„Magyarország nem volt, hanem lesz“

Töredék egy elképzelt Országgyűlésről

1.

Petőfi: Nékem mindegy magyar, német, anglus-e vagy francia,

Igazáért küzdenie minden ember szívjoga,

Mert szabadnak teremtettünk, úgy formált az Isten meg,

   

És fennsége ellen vétünk akaratát fojtván meg.

2.

Így hát kérem gondolkodjon, még mielőtt szólana,

Hőn szeretett magyarjaim mélyen tisztelt szónoka,

Nem egyetlen nemzetnek az igazáért verekszem,

Szent célom e golyóbisnak üdvösséget szereznem.

3.

Minden egyes nemzetének, minden apró államnak,

Minden bátor legénynek és minden kedves leánynak.

Harsogják a világunkban mindenüvé szerteszét,

A drága szép szabadságnak gyönyörűséges nevét.

4.

S mindenkit, ki eloltaná forradalmunk lángjait,

Szorosabbra húzván a ránk erőltetett láncait,

Esküszöm, hogy azokat én elüldözöm messzire,

Elkergetem hősiesen, el a világ végire.

5.

Kossuth: Álljon meg a menet kérem, jó Petőfi Sándorom,

A harcot a viadalban férfiasan vállalom,

Kardot rántok én is majd a magyarjaim nevében,

Lelkem harcok által edzett gyönyörűszép hevében.

6.

De elég vérem társaimnak szabadáért ontanom,

Nem áll nékem szándékomban más nemzetét kivívnom.

Mért küzdenék olyanokért, akiket nem ismerek?

Akik tőlem távol állnak, akik mind idegenek?

7.

Petőfi: No de kérem, jó Kossuthom, hát miféle eszme ez?

Nem az efféle eszmétől lesz a mi lelkünk nemes.

Széchenyi: Jó hallgatni drága Crescence, e két nemes férfiút,

Crescence: Attól félek, hogy a körből nem létezik már kiút.

8.

 Széchenyi: Ez a vita véghetetlen s nem vezet el sehova,

Crescence: Azt kell mondjam feleslges, gyerekes és ostoba.

Széchenyi: Nem a szavak, fiúk, amik segíthetnének nékünk,

Mivel csakis tettek útján boldogulhat a népünk.

9.

Cselekedjünk férfiak hát legjobb belátás szerint,

S bátorságunkért fejünkre a jó Isten békét hint,

S meglátják, hogy nem akad majd, aki rajtunk erőt vesz,

Azt mondom, hogy Magyarország nem volt, hanem mosttól lesz.

Fájdalmaink s tragédiáink siratása zsákutcába vezet csak, álmaink s bátorságunk menthetnek ki onnan. A boldog jövő kulcsa a mi kezünkben van.

Széchenyi kora rég letűnt ugyan, ám a lehetőség, hogy nagy tetteket hajtsunk végre, minden korszakban adott, minden évszakban jelen van. Nem az Isten segít majd mi rajtunk, nem is a politika jelen állapota, de tetteink és hitünk, alkotásaink.

Alkossunk hát Újat és Nagyot, Szépet és Dicsőt az élet minden területén, ahol csak lehet, hogy széles e világ visszangozhassa a dicsőséges magyar nevet.

Kerepesi Igor

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!