Pop, POHODA, satöbbi – első fejezet

 

A szervezőbrigád előtt maximális mértékben megemelem a kalapom (hogy legyünk már egy kicsit közhelyesek). Csináltak egy fesztivált. Ebben még nincs semmi extra, ilyet kis utánajárás után még én is összedobok a csönkei focipályán (az első Pohoda a trencséni focipályán lett megszervezve Královská Pohoda néven, Trencsén szabad királyi várossá válásának valahányadik évfordulóját megünnepelve). Viszont nem olyan előadókat hívnak, akik biztosan nagy tömegeket vonzanak, hanem olyanokat, akik szerintük a modern pop alternatív vonalának leg-leg képviselői. Persze nem egy kelet – európai Glastonbury ez…de nagyon jó úton halad, hogy beírja magát a nagy fesztiválok kiskönyvébe.

 

A kezdetekről és a fesztivál hátteréről józsi kolléga az előzőekben már írt egy remek posztot, így ezzel a témakörrel itt most nem is foglalkoznék, inkább a napi bontást analizálnám kicsit alaposabban – a teljesség és (néhol) az objektivitás igénye nélkül.

 

 

Csütörtök

   

A kezdőnap a megérkezésről és Mobyról fog szólni. A fesztiválra érkezés egyik alternatívája a Szlovákia és Csehország nagyobb városaiból induló partybuszokkal történő utazás. Nem rossz módszere ez az alaphangulat megszerzésének már a helyszínre érés előtt, így aki teheti, használja ezeket a fesztiválra jutásra.   

 

A nagyszínpad egyetlen programja csütörtökön Moby. Munkásságának nagy részét, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. Zenéi felcsendültek már számtalan filmben, reklámban és jópárszor megfordult környékünkön is. Zenei repertoárja nagyon változatos – pár éve a Balaton Soundon zárásként egy techno szám szólt, de ugyanitt hallhatunk tőle két politikára vonatkozó megjegyzés közt hardcore punk csodát is. A Pohodára ‘Destroyed’ címet viselő stúdióalbumával érkezik.

 

Annak, aki esetleg nem szeretné Mobyt sem kell elkeserednie, és péntekre halasztani az érkezést. Csütörtök este lesz egy színpaddal arrébb a "nagy balkáni csata" – a The Markovic Orkestar és Franfare Ciocarlia csap össze. Akinek bejön Kusturica szerbiai cigányainak világa, annak mindenképpen itt a helye.

A péntek már nem lesz ilyen lazulós…előre látom a nagy dilemmákat – a gyerekkoromban megtanult összes kiszámoló elmormolása közben – a program fölé görnyedve…"Melyiket válasszam???"…nem lesznek egyszerű döntések, annyi biztos…

A politika iránt érdeklődők és a koránkelők a napot kezdhetik rögtön miniszterelnök-asszonyunk és a .týždeň főszerkesztőjének beszélgetésével. Ezután szépen lassan át lehet vonulni a Runway stage-hez a Molotov koncertjére. Ajánlanám mindenkinek, aki szereti a rapet és a metált, és egy cseppet sem zavarja, hogy a kettő egy számon belül keveredik.

 

A Molotov után még lesz kemény két óránk eldönteni, hogy a dEUS vagy Trombone Shorty koncertjére menjünk-e. Az első egy belga illetőségű, mindenféle rockot játszó, képzőművészekből álló banda, a második pedig egy New Orleans-i jazz zenész. Az első produkált egy eszméletlen jó koncertet 4-5 éve Bécsben, párszor a Szigeten, és hozzájuk kötődik a Pocket Revolution névre hallgató album, ami szerény véleményem szerint a valaha született egyik legjobb hanganyag. A másikat a pozsonyi jazznapok okán már egyszer ajánlottuk. Az ő általa játszott jazz semmiképp sem nevezhető klasszikusnak – van benne hiphop, funky, pop. A hátteret pedig az Orleans Avenue biztosítja. 

A Battles az a zenekar, amiről máig nem döntöttem el, hogy szeretem-e vagy sem. Experimentális postrock (matekrock 🙂 a Helmet dobosának új bandájától. Csakis azon elvetemült zenerajongóknak ajánlom, akik hisznek benne, hogy a zajban is megvan a művészi (zenei) érték. A koncert mindenesetre arra biztosan jó lesz, hogy lerendezzem a nap második nagy dilemmáját, mégpedig azt, hogy Santogold vagy Jessie Evans koncertre menjek-e.

Mindkét hölgyet idén tavasszal hallgattam először, a Pohoda programjának áttanulmányozása után. Egyszerre töltöttem le az albumukat, és kb. 2-3 hétig ezek voltak a futkározós playlistem kizárólagos tartalma…és még a Pohodán is egy időben lesznek (csók Murphy bácsinak :)). Santogold a kritikusok szerint 2008 legizgalmasabb popzenei előadója volt. Szerintem M.I.A. klón, az indiai vonal nélkül, őt pedig a Paper Planes óta szeretem. Jessie Evans erősen latin beütésű zenéje szintén nem az a kategória, amit lehetne nem szeretni. Mindenesetre bármelyik leányzó mellett is döntsünk, jó döntést hozunk. 

A lányok után spuri a main stage-hez, mert két olyan előadó követi egymást, akik jelentős szerepet töltenek be a popzene rövidke történelmében. 11-kor kezdődik a Pulp koncertje. Ők szintipop vonalon a 90-es évek egyik kultikus darabja. Új album nincs, így az eddigi munkájából válogat majd koncertjei során a 9 éve szünetelő zenekar (vagyis közel 20 év brit poptörténelem vár ránk egy-egy Pulp koncerten). Éjféltől pedig a Madness következik. Camdenben alakultak, kb. a U2-val egy időben, a 70-es évek közepén. Zenei filozófiájuk az, hogy a napfény földi alternatívája a jókedv. Ebből aztán olyan számok születtek, mint a Lovestruck, a Cardiac Arrest, vagy a Bed and Breakfast. 

A nagyok után jöhet a Simian Mobile Disco. Még valamikor réges-régen, gimis éveim közepén csináltak egy közös számot a Justice-szal, ez volt a We are your friends, ami meggyőzött arról, hogy az, amit egy DJ csinál, nem feltétlenül vacak. A duó olyan zenekarok munkáit remixelte, mint az Air, a Muse, a Klaxons vagy a The Go! Team.

 

A nap zárásaként a Hidden Orchestra koncertje lesz a legtökéletesebb. Az általuk képviselt instrumentális elektronika (ha van ilyen), már albumról hallgatva is érdekes élmény volt.

És itt ér véget az első rész. A folytatásban a szombati nap kerül a boncasztalra, valamint az, hogyan áll a szervezőgárda a mezei bloggerekhez.