Új sorozat, Új versek. A sorozat címét Adytól kölcsönöztem, s darabjai, egymásutánban felfoghatók egyfajta lépcsősornak, a folytonos előrelépések, a fejlődés tanújának. (ha ugyan hihetünk a fejlődésben). Egyfajta út s utazás megállói e versek.
Íme, az első költemény…
.
Mindeddig a múltban éltem,
(három hosszú éven át),
S kerestem a rég elveszett,
Örökre eltűnt Hazát,
S hagytam, folyjon mellettem
El mind a drága Új Idő,
S nem érdekelt, mit tartogat,
S nem érdekelt, más, csak Ő.
.
Ám most fontos határvonal,
Komoly döntés előtt állok,
Vagy a Jövőm élem tovább,
Vagy örökre rabbá válok,
Nosztalgia, – bármily édes – ,
Örök társam nem lehet,
Nem tudom hogy, ámde
Le kell végre számolnom veled.
.
Nem panaszlom persze tovább
Mind a képzelt kínomat,
Hisz annyi Új Út, annyi Ajtó
Oly sok Újat tartogat,
Ki tudja, tán lehet épp Te
Jelented a jövőmet,
Nem tehetem hát, hogy
Mosttól ne törődjek Te veled.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
