S(z)lomarát ismerkedés – szlovákul a Magyar Intézetben

„Ismerjük egymást?“ címmel indított a S(z)lomarát polgári társulás beszélgetős esteket a Pozsonyi Magyar Intézetben, s mivel valljuk a közös, szlovák-magyar programokból, párbeszédekből sosincs elég, mi is kíváncsian ültünk be az első előadásra. A bemutató szerint az „ismerjük-e egymást“ témakört Lucia Satinská fogja körüljárni minden hónapban, mindig egy adott téma (slam poetry, színészet, rendezés, képzőművészet, irodalom…) szlovák és magyar beavatottjaival beszélgetve.

A szerdai volt az első este a Védcölöp utcai intézetben, mely a slam poetry-nel és a rapnek, volt szentelve, Bene (polgári nevén Marián Benkovič) és Baranyovics Borisz, a Jóvilágvan rappere, szövegírója részvételével. Lucia Satinská kíválóan vezette le az estét, nagyon tetszett, hogy a fiatal zenészek nemcsak unalmas beszélő fejek voltak, és arra a dolgokra válaszoltak, hogy „és te hogyan kezdtél el rappelni?“ hanem pörgős stílusban, poénosan, youtube videókkal megspékelve elővették a nyelvek és nemzet, nemzeti érzés problémáját is. Borisz szerint a szlovák számára túl kemény nyelv ahhoz, hogy tudjon azon rappelni, míg Bene elmondta „én a szlovákot beszélem a legjobban az általam ismert nyelvek közül, így maradok ennél, és bár nagyon tetszik a „nyálas“ budapesti magyar.“

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Azt est folyamán előkerült a nemzeti érzés is. Bene viccesnek találta, hogy az egyik számuk, a Vlastenecká (szerk. megj. értsd: nemzeti) paródiaként született meg, de a közönség legnagyobb része egyáltalán nem értette meg az irónia élét, és szinte nemzeti hősökké kiáltották ki őket.

„Nekem furcsának tűnik, hogy büszke vagyok arra a földre, ahol születtem, hiszen ez csupán véletlen. Ha 50 kilométerre arrébb születek, akkor osztrák, vagy esetleg éppen magyar lennék“. Borisz inkább lokálpatriótának érzi magát, mint szlovákiai magyarnak. Büszke vagyok a régiómra, számomra fontos, hogy ha felülök a biciklire, elmehetek megnézni az esztergomi bazilikát.“ De fontos számára az is, hogy nemcsak magyar irodalmat olvashat, de a szlovákot is. Borisz lokálpatriotizmusa valamilyen szinten megjelenik a Jóvilágvan Egymás ölébe klipjében is, hiszen pont a Párkány-Budapest útvonalon forgatták a dalhoz tartozó kisvideót.

   

A beszélgetés alatt az is kiderült, bár a szlovákiai magyar és szlovák rapperek nincsenek igazán egymáshoz kötve, mindkét rapper meghallgatja a „másik nyelvét“ is. „ Szeretek magyar rappet hallgatni“ – állítja Bene, és Borisz is rákontráz: „Amit értek, az hat rám. Így a szlovák rap is.“

Összességében remek kis egy órát töltöttünk el, de.

Miután körülbelül az 5. perc után kiderült, hogy a beszélgetés mindhárom résztvevője (Satinská, Bene és Borisz is) beszélnek magyarul, roppant különös volt, hogy az egész szlovák nyelven zajlott. Kissé paradoxnak éreztük, hogy három magyarul tudó ember beszélgetett egy 85 százalékban magyar közönségnek a Magyar Intézetben a magyar címer alatt, és a 60 perces előadás során egy összefüggő magyar mondat nem hangzott el.

Sem a megnyitó, sem a zárórész, sem egyéb. Ilyen tekintetben a S(z)lomarát barátkozás alatt nem volt azonos súlycsoportban a magyar nyelv a szlovákkal. Miközben a S(z)lomarát egyesület nevében is benne találhatóak a szlovák, magyar, barát, slovensko-maďarský, kamarát szavak, és bár az egyesület honlapja is prímán kétnyelvű, kicsit hiányérzetünk volt. Egy újabb mozaikszó, mint a „szlovmagy”. Beszélgessünk egymásról, de persze kizárólag szlovákul.

Pedig a S(z)lomarát egyesület másik alapítója, Bilász Boglárka is jelen volt az esten, így legalább ő köszönthette volna magyarul a jelenlevőket. Bár maga Satinská is remekül bírja a magyart.. „Az esemény nyelve a szlovák, egy kis magyarral megfűszerezve.“ – olvashattuk az esemény beharangozójában. Jó volna, ha legközelebb  a magyar fűszerből valamivel több jutna az egyébként remek kezdeményezés résztvevői számára. A szlovák-magyar barátság jegyében.

Lengyel Diana és Király Zsolt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!