Nyitókép: Körkép.sk
Különlegesen érdekes művészeti kiállítás nyílt meg és látogatható 2021 október végéig a losonci Nógrádi Könyvtárban. A Szabó Gyula (1907-1972), losonci festőművész, grafikus válogatott grafikai alkotásaiból, a Szabó Gyula Emlékházzal közösen rendezett, az „Itt élünk együtt” című sorozat részét képező tárlat kurátora a művész özvegye, H. Szabó Kinga.
A grafikai alkotások Szabó Gyula művészetének legjelentősebb részét alkotják. Ezekkel az 1930-as években kezdett foglalkozni, amikor miniatűr grafikákat, exlibriseket, illusztrációkat készített. A fametszetekkel a második világháború után kezdett komolyabban foglalkozni. A művész az ábrázolni kívánt képet speciális módon elkészített dúcokba véste. Ezekről készültek azután azok a lenyomatok, melyek egy része a jelen kiállításon is látható.
H. Szabó Kinga kérdésünkre elmondta, hogy Szabó Gyula az első lapjaival a 2. világháború háború okozta traumát dolgozta fel, megjelenítve rajtuk a háborús veszteségek fölötti fájdalmát illetve az átélt életveszélyes helyzetet.
„Miután elkészültek az első lapok, tudatosította, hogy egységes sorozatot alkotnak. Így született 1945-ben a 23 lapos „Ecce Homo” (Íme az ember) c. sorozat. Ekkor tudatosította a sokszorosított grafika epikus jellegét, ami később egész grafikusi működésére jellemző maradt. Grafikai sorozataival az élet lényeges kérdéseit vetítette ki: az emberi élet, a munka, szerelem, család, háborús veszélyeztetettség, a boldogság és bánat, a gyermek születése vagy a halál utáni gyász, mind egy-egy grafikai sorozat témája. De megörökítette a természet és a történelmi épületek, várak szépségét, e-mellett képes volt grafikai eszközökkel a legmélyebb filozófiai kérdések kivetítésére. A festészet és költészet mellett több, mint 360 fametszetet készített. Gyakran vett részt velük hazai és külföldi művészeti versenyeken, melyekről rendszerint magas elismerést tükröző díjakat hozott haza.”
A metszetsorozataiban 1952-ben készült el a „Dolgozó nép”, melyben nagy tisztelettel ábrázolta a dolgozó embert. A legszebb sorozata a „Föld népe” (1954) következett, melyen az akkor elvárt hatalom dicsőítését némileg mellőzve a nehéz munkát végző emberek reális életét ábrázolta.
Grafikai sorozatokon örökítette meg az általa bejárt és kedvelt városokat és várakat – Besztercebánya (1954), Pozsony (1956), Várak (1957), Zólyom (1958). Az 1960-as éveket a hidegháború időszakaként tartja számon a történelem. Szabó Gyula nagyon érzékeny volt erre a témára. Veszélyesnek ítélte meg a fegyverkezést, felelőséget érzett a emberiség sorsa iránt. Izgatta a téma, amit az Atom (1959), az Élet – Munka – Béke (1959) valamint a Békét akarunk (1959) és az Emberek vigyázzatok (1959) sorozatokban jelenített meg.
Az 1960-as években születtek kora társadalmának tükörképét bemutató a Forradalom – Szerelem (1962) és a Forradalom – Élet (1962), az Ecce Vita (1963) című sorozatok.
Élete utolsó évtizedében három sorozatot készített el. Az 1970-es keltezésű képek csontfigurákból témái figurák csontokból tevődnek össze. Ezt követték az És mégis élni kell (1971) és Az élet oltára (1971) címmű sorozatok. Mintha érzete volna, hogy az élete a végéhez közeledik. Tervében volt még az Ecce Mors (Íme a halál) sorozatot elkészítése is, de azt már nem tudta megvalósítani.
Szabó Gyula grafikai munkásságát több hazai díjjal és elismeréssel jutalmazták. Az „Emberek vigyázzatok“ sorozata elnyerte a genfi nemzetközi kiállítás grafikai díját is.
Puntigán József
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
