A Világ képekben – „World Press Photo 2010”

Minden év februárjában a „World Press Photo“ verseny keretén belül meghirdetik az előző év legjobb sajtófotóját és persze fotósát, aki ezzel bevonul a magnéziumporok panoptikumába.  Idén se volt ez másképp. A 5847 benevezett fotós és 101 960 fénykép közül 62 szerzőt díjaztak. Az év legjobb fotósa díját az olasz Pietro Masturzo vitte el az iráni nők kudarcba fulladt választások utáni kétségbeesett és reménytelen egész éjszakán át húzódó „Allah Akbar“ sóhajtásaikkal.

1. Bevezetés

A World Press Photo kiállítás értéke nem is annyira a szépségben keresendő (habár a szépségben is, bár a szépség most itt egy relatív dolog), hanem inkább a pillanat varázsában, a kép mondanivalójában, a pillanat örökkévalóságig való kihúzásában, tehát a történések archiválásban. Mert egy kép néha sokkal többet mond, mint az írás. Olyan, mint egy gyengéd ölelés, amikor szavak helyett megteszi egy sóvárgó tekintet is. Szóval ez a szép a képben, hogy egyetlen egy pillanatával mennyi mindent el lehet mondani…

…pl. határtalan örömet, hogy ki nyerte az aktuális világbajnokságot…

   

… vagy határtalan szomorúságot, hogy eltávozott közülünk az egyik legnagyobb táncos…

… vagy éppenséggel meghatározó történelmi eseményeket örökít meg.

(Az előbbi képeknek persze nem sok közük van az említett fotóversenyhez, az aktuális poénfigurát népszerűsítik, aki egy nemrég lezajlott nemzetközi golfverseny nézőteréről robbant be a köztudatba).
 

2. Ráhangolódás

A World Press Photo verseny keretén belül 20 kategóriában hirdetnek győzteseket, mégpedig hírfotó kategóriában („egyedi” és „történetek” kategórai), általános hírek, emberek a hírekben, sportfotó, korunk kérdései, mindennapi élet, portré, művészetek és szórakoztatás, természetfotó kategória. Na, ezekből csipegettünk ráhangolódásképpen:

Természetfotó kategória, sorozat, 1. díj: Dél-Georgia, Déli-Sarkkör (© Paul Nicklen)

Mindennapi élet, egyedi, 2. díj: Vasárnapi piknik Mozambikban (© Joan Bardeletti)

Emberek a hírekben, egyedi, 2. díj: Amerikai katonák viszonozzák a tálibok lövéseit a korengal-völgyben (© David Guttenfelder)
 

3. Kiállítás

Prágában október 10-éig volt megtekintehtő a kiállítás a Károly Egyetem történelmi élületében, a Karolinumban.

Pár képet csináltam én is az archívbe. Nem sokat, mert ugyebár mint tapasztalt fotós hiába mentem plusz két adag tartalékelemmel (összesen hattal), ha mindegyik le volt merülve. Csupán a csodának és a kiállításon jelenlévő többletfeszültségnek köszönhetően tudtam az alábbi képeket csinálni. Persze mondhatnám azt is, hogy nem jó minden képet publikálni, mert csupán élőben, az eredeti fényükben és megvilágításukban adják vissza legtökéletesebben a varázsukat.

Akkor csipegessük a dobogós képek közül…

Sportriport-sorozat kategóriában Denis Rouve a szenegál boxról (wolof helyi nyelven a laambról) készített fotósorozata végzett a 2. helyen. A laamb a klasszikus box és a kesztyűnélküli utcai verekedés egyfajta keveréke. Egyes meccsek akár 60 ezer nézőt is képesek a stadionokba csábítani. Hasonló, mint a thai box, mert ez egyfajta nemzeti sport, ahol a győztesek nemzeti hősökké válnak. A legjobbak meccsenként akár 85 ezer euróval is gazdagodhatnak. De természetesen a pénzjutalmak csak a 70-es évektől jöttek a divatba, azelőtt a laamb a „hagyományos udvarlás” helyi módja volt, ahol a fiúk, ill. a férfiak erejük demonstrálásával próbálták megfűzni majdani feleségüket. Tapasztalatból tudjuk, hogy a mai modern közép-európai világban ez sajnos nem működik, és nálunk inkább a nők osztogatják a pofonokat.
 

Szintén sportripot kategória, de már egyéni fotó, 2. hely Mark Holtzmann, a 95. Rose Bowl Game döntője a kaliforniai Pasadenában. A Rose Bowl az USA-beli egyetemi amerikai focibajnokság dőntője. Nagy hagyományokkal rendelkezik, már 1902-től tartják.
 

A képen egy „láthatatlan” bombázó található, amint éppen elrepül a stadion fölött. Azért ragadott meg annyira a kép, mert mély filozófiai értelme van, miszerint mennyire „láthatatlan” a bombázó, és mit keresett a fényképész a repülőgép és a stadion felett. Vitatkozni lehet a kép „pillanatfelvételének” jelleméről, mivel a legalaposabb valószínűség számítások szerint is alacsony a valószínűsége annak, hogy a fotós az adott pillanatban egy teleobjektívvel épp az adott pozícióban pihengetett. Bár ha vesszük Adams Douglas és a valószínűségi hajtómű teóriáját, akkor hihetünk a látottakban, és minden bizonnyal a fotós az adott helyen és az adott pillanatban uborka formájában ott lebeghetett.

A természetfotók-sorozat kategórában ráakadtunk egy repülni próbáló elefántfókára Paul Nicklen (National Geography) archívumából. (Persze ő más nevet adott neki, állítólag így hűti magát a forró antarktiszi napsütésben a háremétől való kikosarazása után).

A természetfotók közül legjobban egy kadmiummal fertőzött kínai narancskollekció nyerte el tetszésemet Fang Cchien-chua fotóstól (Kína, Southern Metropolis Day). Képet nem csináltam, mert 18+ kategória. A Mátrixból idézve: „Vannak helyek, ahol a narancs nem terem. Ill. terem csak nem abban a formában.” A mi narancsaink nem messze egy kínai vegyi üzem völgyében teremnek. A vegyi üzem mellékterméke a kadmium (ami egyfajta nehéz fém, de nem azért nehéz, mert nehéz megemelni), és a szennyvízzel együtt távozik a gyárból és bekerül a környék vízhálózatába megmérgezve hatalmas területeket. Ennyit a kínai környezetvédelemről.

Ennek a kategóriának magyar érdekeltsége is volt, mert a fődíjat Szentpéteri L. József (National Geographic Image Collection) Jégmadarak című csodálatos fotója vitte el.

Szintén ázsiai képekkel lett díjas természet kategóriában Peter Bialobrzieski (Németország, Laif). Ő az ázsiai városokban lévő buja vegetációt örökítette meg, amelyek a felhőkarcolók árnyékában szinte nem is jutnak napfényhez. Az utóreflektorok és a művilágítás adja színüket. Érdekesek képek voltak.

Korunk problémái témakörben Stefano Luigi (Olaszország, Le Monde) zsiráf-teteme vitte el a 2. helyet. Képével a évek óta húzódó hatalmas szárazságokra mutat rá Észak-kelet Kenya nemzeti parkjában, ahol már 3 éve nem volt csapadék, kiszáradtak a folyók, víztározók és tömegesen pusztulnak el az állatok a szárazságban. Ugyanebben a témakörben, csak sorozat kategóriában, a 3.helyet Alessandro Imbriaco (Olaszország, Contrasto) nyerte a Róma melletti Casilino roma nyomornegyed fotósorozatával. Casilinót 2010-ben társadalmi nyomás hatására a földdel tették egyenlővé.

Az ausztrál erdőtűz is meg volt öröktítve Justin McManus (Ausztrália, The Age) fotójával, ami az Emberek és események kategória 3.helyét szerezte meg. Gondolom még sokan emlékeznek rá. Legalábbis az ausztrálok.Jövőre talán a magyarországi vörösiszapról készített képek arathatnak. Bár valljuk be, keserű szájízzel.

Emberek és események – sorozat 3.helyén David Chancellor (Nagy-Britannia) fotósorozata végzett. Szintén afrikai témában, de ezúttal nem zsiráf, hanem elefánt. A zimbabwei Gonarezhou Nemzeti Parkban játszódik a történet. Éjszaka orvvadászok jönnek a közeli Mozambikból, és lövöldöznek mindenre, ami mozog és vizet keresnek. A falusiak hallják a lövéseket, azok alapján próbálják belőni a tetemek GPS koordinátáit, majd másnap hajnalban minél hamarabb felkeresik őket, hogy előbb érjenek oda mint a dögevő állatok. Az egyszerű afrikai falusi emberektől példát vehetünk disznóölésnél, mert míg nekünk 2-3 óráig tart egy malacot felboncolni, addig ők gyenge 2 órán belül végeznek az elefánttal sörösdobozokból készített késeikkel és puszta kezeikkel, hogy csak a csontok maradnak belőle. Másnapra már azok sem. Zimbabweben a lakosság 47%-a alultáplált, és lényegében az egész ország élelmiszerhiánnyal küszködik.

Visszatérve a fotókiállításra, ott akadnak háborús képek is, pl. az amerikai katonák Afganisztánban való harcáról a helyi partizánharcosokkal, borzasztó képsorozatok a mozambiki vérfürdőről, meg, stb. A riport kategóriában pl. a 3. helyen Mohammed Abed (Agence France Presse) végzett a palesztin, ill. a gázai képsoraival…

… de borzasztó képsorokat találhatunk az aktualitások kategórájában is. Ott Farah Abdi Warsameh fotós (Szomália, The Associated Press) egy 48 éves férfi megkövezését örökítette meg, amellyel a 2. helyet szerezte meg.

Az aktualitások kategória 1. helyét Marco Vernaschi (Olaszország, Pulitzer Center) Guinea-Bissau-i drogbárókról és drogkereskedelemről készített fotósorozata vitte el. Guinea-Bissau a világ egyik legszegényebb országa, nemrég a drogkereskedelem központjává vált. Ezt annak köszönhette, hogy a dél-amerikai drogkartellek új utakat kerestek a drog szállítására Európa irányába, és az ország több, mint 100 szigetből áll. És mivel az ország haditengerészetének hajóállománya egyetlenegy működő csónakot sem tartalmaz, a szigetek tökéletes helyet biztosítanak a kokain szállítására, raktározására és átrakodására.

Az utolsó fotós, akit megemlítek, Karla Gachet (Ekvádor, Aurora Photos), aki a művészet és szórakozás szekcióban szerezte meg a 3. helyet egy 20 éves argentin tangótáncosnő (Ceci) mindennapjairól készített szép kis fotósorozatával.

Ceci 11 éves korától táncol. A táncra nagyszülei tanították meg. Napközben párjával a turistáknak táncol, éjjelente bárokban és éttermekben, emelett még próbál időt találni az iskolájára is. A sok tánc persze nyomot hagy maga után. A magas sarkú cipő gyakorta feltöri a lábát, szinte sosem gyógyuló sebeket ejt rajta.

Na ennyit a kiállításról…

Persze most csak pár fotót és díjazottat emeltem ki. A díjazottak teljes névsora az hivatalos weboldalán található. Ott egy-két képet is meg lehet csodálni eredeti minőségében. De aki kíváncsi a többi képre is és ha teheti, akkor annak ajánlom, hogy inkább látogassa meg a kiállítást személyesen. Ezt ma vasárnap este 6-ig Prágában is megteheti vagy október 31-éig Budapesten a Millenáris parkban, esetleg november 3-tól november 23-áig Pozsonyban a Művészetek Házában (Dom Umenia, Námestie SNP 12).

Kellemes időtöltést!