Novembernek hűvös estje
Sétált társként ott velünk,
És a város kövei mind
Rég-regét súgtak nekünk,
Kávénk lassan iddogáltuk,
Míg kinn díszek gyúltak ki,
Karácsonyra várt a világ,
Lágy-remegtek álmai.
Fényünneplő lepte már el
Lassanként az utcáit,
És a színek miljó számra
Fonták körbe házait,
„Szeretlek”-ek s titkok szóltak,
Neszek, fáradt sóhajok,
S ó-ablakok nézték, amint
Árnyunk lassan andalog.
Kurjantások kocsmabélből,
S porcelánok neszei,
Hívogató meleg fények
(S kezem kezed keresi),
Macskakőre hulló Holdfény,
Ifjú lányok kacaja,
Andalító utcazene,
Valóság-szimfónia.
S hideg elől templombelső
Lett a menedék nekünk,
Hogy ott rég-volt idők árnya
Játszadozzon el velünk,
S csalogató fénnyel hívott
Eztán „Dűlő” melege,
Drága zene s áldott falat,
Pillanatunk gyönyöre.
S halkan szólt a jazz, míg néztem
Hogy játszik a fény veled,
S láttam, gondod, amely emészt
Szépen lassan elfeleded,
S dús lepelként hullt a tájra
Sárga lámpák fénye kinn,
S játszott velem közben öröm,
Feledtetvén mind a kínt.
S „éljen a grund”, már szólt a dal,
Várt a színház s Nemecsek,
Néztük, hittük, tiszta szívvel,
S közben átöleltelek,
Úgy futtak a percek szépen,
(Kezem kezed kereste),
Szívem pihent, s örömittas
Érzés játszott el vele.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Igor Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Komárom Miskolc Novum pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
