Szigligeten szunnyad szívem,
Ott szendereg szegény még.
S most is olyan édes-keserv,
Tajték, furcsa lázban ég.
Oly örömben, bál-ruhában,
Miként nyáron, ott velünk,
Mikor hazánk hotelszobánk
És az ágyunk volt nekünk.
S mikor bőség, ízár ölelt,
S napfényittas sok virág,
Felhőt terelt lenge szellő,
S úgy fodrozta kis ruhád,
S vártad, szóljak, hátha szívem
Volna oly, mit vallana,
(Villánk fölött rókadűló,
S rókadűlőn kápolna).
És az a hely jelenem még,
Álmaimban visszajár,
S elképzelem mindig újra,
Nem múlt még el az a nyár,
S módomban áll újra élni
Mind, mi kedves volt nekem,
S társként akkor, minden estén,
Itt vagy most is még velem.
S gondolatban, bús fejemben
Való lesz, mi elmaradt,
Földig érő szép ruhában
Állsz előttem, hallgatag,
Hajadban, kis gesztenyécském,
Mezővirág koszorú,
Nincsen ottan, csak mi ketten,
Szülők és a két tanú.
S néhány barát, kémlelően,
S szende-vágyva néz reánk,
Kutatja a göndör mosoly
Mögött rejlő szép talányt,
S kéz a kézben kápolnánkból
Kacarászva úgy futunk,
Magunk mögött derűt csak
S göndör dús mosolyt hagyunk.
Így él hát a fejemben az,
Mi a miénk nem lehet,
És még most is enyém szíved,
Arcod most is rám nevet
Éjszakánként mellém bújsz,
Derekadat karolom,
S teraszunkon ülve látom,
Hogy mosolyg a Balaton.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Balaton Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Komárom Novum pozsony szigliget vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
