Egy jól időzített könyv, mely tényszerű képet adva tükröt mutat fel mindarról, megfelel-e a jövő szlovákiai magyar értelmisége a saját maga által alkotott értelmiségképnek.

Napjaink világgazdasági válsága mellett talán nincs olyan téma, mely időszerűbb lenne  számunkra, mint a szlovák-magyar viszony. Politikai nyilatkozatok tömkelege, újságcikkek, blogbejegyzések egész sora, az utca emberének napi szintű reakciói is bizonyítják, hogy  valóban aktuális, szinte  kimeríthetetlen témáról van szó. Felvidéki magyarként most abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok könyvével az egész kérdéskör egy új,  szociológiai kutatásokkal is alátámasztott  pluszmuníciót kap. A kötet rendkívül jól időzített, tényszerű, aktuális és tanulságos ismeretekkel szolgál. Képet és tükröt mutat fel, felmérési eredményekre támaszkodó tényeket közöl, mely bevett általánosításokat,  tévhiteket dönt meg,  miközben mélyreható szociológiai ismeretekkel gazdagítja az olvasót.

Ki az értelmiségi és mik a fő ismérvei? A  Selye János Egyetem (SJE)  és a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának (KETK) diákjai a kutatási minta alanyaiként vajon mennyire felelnek meg az általuk felvázolt kritériumoknak?  Milyen szempontok vezérelik őket iskolaválasztáskor? Szán magának feladatot, küldetést napjaink szlovákiai magyar értelmiségije, és ha igen, milyet? Lehet kétféle identitása a szlovákiai magyarnak? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a könyv első része.

Megtudhatjuk, hogy a komáromi és nyitrai diákok (azáltal, hogy magyarként magyarok között magyarul tanulnak) egyfajta közösségi többletdimenzióval is rendelkeznek, ami a szlovák egyetemeken tanuló magyar diákokból hiányzik. Kiderül az is, hogy a többgenerációs magyar értelmiségi gyermeke mégsem erre a két egyetemre jár, noha főleg ők tartották fontosnak a magyar egyetem létrejöttét. A két intézmény üzenete ugyanakkor visszaköszön a diákok hozzáállásában is. Míg a komáromiaknál a jövőbeli érvényesülés, addig a nyitraiaknál leginkább a szakmaiság dominál.

A kutatás bizonyos értelemben a tabutémákat sem kerüli, hisz a kérdőívekben olyan kérdések is felmerülnek, mint a megfelelő szintű szlováknyelvtudás szükségessége, vagy a minőségi felsőoktatás mai állapota. Megtudhatjuk azt is, hogy a diákok véleménye szerint az értelmiségi első számú ismérve a kultúraorientáltság, ezt követi a szellemi munka, majd a felsőfokú végzettség. A fiatalok szerint ugyanakkor az is fontos, hogy az értelmiségi hangadó legyen a tevékenységi területén.

Fennáll természetesen a kérdés, hogy mennyire applikálhatóak pusztán e két, reprezentatív minta eredményei a teljes szlovákiai magyar lakosságra. Hisz mindkét esetben egy többé-kevésbé zárt körről van szó.

 hirdetes_300x300  

Lampl, Király
Lampl, Király
A szerző az egész könyv során ügyesen, olvasmányosan fogalmaz, miközben végig képes arra, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. Ami a sok számadat, olykor elengedhetetlenül rendkívül aprólékos, akár száraznak is tűnő szociológiai felmérés adatainak feldolgozásánál bizony nem kis teljesítmény. Sok  más kiadvány esetében gyakran látni, hogy ez nem is sikerül teljesen. Lampl Zsuzsannának viszont mindez egyáltalán nem okoz problémát, ami könyveinek egyik nagy pozitívuma is egyben.

A könyv olvasásakor érdekes volt szembesülni azzal, mennyire megosztott a hallgatók körében a kép a szlovákiai magyar személyiségeket illetően. A diákok fele ugyanis nem tudja, vannak-e egyáltalán ilyen személyiségeink. Az okok kiderítése természetesen ezúttal sem marad el. Felmerül a média szerepe, annak feladata, felelőssége a pozitív példák, magyar személyiségek bemutatása, felkutatása terén, a velük kapcsolatos általános tájékozatlanság, esetleges szűklátókörűség. De ugyanakkor a hallgatók igénytelensége is az ezzel kapcsolatos műsorok, írások iránt.

Kiderül, hogy a vizsgált minta alanyainak többsége kultúrafogyasztó és nem kultúrateremtő. Főleg a médiafogyasztás az, ami meghatározó, az elitkultúra, úgymint színház, koncert, kiállítás kimarad a diákok életéből. A felmérések nem támasztják alá azt az elő-előforduló spekulációkat, általánosításokat, miszerint azért is szükséges a magyar egyetem, mert a szlovák egyetemek asszimiláló hatásúak lennének. Érdekes kérdésként merül fel, hogy nem lehet e akkor, hogy a magyarok érvényesülésének akadályozásáról szóló nézet ez esetben csak egyfajta mítosz?

Milyen a nemzetiségi status quo-nk, ennek háttere, mai állapota és kialakulása? Akadály-e a szlovákiai érvényesüléshez a magyarság? Változott-e a két nemzet viszonya a legutóbbi választások óta, és van-e különbség a kapcsolatrendszerek egyes szintjei között? Mi a helyzet Dél-Szlovákiában a vegyes házasságok terén? Sérül-e az identitásunk, ill. kié forog valójában veszélyben? Ki diszkriminál kit ? A szlovák vagy a magyar nemzettudat a fejlettebb? Ezekre, és hasonló kérdésekre is választ kapunk a továbbiakban.

Vámbéry
Vámbéry
Laikusként sokszor megfogalmazott gondolataink most tudományosan is igazolást nyernek. Miszerint, ahogy Lampl Zsuzsanna leírja, nem azzal sérül az identitásunk, hogy megtanuljuk a szlovák nyelvet, hanem azzal, hogy a még homogén magyar házastársak egy része is családon belül hagyja el a magyar beszédet, és nem íratja gyermekét magyar iskolába. Ahol pedig megkaphatná a magyar identitás fenntartásához fontos alapokat. A könyv adatai azt mutatják, hogy nem állják meg a helyüket egyes közszereplők azon állításai sem, miszerint a szlovákok nem önszántukból, hanem kényszerből, a magyarlakta vidéken diszkrimináció hatására tanulnak meg magyarul. A valós adatok szerint Dél-Szlovákiában a szlovákok egyáltalán nem érzik fenyegetve a nyelvüket. Épp ellenkezőleg, paradox módon az itt élő magyarok azok, akik nem élnek okvetlenül a nyelvi jogaikkal.

Milyen a kulturális életünk, fogyasztásunk minősége? Mit olvasunk, nézünk és hallgatunk? Hogyan értékeljük nemzeti kulturális szervezeteink, a Matica slovenská és a Csemadok működését? Befolyásolni tudják a két nemzet együttélését? Elégedettek vagyunk a kapott kínálattal? Mennyire tudunk és akarunk élni a meglévő lehetőségeinkkel? Mit mondanak minderről a felmérések? Ezekkel foglalkozik a könyv zárószakasza.

Mely egyben tudományosan igazolta azt, hogy a szlovák-magyar viszony minőségének megítélésénél mennyire fontos szerepet játszik a kapcsolatrendszer szintje. Magyarán, hogy a lakóhely, járás, kerület, Dél-Szlovákia vagy adott esetben az állam szintjéről beszélünk. A lakóhelyünkön ugyanis a szlovák-magyar viszony a napi problémák szintjén csak a 15. helyen szerepel a munkanélküliség, magas árak, egészségügy, stb. után (2007 őszéről beszélünk). A szerző indoklása és magyarázata szerint ugyanis a politikusok tettei csak ott lehetnek nagy hatásúak, ahol termékeny talajra hullanak. Helyi szinten viszont az együttélést az ott élők teremtik meg, nem a nagypolitika. Megtudhatjuk azt is, mennyire elégedettek a szlovák-magyar viszonnyal a lakóhelyükön élők, milyen az egyenjogúság érzésük.

lampl_kiraly-3
lampl_kiraly-3
A tanulmány befejező, harmadik része a dél-szlovákiai kulturális élet, az itt élő magyarok kulturális fogyasztási szokásait elemzi. Felmerül a kulturális rendezvények alacsony látogatottságának kérdése, az emberek tájékozottságának mértéke, de aprólékos választ kaphatunk arra, is, mit olvas, néz és hallgat az itteni szlovák és szlovákiai magyar. Végezetül a szlovákok és magyarok kultúrával szembeni elégedetlenségéről, de ugyanakkor szegényes aktivitási dimenziójukról is olvashatunk. Ahogy a könyv fogalmaz, láthatjuk, hogy az emberek sokszor nem azzal elégedetlenek, amit ismernek, hanem azzal, amit saját mulasztásuk miatt nem ismernek, s amit adott esetben szándékukban sem áll megismerni.

Örülök annak, hogy a mai Vámbéry irodalmi estre ellátogatók létszám is bizonyítja, hogy ilyen szándékról esetükben szó sem lehet. Hisz Lampl Zsuzsanna Magyarok és szlovákok című könyvéből, mely igazi hiánypótló olvasmány, sok mindent megismerhetünk. Bizton állíthatom, hogy elolvasása után többet fogunk tudni önmagunkról, de szlovák szomszédainkról is.

Bővebben az egész témakörről viszont szóljon inkább maga a legilletékesebb, a magyar-szlovák együttélés szakavatott ismerője, Lampl Zsuzsanna szociológus, aki most első kézből számolhat be nekünk kutatásának eredményeiről. Arról, mit tudott meg rólunk, felvidéki magyarokról, mit tudott meg a velünk együtt itt élő szlovákokról, az együttélésünkről.

Elhangzott a Vámbéry irodalmi esten, a dunaszerdahelyi Budapest kávéházban. Fotók: Somogyi Tibor.

Lampl Zsuzsanna legújabb könyve kapható a jobb könyvesboltokban, vagy megrendelhető a Fórum Kisebbségkutató Intézeten keresztül.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!