Poétánk a téma hosszas mellőzését követően visszatért az emberiséget a világpolitikán és valláson kívül leginkább foglalkoztató pezsdítő és lélekemelő Erotikához.
Soron következő, enyhe pikantériával megfűszerezett szerzeménye a vágyakozás mindennél erősebb és intenzívebb szakaszába, az ábrándok és beteljesülések csodálatos korába rőpít vissza bennünket.
Mottó:
Szerelmünkbe fürösztöttük egymás testét szüntelen,
Parancsolatszegőként is mind a ketten büntelen.
I.
Emlékezém, szeretkezni
Milyen szép volt teveled,
Forró kéjben vonagolva
Csókolni a kebeled.
Aztán pedig nézni, ahogy
Gyönyör jár a testeden,
Mely gyönyörnek visszhangjait
Soha el nem feledem.
És kerekded fenekednek
Sem kisértő emlékét,
Mely egy vadúl elburjánzó
Gyönyörűszép emlékkép.
És a forró öledet sem,
És a tömpe ujjaid,
Tested egyik szegletét sem,
Ahol boldogság lakik.
Csakúgy, ahogy combjaidnak
Szorítását testemen,
Könnyed-kellem varázsát
A szerelmünknek kebleden.
Megfeszített derekadat,
A körém font combjaid,
Kövérke kis ajkaidat,
És kegyetlen harcaid.
II.
Nem felejtem, hisz jártam én
Ezerszer e tájakon,
Zarándokolván elgyötört
És feléledt vágyakon.
Betakartam lepelemmel
Minden apró tagodat,
Csókjaimmal borítván be
Kebled, karod, nyakadat.
Felfedezvén magamnak én
Minden apró rejteked,
Alászállván feneketlen
Mélybe lelvén kincsedet.
S elmerülve vágyainkba
Szeretkeztünk szüntelen,
Parancsolatszegőként is
Mind a ketten büntelen.
Szerzőnk immáron második s reméljük, korántsem utolsó alkalommal gyönyörködtetett meg bennünket efféle pikáns-erotikus szerzeményével, arcunkra szelíd mosolyt s szíveinkbe tüzes vágy zsengéit csempészve.
E költemény is nagyszerű bizonyíték arra, hogy az ifjú tehetség egyre erősebb, s a közeljövőben szinte már eltéphetetlennek tűnő szimpátiát mutat a kedvenc versformájává nemesült négysorosok iránt, minden eddiginél hosszabb ideje s nagyobb mennyiségben preferálva művészetében egyugyanazon formát.
Poétánk a sokszor végtelenül egyszerű, sallangtalannak s dísztelennek tűnő kifejezésmódja ellenére is képes közvetíteni felénk valamiféle apró, halovány mégis ízes érzést és hangulatot a vágyakozás magasztos illúziójából. Talán véletlen ez, talán épp a kifejezésmódnak köszönhető, avagy éppenséggel képeinek, szókapcsolatai látomásos őrületének,… ám akármiképp is légyen, dicséretreméltó teljesítmény…
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.