266 éve halt meg Johann Sebastian Bach zeneszerző

Eisenachban jött a világra 1685. március 21-én egy nagy múltú zenészcsalád nyolcadik gyermekeként. Tízéves korában szülei meghaltak, ettől kezdve templomi orgonistaként szolgáló legidősebb bátyja nevelte, aki a korabeli nagy zeneszerzők műveivel ismertette meg, de teológiára és nyelvekre is taníttatta.

Szépen csengő szoprán hangja révén került a lüneburgi Michaelisschule kórusába, ott tanult meg orgonálni is, és az éneklés mellett orgonajátékát a Szent János-templom híres orgonáján tökéletesítette.

Tanulmányait követően előbb a weimari zenekarban játszott, azután az arnstadti templom orgonistája lett, majd számos városban működött orgonistaként és karmesterként. 1707-ben Mühlhausenben születtek első kantátái, és talán legismertebb műve, a D-moll toccata és fúga.

   

A legnagyobb művek születése

A weimari időszakra (1708–1717) esett első nagy alkotó periódusa: itt írta számos orgonaművét és kantátáját, valamint tanítani is itt kezdett. A nagyherceg annyira megkedvelte, hogy amikor Bachot Köthenbe hívták, csak négyhetes szobafogság után engedte el.

1723-ban nyerte el a lipcsei Tamás-templom kántori és zeneigazgatói állását, amelyet több jelölt visszalépése után kapott meg. Felettesei kezdetben sem művészetét, sem zsenialitását nem értékelték, helyzete csak évek múlva rendeződött.

Iskolai és templomi munkája mellett 1729-ben átvette a Collegium Musicum vezetését is, ami még az ő rendkívüli teherbírását is próbára tette. Hetente kellett új kantátákat írnia, emellett egyházi és világi zenék sorát komponálta, köztük a János- és a Máté-passiót, a monumentális h-moll misét, a Karácsonyi oratóriumot, a Kávé- és a Parasztkantátát, valamint a Goldberg-variációkat (a cím a darab előadója, Bach egyik tehetséges tanítványának nevét őrzi).

A barokk zene óriása

Az 1740-es évektől sokat utazott Nagy Frigyes porosz király potsdami udvarába, ahol fia, Carl Philipp Emanuel Bach szolgált udvari zenészként; itt született a Musikalischer Opfer ciklusa is a király által feladott témákra.

Élete utolsó éveiben cukorbetegségével összefüggő szembaj kínozta, befejezetlenül maradt művét, A fúga művészetét már csaknem vakon komponálta.

Johann Sebastian Bach a hangszeres polifónia utolsó mestere, a barokk zene egyik legnagyobb óriása 1750. július 28-án halt meg Lipcsében. Két házasságából húsz gyermeke született, közülük többen szintén a zenei pályát választották.

A zseni, akinek „(újra)felfedezésére” a 19. századig várni kellett

Halálát követően több műve elveszett, egy időre zenéje is háttérbe szorult. Mendelssohn „fedezte fel” újra, amikor 1829-ben a berlini Singakademie együttesével előadta az áthangszerelt Máté-passiót. Ezzel az előadással kezdődött meg a ma is tartó Bach-kultusz.

Bach az opera kivételével minden műfajban alkotott, kedvencei a korálok, a kánonok és a fúgák voltak. Munkásságának hatása felmérhetetlen, a nevéből adódó B-A-C-H motívumot többen is feldolgozták. A műveinek azonosítására szolgáló BWV (Bach Werke Verzeichnis) jegyzék több mint ezer tételre terjed ki.

A szerénységéről ismert zenei zseni titkának a szorgalmat tartotta, és úgy vélte: bárki viheti annyira, mint ő, ha kitartóan gyakorol.

Forrás: mtva.hu/wikipedia.hu

Nyitókép: pinterest.com