Két hét is eltelt már a Sziget zárónapja óta, ideje visszanézni a pillanatképeket, a rossz hangminőségű, a zene ritmusára ugráló, ám a hangulatot megőrző amatőr videókat, és megtenni a legfájdalmasabbat: levágni az elrongyolódott karszalagokat. Ám de mielőtt az a bizonyos könnycsepp is kicsordulna, jöjjön egy kis élménybeszámoló, a 0. és az 5. napról:
0. nap fő attrakciója, Ákos, nem okozott csalódást, végignyomta a teljes, háromórás játékidőt, repertoárjában legújabb számai mellett régi slágerei is szerepeltek, új, szintipopos köntösben. A koncertet belengte valamiféle high-tech-esített Bonanzás hangulat, nem hiába hangzott fel oly hitelesen az 1984 című szám.
Azonban például az Ilyenek Voltunk-nak és a Helló-nak nem tett jót a feltuningolás, az elektronikával elveszett valami a dalok varázsából, ezek a jó öreg, rockos Ákos előadásában sokkal élvezhetőbbek.
Annyi biztos, hogy nem kell sajnálnunk, hogy a Balaton Soundon elmosta az eső, ugyanis így végre a Mester fő attrakcióként is szerepelhetett a Szigeten. A koncert látványa sem hagyott kivetnivalót, Ákosék parádés lézer és video show-val kápráztatták el a nagyérdeműt.
Az 5. napon a Mando Diao koncertjén sikerült bekapcsolódnom a programba. Egy számukat ismertem csak (nem meglepően a Dance with Somebody-t), így új élményekre készen helyezkedtem el a színpadhoz közel, egy svéd zászló alatt (valószínűleg a közönség 60 %-a svéd volt). Majd néhány lassabb, balladisztikus számtól eltekintve végigugráltam az egész koncertet. A fiúk kellemes, dallamos gitárrockot játszanak, és nem lehetett nem a szívünkbe zárni őket, mivel folyamatosan kommunikáltak a közönséggel, éreztették, mennyire jó nekik itt a Szigeten. A koncert végére aztán a felső is lekerült róluk, és így összességében kiérdemelték roppant szigorú mércémen „a fesztiválszezon legcukibb zenekara” címét.
A java csak ezután jött, ugyanis következett a leginkább „látni kell” esemény, az LMFAO koncertje. Klipjeik alapján feltételeztem, hogy bármilyen állatságra képesek. Jöttek is azok, ám de eléggé rendezett, jól megkoreografált módon. A formációból csak RedFoo (a nagybácsi) tisztelt meg minket a jelenlétével, valamint néhány, aktívan részt vevő és roppant dekoratív háttértáncos. A hangulatra nem lehetett panasz, és minden show-elem a helyén volt, a zebradobálástól kezdve a Champagne Showers pezsgőlocsolásáig. Azonban jól esett volna helyenként némi spontaneitás. Már kezdtem örülni, amikor látványos ájulást követően hordágyon vitték ki az énekest, utána viszont kiderült, hogy csak a Party Rock Anthem kórházas ébredése következik. A koncert azonban kétségkívül teljesítette a legfőbb elvárást: szórakoztatott.
21:30-kor lépett akcióba a nap legfőbb attrakciója, a Killers. Legújabb számukkal, a Runaways-szel kezdték, utána rögtön a legnagyobb slágerük, a Somebody Told Me következett- jó választás volt, hogy nem hagyták a végére, így rögtön eljuttatatták a közönséget a teljes extázisba. A csúcspont számomra egyértelműen az volt, amikor Brandon Flowers rázendített a Forever Young-ra. Ez az egyetlen olyan 80-as évekbeli sláger, amelyet imádok, és bármikor meghallom, feljebb tekerem a hangerőt, és ismételten szerelembe esek az Alphaville ma már középkorú énekesével. Ez itt is sikerült, némileg erőteljesebben, nőtársaimmal együtt kevés választott el minket bugyidobálástól, azonban szerencsére a refrén után rögtön belekezdtek a Read My Mind-ba, tombolásba átváltva a nyálcsorgatást.
Tökéletes volt a hangzás, a látvány és az előadásmód is, nem csak egy, a nagy zenekaroknál gyakori, fesztiválhaknit láthattunk. Fájóan gyorsan eltelt a másfél óra, és már most alig várom, hogy a fiúk ismét tájainkra tévedjenek, ezúttal egy rendes hosszúságú koncertre. Ha pedig ez nem következik be egyhamar, egy Las Vegas-i út úgyis szerepel a bakancslistámon .)
A koncertek után elég laposra sikeredett a buli, így a napkeltenézés ezúttal elmaradt, mégis elégedettem sétáltam haza, az Európa legjobb nagyfesztiváljának díját elnyerő Sziget ezúttal is maradandó megakoncertélményt okozott.
Recska Mária
Sokat vitatott program, unalmas fellépők ide vagy oda, a 20 évet és az Európa legjobb nagyfesztiválja címet már a legnagyobbak sem hagyhatták figyelmen kívül. Idén egyértelműen a legnagyobb újítás a YouTube online stream volt, amivel az otthon maradottak is részesei lehettek a Sziget-feelingnek.
Egyébként ez az első rendezvény, amit a YouTube élőben közvetített Magyarországról. A Google tulajdonában levő videómegosztó a világ legrangosabb fesztiváljait szokta közvetíteni, így egy óriási elismerés Gerendai Károlyéknak, hiszen ezzel a Sziget olyan fesztiválok mögé sorakozott be, mint a belga Tomorrowland, a spanyol Sonar, vagy az amerikai Coachella, melyeket szintén végigkövethettünk komolyabb költségek nélkül.
A kanapéből a Nagyszínpad programját általánosan kb. este 7-ig nézhettük, az A38 sátrat, illetve a Világzenei Nagyszínpadot majdnem egész végig. Hogy kit igen és kit nem, az előadótól függött, ugyanis nem minden zenekar akart többmilliós tömegnek elérhetővé válni. Az élő közvetítésnek köszönhetően azonban idén így is az 5 nap alatt több mint 4 millió szigetlakó vehetett részt, ha testben nem is, de online mindenképp a Hajógyári fesztiválon. Magyarország mellett Belgiumból, Csehországból, az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Görögországból, Hollandiából, Lengyelországból, Oroszországból és Spanyolországból kattintott ide a legtöbb kanapéhoz ragasztott fesztiválozó.
A közvetítést mi is kipróbáltuk, alapjában véve egész korrekt minősége volt az egésznek. Persze nem igazán voltunk azzal kibékülve, hogy a Nagyszínpad legnagyobb húzóneveit még így sem láthattuk, de fogadjuk ezt el sztárallűrként. A keserű szájízünket lehet csak az adja, hogy mi nem tombolhattunk ott az első sorban mondjuk Snoop Dogg (vagy Lion, nem lényeges e szempontból) koncertjén. (Körkép.sk)
Fotó: Sziget.hu/Botond Márton
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
