Öt film, amikből megérthetjük, hogy mi zajlik a Közel-Keleten

Szubjektív listámon olyan filmek találhatóak, amelyek segíthetnek megérteni a Közel-Keletet és az ott zajló eseményeket. Habár a régióból származó filmek iránt egyre nagyobb a kereslet és több film nemzetközi díjakat söpör be, most szándékosan olyan filmeket kerestem, amelyek nyugati – vagy részben nyugati – rendezésűek, komoly hatással voltak rám és vezettek oda, hogy még behatóbban foglalkozzak a térséggel.

5. A Diktátor (The Dictator) – Vígjáték, 2012.

Egy kitalált Észak-Afrikai ország – Wadiya – diktátorának mindennapjait mutatja be. Az erősen a líbiai Kadhafira hajazó Aladeen Admirális Generális – akit az egyik legismertebb komikus, Sacha Baron Cohen játszik – atombombát készül előállítani. Mivel az ENSZ katonai beavatkozást helyezett kilátásba, ezért Aladeen úgy döntött, hogy New York Citybe utazik, hogy beszédet tartson a nagykövetek előtt.

Nagybátyja, Tamír (Ben Kingsley) azonban „puccsot hajt” végre, eltávolítja Aladeent és egy kecskepásztor-hasonmással pótolja őt. Közben Aladeen megismerkedik egy Zoey (Anna Faris) nevű lánnyal, valamint egykori atomtudósával, Nadallal (Jason Mantzoukas) is találkozik.  Velük együtt akarja megakadályozni az új alkotmány aláírását és visszaültetni Aladeen a diktátori székbe.

Miért ajánlom: Kicsit furcsának tűnhet, hogy – amúgy pár altesti és néha már gusztustalan poénnal telepakolt – Sacha Baron Cohen (Borat, Brüno), és Larry Charles legutóbbi filmjét ajánlom. Sokak szerint ez az egyik leggyengébb filmje a párosnak, mivel nem állít görbetükröt a társadalom elé és hiányzik belőle az „áldokumentumiság” is.

   

Ugyanakkor talán Charlie Chaplin 1940-ben rendezett, Adolf Hitlert kifigurázó Diktátor című filmje óta kevés olyan humoros alkotás készült, amely ennyire megragadta volna egy diktátor „lelkivilágát”, és azt,  mennyire nincs tisztában a valósággal, az alattvalói mindennapi életével és gyakran keveredik önellentmondásba  még saját magával is. Ehhez pedig „külön ízt ad”, hogy nem európai, hanem  közel-keleti vezetőt választottak.

4. Tyrant (Zsarnok) – sorozat, 2014.

Bassam Barry Al-Fayeed (Adam Rayner ) egy Egyesült Államokban élő gyermekorvos, aki valójában egy közel-keleti diktátor másodszülött fia. Húsz év után, unokaöccse esküvője miatt Barry vonakodva, de beleegyezik abba, hogy visszatér otthonába. Az Abbudin nevű, képzeletbeli közel-keleti országban kemény elnyomás működik, miközben az éhség miatt egy forradalom kitörésének szélére sodródott a társadalom. Barry az esküvő után haza szeretne térni, de apja meghalt és az elsősszülött fiát, Dzsamalt (Ashraf Barhom) nevezi ki utódjának. Barry marad, hogy segítsen testvérének uralkodni,  aki nagy elnyomó hírében áll.

Miért ajánlom: Kivételesen ez egy sorozat. Még csak az első évadát vetítették le (folytatás 2015 nyarán). A téma kedvelőinek mindenképpen ajánlom. Egyrészt igyekszik aktuális eseményeket  – Abbudin nevű ország lényegében a mai Szíria –  feldolgozni és bemutatja nemcsak egy ország vezetőjének, hanem az egész családjának, rokonságának és a hatalomhoz közel állók életét. Ez utóbbi azért fontos, mert a sorozatban  rátérnek arra, hogy néha sokkal rosszabbak a vezető körüli emberek, mint maga a diktátor.

A film kapott  kritikát, főleg azért mert lassan haladnak az események (ami egy sorozat esetében szerintem nem probléma), a színészek játéka – főleg a Berryt alakító Adam Rayner – „szappanoperás”, de összességeben élvezhető és hangulatos.

3. A Zöld Zóna (The Green Zone )-  akciófilm, 2010.

Bagdad 2003-as megszállása idején Roy Miller (Matt Damon) főtörzszászlós embereivel biológiai és vegyi fegyverek után kutat, ám nem sikerül ezek nyomára bukkannia. A katonának egy idő után elege lesz abból, hogy magukat a vezetőket sem érdekelik a tömegpusztító fegyverek, s inkább saját szakállára kezd el nyomozni. Hiába szerez magának szövetségeseket a CIA-ban, saját és osztaga élete többször kerül veszélybe, miközben igyekszik megnyerni magának az iraki, volt Száddám hadseregében szolgáló al-Rawi (Igal Naor) tábornokot. A tábornok nemcsak az esetleges vegyi fegyverek pontos helyét tudja, hanem a békét is jelentené Irak számára.

Miét ajánlom: Nem az a tipikus amerikai katonákról és hősi harcukról szóló film. Némi akció, harc és thriller egyveleg politikai köntösbe csomagolva. A Roy Millert alakító Matt Damon, olyan amerikai katonát testesíti meg, akiben kétségnek és kritikának helye nincs, ha úgy érzi igaza van. Ugyanakkor a filmben helyenként eljönnek a tipikus amerikai klisék az igazságról, demokráciáról és a hősies amerikai katonákról.

A Zöld Zóna c. film tökéletesen elmagyarázza, hogy mire épült az iraki háború. Természetesen ezért is érte kritika, miszerint a film 2010-es és „inkább Obama iraki kivonulásának politikai programját hirdeti”. Továbbá az operatőrt is szidták a vágások gyorsasága és Matt Damon érdekes színjátéka miatt.

Ha másért nem, az iraki tábornokért érdemes megnézni a Zöld Zónát: a film bemutatja, hogy hiba volt nemcsak Szaddám-hadseregét, hanem a Bassz Pártot is szélnek ereszteni és bűnözőknek titulálni. Emiatt az amerikai katonák képtelen voltak rendet tartani és  polgárháború tört ki, amire al-Rawi tábornok a film végén is többször figyelmeztet.

2. Perseopolis  – animációs film, 2007.

A fekete-fehér animációs film egy iráni, a helyi körülmények között liberálisnak számító családból származó Chiara Mastroianni lány életét mutatja be. Három fő szakaszra osztható a történet: a kislány Chiara, aki az iráni forradalom viszontagságait éli meg és tanúja az új, vallási diktatúra bevezetésének; a tinédzser Chiara, akit Bécsbe küldtek tanulni a szülei, hogy megmeneküljön az iraki-iráni háború szörnyűségei elől ; valamint a húsz év körüli Chiara, aki visszatér Iránba.

Miért ajánlom: A filmet Marjane Satrapi rendezte, aki saját képregényét – és egyben életét – vitte filmvászonra. Mivel a Franciaországban élő nő szabad kezet kapott, igyekezett mindent átadni a képregényeiből. Habár egy kicsit eltolta az arányokat: a kislány Chiarával nagyon sokat foglalkozik, miközben a felnőttel – főleg a válással – már alig. A film szerkezetileg tartalmaz egy-két furcsaságot, és a történetmesélés – bár lineáris – mégis folyamatos flashbackeléssel kicsit vonatottnak és lassan kibontakozónak tűnik. Egy kicsit furcsán hatnak az olyan jelenetek és képek, amikor a kislány Karl Marxszal és Istennel közösen a mennyben (!!!) folytat beszélgetéseket.

Ugyanakkor a mesélő Marjane megjegyzései és bölcselkedései egyedülállóvá teszik a filmet. Nemcsak rámutat a diktatúra működésének embertelenségére, viszontagságaira és önellenmondásaira, de a kamaszkori élet nehézségeire is, főleg az Európán kívüli világban.

Apropó Európa: a kontinensünk is megkapja a magáét. Amikor Chiara Bécsben tanul, a film „beszól” nemcsak Ausztriának és az osztrákok életvitelének, hanem általában az európai felfogásnak, önellentmondásnak és a nihil életmódnak. Hiába a fekete-fehér és viszonylag „egyszerű” megrajzolás, minden képkocka egyedi, az érzelmek tökéletesen tükröződnek a szereplőkön.

1. Sziriana – 2005

A film több szálon fut: egy CIA-ügynök, Bob Barnes (George Clooney) nyomozása, üldöztetése és menekülése. Egy energetikai elemző (Matt Damon) és felesége (Amanda Peet) tragédiája, illetve a „kisemberek belecsöppenése” a nagy politikai játszmákba. Egy arab monarchia sejkje (Alexander Sidding), aki elégedetlen amiatt, mert másodszülött és puccsra készül az ország modernizálása érdekében.

Egy amerikai jogász (Jeffrey Wright) kivizsgálja az USA történetének legnagyobb olajipari fúziójának történetét. De a cégek „játékszere lesz” a közel-keleti olajért vívott versenyben. Végül pedig egy pakisztáni család története, akik munkanélküliek, nyomorban  élnek és az egyetlen kitörési pontot a terrorizmus jelenti számukra.

Miért ajánlom: Kétségtelen, hogy egy nagyon bonyolult és szokatlan alkotás. Műfaját tekintve egyszerre politikai thriller, dráma, krimi, életrajz stb.  Ugyanakkor garantálhatom, miután összeáll a kép, elgondolkodtat a közel-keleti eseményeken.  Kevés hasonló nyugati film készült, ami ilyen jól bemutatta volna a közel-keleti események hátterében álló, gyakran összefüggő szálakat és érdekeket. Ráadásul időtálló is, hiszen tíz évvel a megjelenés után  jobban érthetővé válik a film.

A végén kitérnék egy fontos részre: a terrorista szálra. Amiért érdemes megnézni. Eddig ugyanis futószalagon jöttek az olyan filmek, amelyek azt sugallják, „csak a bosszú, a nevelés, a gyűlölet, és az Amerika-ellenesség” miatt lesz valakiből terrorista. Ám a Sziriána szakít ezzel a hagyománnyal: két átlagos pakisztáni fiú, akik a nyomorból nyomorba süllyednek. A kilátástalan életük számára az egyetlen reményt egy vallási iskola jelenti, ahol fizetést, szállást és ellátást kapnak. A fiataloknak  új célt az a vallási oktató ad, aki terrorista cselekedetre veszi rá őket. A film röviden bemutatja a kiképzésüket, radikalizálódásukat, ami a terroristákra jellemző videóüzenet hátrahagyásával válik véglegessé.

Nyitókép: snoron.com

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!