Mint egy erős, ódon átok

Fogod közre életem,

Kín-börtönöm, s börtönőröm

Egy személyben vagy nekem,

Szólnék, ámde gyötrő félsz, mi

Csöndre inti ajkamat:

 hirdetes_810x300  

Félek tőled, s fejet hajtva

Gyűlölöm csak hatalmad.

 

Szólni s vágyni nem merek már,

Hogyha itt vagy mellettem,

Erőtlenné, s bús-sutává

Fojtod gyönge életem.

Mindig féltem haragodat,

S vívtam (hátha figyelsz tán),

Tönkretetted békességem,

Átkot zúdítva le rám.

 

Ám hatalmad összeroppan,

Szobrod ledől egyszer még,

S elsiratod majd a múltat,

Mikor körül minden ég.

S belegondolsz, mi lett volna,

Hogyha másképpen szeretsz,

S nem félelmet ültetsz belém,

Egyszerűen rám nevetsz.

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!