Kifosztatott már a Kincstár,
Csodám mind a múlté lett,
S távol ő, ki nemrégen még
Oly hűséggel szeretett,
Nem ölel már karja s nem súg
Titkokat a száj nekem,
Nem osztja meg életét és
Illatát se már velem.
.
Emlék maradt egykor ékes
Eleven szép kis csodám,
És én csupán remélhetem:
Ő is gondol néha rám!
Helyén gyötrő hiány dúl most,
Reszket s szédül bús szívem,
Vigaszt adni csak ő tudna,
Ő, ki nincs most itt velem.
.
Étkem sótlan, s ágyam hideg,
Kételyek közt alszom el,
Szívem a sok emlék között
Nyugalomra úgyse lel.
Öreg lettem, fáradt, gyötört
Pár nap alatt megtörtem,
S közel-emlék boldogsága
Kísért itt most köröttem.
.
Vagyok, mint egy régi emlék,
Félhomályban, hallgatag,
Nem tud rólam, kinek kéne,
Nem ébresztek álmokat,
Ócskaság a szerepem már,
Magány, önvád, kételyek,
S nyugalmat én, nem hiszem, hogy
Bárhol is még lelhetek.
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Egyedül Felvidék Főoldal Gömörhorka Igee Kerepesi Igor Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Komárom Novum pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
