Színház az egész Nyitra

A lassan beköszöntő hidegek ellenére a kultúra nagyfogyasztók nem alszanak téli álmot, csak a jól fűthető helyiségeket keresik fel a szabadtéri akciók helyett. Nincs ez másképp Nyitrán sem, ahol szeptember 21-én kezdődik a 21. Nyitrai Nemzetközi Színházfesztivál – 10 ország 13 előadása sok-sok premierrel, plusz több mint 70 kísérőprogrammal, hogy a disznóölések szezonja és a liba-kacsa napok beköszöntével ne csak kulinárisan, kulturálisan is jóllakjunk.

A szervezők célja mindig eredetit és újat nyújtani, olyan rendezőket elhívni Nyitrára, akik elismertek nevek a szakmában, de eddig még nem jártak sosem Szlovákiában. Így szerepel először a magyar rendezők közül Bodó Viktor a Felvidéken, vagy a lengyel Marcin Liber, de nem mindennapi különlegességet hoz a szlovén Janez Janša, Janez Janša, Janez Janša szerzőhármas előadása is.

A színházfesztivál idei témája a bűn/bűntelenség, tehát az összes előadás valamilyen módon mind az egyén és a társadalom bűnösség, vagy éppen bűntelenségét fogják vizsgálni különféle szemszögből. Az összes bemutatásra kerülő darab kortárs alkotók munkája, vagyis friss, jelenkori társadalmi problémákra mutatnak rá. Nem egy munkát komoly felmérés előzött meg, terepmunkán keresték meg az alkotók az egyes emberi sorsokat, hogy minél életszagúbb történeteket mutassanak be a világot jelentő deszkákon sajátos, egyéni rendezői szemszögükön keresztül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy komor lenne a fesztivál hangulata, hiszen a művekből nem hiányzik a humor, a groteszk, a könnyeken keresztül való nevettetés. Ahogy Božidara Turzonovová, a Szlovák Nemzeti Színház egyik színésznője fogalmazott a fesztivál sajtótájékoztatóján: „Az embereknek manapság rengeteg a problémájuk, nem akarnak még a színházban is komor dolgokkal szembesülni, még több bajt látni. Talán ezért is teltházas az összes komédiánk.” Tehát nem kell szomorkodni, és a nyitrai színházfesztivál megmutatja, hogyan is lehet a sok rosszban is egy kis napsütést felfedezni.

Az összes rendező, aki megmutatkozik, mind a fiatalabb generációnak a tagja, a 70-es évek szülöttei, akik próbálnak megbarátkozni a rájuk hagyott múlttal, visszatérő motívum például az egyes darabokban a szereplők titkosrendőrséggel való együttműködése, milyen körülmények között került rá sor, és vajon a körülmények mennyire mentik fel az „árulókat”. A rendezők fiatal kora a darabok stílusán (de nem műértékükön!!!) is meglátszik – a 21. század színháza már rég nem csak a színészekről és kosztümökről szól. Több előadás használ élőzenét, és a tánc vagy éppen a videó projekció is képezheti szerves részét a jeleneteknek.

Nos, és most lássuk az egyes darabokat:

   

A magyar közönségnek mindig nagy szenzáció a magyar színház. Martina Vannayová, a fesztivál művészeti tanácsának tagja a Körképnek elmondta, a magyar darabok mindig nagy sikert aratnak Nyitrán, hiszen nagyon sokan vannak, akik értenek a városban magyarul, számukra pedig ez egy nagyon pozitív élmény. „De a szlovák közönség is közel érzi magához a magyar darabokat, hiszen a két nemzetet nagyon sok kulturális és társadalmi szál köti össze” – nyilatkozta Vannayová. Így Schilling Árpád Krétaköre vagy Pintér Béla rendező is már többször vendégeskedett a fesztiválon. Idén Bodó Viktorra és az Anamnesis című darabra esett a válsztás, amelyet a Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös előadásában tekinthetünk meg. Ugye, járt már mindenki kórházban? És van ezekről a korházi látogatásokról emléke. Jó, de inkább rossz, abszurd, bizarr, kellemetlen kórházi élmények. Ezeket gyúrja össze az Anamnesis, rámutatva a magyar egészségügy jelenlegi katasztrofális helyzetére, egy csepp humorral megfűszerezve. Érdekesség, hogy az előadásban szereplő összes színész részt vett terepgyakorlaton kórházakban, boncoláson, ügyeleteken önkéntesekként.

[box] Bodó Viktor rendező 1978-ban született Budapesten. Színjátszást és rendezést tanult a magyar fővárosban, pályáját színészként kezdte – játszott például a Jadviga párnája című Deák Krisztina és Závada Pál filmben, illetve a Krétakör színésze volt egy ideig. 2008-ban hozta létre a saját rendezői színházát, a Szputnyik Hajózási Társaságot, ahol az egyes színházi kliséket boncolgatják és próbálják meg más megközelítésbe helyezni. Egyik leghíresebb darabja a kaffkai motívumokra épülő „Ledarálnakeltűntem“ című színjáték. A magyar rendező a hazáján kívül jóval ismertebb a német nyelvterületen, bizonyítja ezt a sok-sok német fesztiválon elnyert díja (például a rangos Berliner Theatertreffen-ről elhozott elismerés), illetve hogy a rendezőnek egyedül a német Wikipédián van szócikke. [/box]

De ha nyugatabbi produkciókra vágyunk, megnézhetjük a belga táncosnő, koreográfus, az európai színpadok egyik kedvencének Lisbeth Gruweznek az egyedülálló táncszólóját, Ez már csak rosszabb és rosszabb és rosszabb lesz, barátom címmel. A táncosnő fellépett az összes jelentősebb színház és mozgásszínház fesztiválon, hatalmas sikert aratva. A produkcióban különböző politikusok ismert gesztusait, mimikáját, fizikai megnyilvánulásait utánozza, mindenközben rámutatva, hogyan is manipulálnak minket az egyes politikai vezetők.

Különleges élményt ígér a Németországban dolgozó argentin koreográfus Constanza Macras műve is, a Mindenre nyitottan című táncos előadás. A nézőkre autentikus cigányzene és cigánytáncok várnak, a roma folklór elemei keleti zenével és hip-hoppal keverednek, miközben a rendező hűen ábrázolja a romák életét, kulturális identitását és a „kisebbség” zavaros kapcsolatait a „többséggel”.

A szláv közegből ne hagyjunk ki két nagyon érdekes előadást. Az egyik a Pogányok, amelyet a Szlovák Nemzeti Színház társulata jön előadni Nyitrán. A darabot Anna Jablonska ukrán dramaturg írta, a fiatal, tehetséges írónő a domogyedovói reptéren történt robbantásban vesztette életét 2011 januárjában. A Pogányok egy erős, kritikus dráma a jelenkor társadalmáról, ahol a krízist nem is a pénzügyi válság okozza, hanem inkább az erkölcsök válsága. Mindenki a felelősségről beszél, de senki nem tudja mit is jelent az. A boldogtalan család hétköznapjaiba a hitet és a nevetést a jó humorú nagymama hozza vissza, megmutatva az igazi boldogság forrását.

Legutoljára pedig egy szlovén darabról tennénk említést. Ha a cikk elejéről emlékezik valaki arra a mondat részletre, hogy „szlovén Janez Janša, Janez Janša, Janez Janša szerzőhármas” és elütésnek gondolta, bizony nagyot fog nézni, ugyanis az előadás mindhárom létrehozóját így hívják. Davide Grassi, és Žiga Kariž képzőművészek, valmint Emil Hrvatina rendező ugyanis 2007-ben úgy döntött, hogy bemennek az anyakönyvi hivatalba és felveszik az akkori (és 2012-ben újraválasztott) szlovén miniszterelnök nevét. A Minél többen vagyunk, annál gyorsabban elérjük a célunk című drámában azt vizsgálják, a név hogyan hat az identitásra, hogyan változott meg a saját identitásuk, hogyan reagált rá a családjuk, a barátaik, illetve azt elemzik, vajon manapság a művészek mennyire befolyásolhatják a politikai történéseket. (Összehsonlításképpen – mintha három szlovák művész felvenné Robert Fico nevét, majd a tapasztalataikból írnának egy drámát – Janez Janša miniszterelnökségét is különféle nem teljesen tiszta ügyek, korrupciós botrányok és nacionalizmus kíséri-kísérte.)

Persze, ez csak egy szeletkéje annak, hogy miért is érdemes Nyitrára látogatni vagy egyáltalán, a színházakba bemenni. A rengeteg más kísérő programról, közönségtalálkozókról, gyereknek szóló előadásokról, filmvetítésekről már nincs is helyünk szót ejteni – a sok-sok információt a fesztivál honlapján megtalálhatja az olvasó. Sokan a konzervatív színházrajongók közül talán most legyintenek, ők nem értik, nem érdekli őket ez a modern ugrabugrálós színház. Azonban a szervezők elmondása szerint a rengeteg önkéntes és az évente eladott 20 ezer jegy a színházfesztiválon talán már azt is jelzi, hogy a konzervatív közönség lassan nyit a modern színház felé is.

Lengyel Diana

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!