9+1 koncert, amit még 2013-ban látnod kell

Szubjektív válogatásunk következik, hogy tartalmasan múljon a maradék másfél hónap 2013-ból.

1. BIFFY CLYRO – 2013. 11.15., Pozsony

2013 legjobb brit zenekara. Legalábbis az NME szerint. Bár, ha pontosak akarunk lenni, meg kell említenünk, hogy skótok.  A Brit-szigetek egyik legjobban kelendő zenekara, akik kéthónapos turnéra indultak az Opposities című duplaalbumokkal, és Pozsonyban is megállnak. A bemutatásra kerülő lemez már elnyerte a Kerrang és a Q zenei magazinok Legjobb Album díját, most a szlovák közönség djára pályázik. A Biffy Clyro  legándás ugyani az élőkoncertjeikről. Előzenekaruk pedig szintén brit banda, a Dry The River, akik tavaly már bemutatkoztak nálunk a Pohodán. Kaščák szavai szerint: „A Biffy Clyro élőben fantasztikus, a Coachella fesztiválon egy olyan koncertet adtak, amelyről nem lehetett egyszerűen elmenni. Brit gitárzene mindennel, ami hozzá tartozik.” Várjuk.

2. CRYSTAL FIGHTERS – 2013. 11.15., Bécs

Akinek nem az indie a nagy kedvence, pénteken akár csaphat egy kisebb kirándulást is Bécsbe  és elmerülhet a tradicionális-akusztikus baszk zene és az elektronikus dallamok keveredésébe. Hogy milyen zenekar az a Crystal Fighters? Paul Lestert, a Guardian újságíróját idézve: minden bizonnyal ilyen zenéket játszanának egy baszk kisváros lakói a századfordulón, ha egy időutazó felszerelné őket a huszonegyedik századi hangszerarzenállal. Az öttagú Crystal Fighters-nek 2010-ben jelent meg lemeze, a Star of Love, valamint annak remixváltozata 2012-ben.  Idén májusban pedig elkészült az újabb korong, mely a Cave Rave címet kapta. A zenekar neve (ha hihetünk a keringő pletykáknak) az énekesnő, Laure Stockley őrült nagyapja által írt, elveszett, majd megtalált, félig elkészült baszk opera címéből ered. A Star of Love album számai pedig szintén erre a misztikus szálra vannak felfűzve. Hmmm. Mindenesetre nagyon jó szöveg arra, hogy eladjuk magunkat, bár a dalok önmagukban is remekül helyt állnak.

   

3. WHITE LIES – 2013.11.17., Prága

Még egy angol zenekar a listán (és még jópár lesz belőlük), ezúttal a postpunk kategóriában indultak a kedves versenyzők, s egy egészen friss, csak augusztusban megjelent lemezt jönnek bemutatni. A brit banda zenéjében keveredik egy kicsit az Editors, egy kicsit az Interpol, meg Joy Diviion, de ezt persze ők tagadják, s egyedül azt ismerik el, hogy mindig csak Talking Heads-t hallgattak. Mindenestre ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni – vegyítsd el a nyolcvanas évek szintijét egy kis kilencvenes évekbeli gitárral, és íme a White Lies.

4. HURTS – 2013.11.17., Bécs

A Hurts is egy új lemezzel érkezik koncertezni tájainkra. A brit szintipop duó azonban elhagyta a korábbi cédén domináló lágyabb dallamokat, és bekeményített. Ez a stílus azonban remekül áll nekik, hiszen mi is lenne egy zenekarral, ha nem fejlődne folyamatosan tovább? Hogy milyen a kissé sötétebb tónusú Exile? Bécsben le lehet ellenőrizni.

5. PLACEBO – 2013.11.21., Bécs

És igen, Brian Molkoék is visszatértek, négy év után ! A Loud Like Love pedig olyan friss, hogy szinte süt, csak szeptember közepén került a boltokba. Rajta megvan mindaz, ami a Placebo-t Placebová teszi – melankólia, egy csepp teátrális szenvedés, és persze a központi téma, a szerelem. Az elkötelezett Placebo rajongók imádják, a kevésbé elkötelezett kritikusok fanyalognak, hogy még mindig csak kétféle Placebo szám létezik, a Bitter End-féle dinamikus és a depresszióba hajló többi. Az őszhöz tökéletesen passzoló album (és zenekar).

6.NICK CAVE & THE BAD SEEDS – 2013.11.24., Bécs

Idén nyáron már volt lehetőségünk velük találkozni a Pohodán is, és a Szigeten is. Ritkán adódik alkalom, hogy a súlyos mulasztásainkat bepótoljuk, de itt a harmadik lehetőség azoknak, akik nem jutottak el az egyik fent említett helyre sem. Aki pedig mindkét helyen volt, és még így sem tud vele betelni, azt is megértjük. Mi is így vagyunk ezzel. Az ausztrál rocker, aki a 60 felé haladva  még mindig bugyidobálásra tudja késztetni a női rajongókat, ellenállhatatlan sármját ki tudja mikor jön újra megmutatni tájainkra. Bécsben a tizenötödik stúdióalbumukat, a Push the Sky Away-t népszerűsítik.

7. GENTLEMAN – 2013.11.26., Prága

Ezúttal reggae. Németországból. Vagy inkább Jamaicából, mert az eredetileg német földön született „úriember” 16 éves kora óta rendszeresen Jamaicába zarándokol, s azt tartja igazi hazájának is. Az áprilisban megjelent New Day Dawn a hatodik stúdióalbuma, s Gentleman jó szokásához híven ez is dallamos számok szerepelnek, mély szövegekkel. Fogyasztható reggae annak is, akinek nem ez a stílus a szíve csücske.

8.MORCHEEBA – 2013.12.10., Budapest

Majdnem 20 évnyi munka, és egy új album áll a Morcheeba mögött, akiket most Budapesten nézhetünk meg. A ’90-es évek közepén alakult brit trió először trip hopot játszottak, majd ez később egyre inkább a könnyen befogadható pop zene váltotta fel. A lemezjátszók és a hangszerek mögött igazi zsenik állnak (DJ Paul és Ross), a mikrofon mögött egy karakteres és bársonyos hangú énekesnő, Skye Edwards kényezteti a fülünk. Az énekesnő 2002-eben igaz elhagyta az együttest, ám a rajongók legnagyobb örömére 2010-ben újra visszatalált a srácokhoz, s elkészítették az októberben megjelent Head Up High névre keresztelt nyolcadik nagylemezt, amelyet mind a rajongók, mind a kritikusok megelégedéssel fogadtak.

9. DIANNE REEVES – 2013.12.17., Pozsony

Bár az utolsó karácsony előtti héten valószinűleg leginkább a rohanással és a vég nélküli bevásárlással leszünk elfoglalva, megéri majd egy kicsit lazítani és a Jingle Bells-szel teli fejünk jó rendesen kipucolni. Az egyik legnagyobb élő dzsessz vokalista, Dianne Reeves jön el hozzánk, Pozsonyba, aki már tavaly a Pozsonyi Dzsesszfesztiválon is megmutatta, mit tud. A dzsessz és az improvizáció nagymestere, s előszeretettel vegyíti a dzsesszel az R&B elemeket. Az a három Grammy, amit már a zsebében tudhat arról árulkodik, nem fogunk csalódni. Elég csak hátradőlni, becsukni a szemünket és kiélvezni a pillanatot.

+1 CELESTE BUCKINGHAM – 2013.12.05., Pozsony

Persze tudjuk, hogy a multikulti kishölgy nem mérhető ismertségben egyelőre a fenti nevekhez, de hát a remek popszámai nem mennek ki a fülből, és az egész összhatás már csak akkor lenne tökéletesebb, ha a kereskedelmi rádiók sem játszanák őt a „megundorodásig. Ő az aktuális szlovák pop, a fogyasztaható pop, akinek többre is futja a szövegek terén mint a Peter Bič Project- féle „hey now“-szerencsétlenkedésnek. Egyébként meg elbüvölően aranyos a maga 18 évével. Egy próbát mindenképp megér.

Lengyel Diana

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!