Kerepesi Igor: Novum 09 – Köszönet

Élmény, Ábránd, Szeretet vagy!

Így díszíted életem,

S nem tudom bár, meddig s miért

Maradsz még így meg nekem,

De míg lényed áldásomként

Társam marad utamon,

   

Sok kincsedet, amit adtál,

Megköszönni akarom.

Mert álmot, hogy álmodhassak,

S új erőre kapjak,

Kell, hogy itt légy mellettem Te

Múzsának és társnak,

Kell, hogy itt légy s lökj előre

Új vágyba és lázba,

Ne térítsen utamról el

Lustaság se lárma.

Hisz én amoly nagykényelmű

Lusta, furcsa úr vagyok,

Írás helyett aki inkább

Sóvárog csak s andalog,

De te, hogy ha itt vagy közel,

Rám pirítasz gyakorta,

S összeszedem akkor magam

Puffogva bár s morogva.

Te irattál verset velem,

Mikor úgy volt: nem tudok,

Mikor hittem: nem születnek

Soha többé új sorok,

És miattad ráztam én le

Múltam terhét magamról,

S váltam meg a szomorú és

Mélysötét hangulattól.

Megláttad a Csodát bennem,

Mit magamban nem lelek,

(Oly sok élményt és eredményt

Köszönhet e szív neked):

Pest, a Domus, Érd, az Irka,

Városunk s a Balaton.

Dicsérem a közös múltunk,

És a Jelent akarom.

Így emelsz Te, én meg téged,

Egy a másnak támasza,

Így futok én vágyva, hozzád,

S te is így a karomba.

Füred, Tihany, Badacsony és

Szép emlékű Szigliget,

Élmény-emlék, Szeretet vagy,

S ezért jár a Köszönet.

Kerepesi Igor