Mint a túlfeszített húr, mi
Pattanásra készen áll,
S mint az óra (kerge-fáradt)
Minduntalan körbejár,
Úgy vagyok én (folyton álmos)
Feszült, görcstől éberen,
Pihenők és célok nélkül
Zarándoklom életem.
Sodródom és ütődöm csak
Sziklaszirttől szirtekig,
S benn e mellkas-lakta űrben
Kétség s káosz lakozik,
És a lelkem most is gyakran
Fulladoz csak, s rúgkapál,
Biztos talajt remél ugyan,
Reá soha nem talál.
Pedig hányszor hitte el és
Remélte e lélek benn,
Maga mögött hagyta mit kell:
Múlt a múlt és vár Jelen!
Ámde mindig földi súlya
Mélybe rántja újra őt,
Mégis várja, töretlenül
Azt a boldog Eljövőt.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Igor Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Komárom Novum pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!
