Anna Karenina

A világirodalom egyik gyöngyszeme az Anna Karenina, a világ egyik legismertebb asszonyának története. Tolsztoj mesteri írói készséggel tárja elénk a hősnő mindennapjait a szerelem és az elmúlás árnyékában, miközben az érzelmek széles skáláján mozgatja az olvasót.

Rátapint emberi mivoltunk lényegére. Egyszerre emel fel és dönt romba. Szeret és gyűlöl. Boldog és boldogtalan. Ölel és eltaszít. Hall és nem ért. Néz és nem lát. Él és nem él.

Az élet e két kötetes kicsinyített mása Lev Nyikolajevics Tolsztoj tollából született 1873-1877 között. Ez az író második nagy regénye a Háború és béke befejezése után. A regény társadalmi és történelmi hátterét I. Péter cár uralkodásának kora adja valamint Tolsztoj találkozása Puskin lányával, Maria Alekszandrovna Hartunggal, akiről főhőse külsejét mintázza.

A regény egy férjes asszony, Anna és egy fiatal tiszt, Vronszkij szerelmi története, mely hatalmas szereplőgárdával és a háttércselekmények összefonódásával garantálja a sikert. Szerelmük, legyőzve a jogi és társadalmi konvenciókat, kiteljesedik, de nem képes legyőzni az egymás- és saját maguk által emelt falakat, ezért tragikusan, Anna öngyilkosságával ér véget.

A színház, a mozi és a balett világában is többen nyúltak már a műhöz. Annak ellenére, hogy terjedelmét tekintve nagy kihívás a regény feldogozása, rendkívüli alkotások születtek. A tragikus sorsú Anna Kareninát olyan színészlegendák is játszották már mint Vivien Leigh, Greta Garbo és Sophie Marceau. A magyar rendezők közül Garas Mártont ihlette meg a mű. 1918-ban forgat fekete-fehér néma nagyjátékfilmet Varsányi Irén főszereplésével.

Idén a Szlovák Nemzeti Színház társulata is programra tűzte az Anna Karenina színpadi feldolgozását. A mű nagyságát tükrözi, hogy két felvonásban, bő négy órában került bemutatásra.

   

A darab nem mindennapi díszlettel tárult a nézők elé, melynek fekete-fehér összhangja alátámasztotta és végigkísérte a mű kettősségét. A kosztümök szintén a fekete, a fehér és a szürke különböző árnyalataiban készültek, kihangsúlyozva a szereplők helyzetét és lelkivilágát az adott jelenetben.

A néhányszor csak egy karosszékből álló díszlet sokszorosan kiemelte a bele roskadó ember kilátástalanságát és elesettségét. A bőröndök, melyek a darab nyitó- és zárójeleneteiben egyaránt megjelentek, kifejezték, hogy mindannyian úton vagyunk. Úticéljaink vannak és útitársaink, és nagyon sok múlik azon, hogy hová és kivel érkezünk.

A nagy érzelmek tükre a mű, mely összemossa a határokat. Nincs jó és rossz. Csak az ember van. Múltjával és jelenével. Győzelmeivel és bukásaival. Tévedéseivel és döntéseivel, melyekért nagy árat fizet, de ha nem hozná meg őket, nem élhetne teljes életet.

Mindannyian valahol Annák és Vronszkijok vagyunk. Máshol és másképp ugyan, de mind azt keressük, akivel utazni szeretnénk és a célt, ahová szívesen érkeznénk. Én legalabbis ezt kerestem. Akkor este, a 12-dik sorban.