Csaba
  • HUF: 407.73
  • USD: 1.03
  • 18 °C
  • 27 °C

Hirdetés (X)

Irodalom

A lány meztelenül

Újabb izgalmas színfolttal gazdagodott a szlovákiai magyar irodalmi élet palettája. Nemrégiben jelent meg ugyanis a Fiatal Írók Körében szárnyait próbálgató Vida Nikoletta első önálló verseskötete a fentebb kiemelt sejtelmes, fülledt címmel.

Nem vagyok éppen az a könnyedén dicsérő, s a modern magyar líra  ügyét szivemen viselő ifiú, e művet és szerzőjét mégis meg kell dicsérjem. Egy valóban tehetséges, mély értelemmel bíró, igen kifinomult, elragadó és életszerű kifejezésmóddal megáldott ifjú lányról van szó ugyanis, az ismerősei körében csak Vidu”-nak” becézett költőnő esetében. Mint ahogy a kötet beharangózójában is olvashatjuk: „írásai tehetséges pályakezdő fiatalt mutatnak”.

A Madách – Posonium nyomdájában napvilágot látott kötet igazi csemege a modern magyar lira iránt érdeklődő inyenceknek.

A fiatal lány igazi pályakezdésének számító első saját verseskötetét, melynek felelős szerkesztője az ismert és elismert Kossuth-díjas Tőzsér Árpád volt, (s melynek bemutatója ez év november 29-én valósult meg a 37. Expired Passport Music Club névre hallgató rendezvény keretén belül a Pozsonyi Magyar Intézetben ) saját maga rajzolta, igen kifejező és hangulatos képeivel illusztrálta. Ahogy a kötet hátulsó borítóján is olvashatjuk, rögtön két művészeti ágazatban is tehetségéről téve tanúbizonyságot ezzel. „A költőnő rajzai, melancholikus-impresszionisztikus figurái annyira „egyanyagúak“ verseivel, hogy sokszor úgy érezzük, emezeket amazok szájából halljuk.“

A könyvbemutató beharangozója

A kezdők apró malőrjeitől, a formai és kifejezésbeli pontatlanságoktól, a nyomorgó mondatfüzérektől mentes költemények végtelen kiegyensúlyozott minőségben és színvonallal követik egymást a kötetben. Egy érett és szememben legalábbis kiforrott munkáról van tehát szó, melynek ha háttérkörülményeit nem ismerném, azt gondolnám, egy, a harmadik ikszet is megélt, tapasztalt és világlátott, ugyanakkor ábrándozó nő leírásairól, dús képzeletvilágának lenyomatáról és fantáziájának eleven és hűen megrajzolt bizonyítékáról van szó. (Olyan minőségiek és jól rajzoltak ugyanis költeményei, hogy ilyesfajta képzeteket keltenek). Azt is mondhatnám, az egész kötet olyan igazán „életszagú”…érett emberi felfogást visszatükröző, felnőttes…

Nagyszerű alkotás. Csöppet sem patetikus és fontoskodó. Legkevésbé sem steril és a „mindennapokhozsemmiközöm” – típusú irodalom korlátolt és hamis kifejezésmódjának, egyfajta érinthetetlenségének legapróbb nyomait sem viseli magán. Mozgalmas, ember és életközeli, igazán elragadó leírásokkal tarkított verseskötet.

Mindenképpen érdemes szert tenni belőle egy példányra! A haloványzöld, szemeinknek igen nagy gusztussal „fogyasztható” ízlésesen kivitelezett borító 21 hosszabb-rövidebb versikét, pillanatképet, elmélkedésfolyamot, mókás szösszenetet vagy épp vágygerjesztő darabot tartalmaz. 21-et. Ez akár szimbolikus jelentéssel is bírhatna. Az ifjú művésznő minden életévéhez egy versike rendelhető.

Az ifjú költőnő

Nagyszerűre hangolt költeményei közül kedvenceim sorába tartozik a többek által is preferált címadó szerzeménye. Továbbá olyan kedves kis szösszenetei, mint a Találkozás vagy épp az Ábránd című költemények, az Én és te, a Papírhajó s a gondolatisága miatt magával ragadott, mélyen filozofikus Kezdet című alkotás, melyben mély meggyőződéssel és bölcs rezzenéstelenséggel ismeri fel és jelenti ki, hogy csak ő ismeri igazán valódi és egyetlen otthonául szolgáló, oly sokszor lemeztelenített testét:

(A nagybetűs meztelenség egyébként, mint emberi létünk izgalmas velejárója, s a doboz, mint a valahová való elrejtőzés motívuma szűntelen vissza-visszatérő elemei a kötetnek).

Otthonom e test. Mindenem ott van, ahol lennie kell.

  Nincs más otthonom, csak testem falai.”

Versei sajátos és különleges hangulattal bírnak. Szinte már teljesen kiforrott stílust mutatnak, s a költőnő olyan gondolatokat, érzéseket s cselekményeket ragad meg, vet papírra, esetleg idéz fel tudatunkban, mely a legtöbbünk számára ismerős lehet, épp ezért a leírtak közeliek s igen-igen kedvesek nekünk.

S ami az élvezhetőség még magasabb szintjére emeli írásait, az verseinek nyelvezete, mely egyszerű, hamis körmondatoktól mentes, érthető s mégis élvezhető. A kötete beharangozójában például ezt olvashatjuk: „versei egy olyan versnyelvet céloznak, amely belső jelentéseinél fogva sikeresen távolítja el a beszélőtől a leírt helyzetet, így a beszélő érzelmei sohasem érzelgőek.”

Ősszegzésképpen is csak dicsérni tudom e kötetet, melynek példányát –  ha jól tudom – mindenkit megelőzve, még a szerzőnő előtt vehettem kézbe, hogy így senkitől be nem folyásolva fedezhessem fel színeit és árnyalatait az ifjú költőnő egy szeletnyi munkásságának.

E kicsiny könyvecskét lapozván megnyugvással jelenthetem ki, hogy újra fellobbant bennem a remény a magyar lírairodalom felemelkedését illetően. Amennyiben ugyanis a modern líra ilyen irányban halad tovább, úgy a legkevésbé sem kell aggódanom. Nem vesznek el mégsem az értékek a tartalmatlanság és formaiatlanság lápjában.

Csak így tovább modern magyar lírairodalom, Csak így tovább Vida Nikoletta…

Kerepesi Igor

Megjegyzés: A kiemelt képen a költőnő szerepel az Expired Passport előadóestjén.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket