A festőművész 1853-ban, Brabantban látta meg a napvilágot a holland protestáns egyház egyik miniszterének legidősebb fiaként. Már gyermekkorában élénk érdeklődést mutatott a rajzolás iránt, így váratlanul otthagyta az iskolát, hogy szenvedélyének hódolhasson. Nagybátyja támogatásával Hágában, Londonban és Párizsban dolgozott egy műkereskedő vállalatnál, mígnem 1876-ban elveszítette állását.
A következő évek az útkereséssel teltek: az akkor még kedvtelésből rajzolgató fiatalember előbb tanári állást vállalt, majd egy könyvesboltban dolgozott, végül pedig Amszterdamba utazott, hogy teológiát tanuljon, mivel úgy érezte, édesapja örökébe akar lépni.
Pályafutásának kezdetei
Van Gogh később két alkalommal is kudarcot vallott vizsgáin, ennek ellenére misszionáriusnak nevezték ki egy belga bányászfaluba, ahol betegeket ápolt, gyermekeket tanított, szabadidejében pedig rajzolt.
A festő munkássága szempontjából meghatározó volt ez az időszak, ugyanis a bányavidéken tapasztalt körülmények komor, sötét színvilágot adtak van Gogh alkotásainak, amint azt a világhírű Krumplievők című kép esetében is láthatjuk.
Pályája során a legnagyobb segítséget öccse, Theodorus nyújtotta van Gogh számára, aki műtermet szerzett neki, igyekezett eladni képeit – igaz, ezen a téren nem járt sikerrel –, és gyakran anyagi téren is támogatta igencsak balszerencsés bátyját.
„Theónak” volt köszönhető a festő későbbi stílusváltása is, ugyanis van Gogh 1886-ban öccséhez érkezett Párizsba, illetve rajta keresztül ismerte meg Toulouse-Lautrecet, Gauguint és az impresszionizmus többi jelentős képviselőjét is. Ezzel együtt komoly érdeklődéssel fordult a japán ukijoe-fametszetek felé, amiről a Tanguy apó, vagy a Virágzó szilvafa is híven tanúskodik.
A betegsége viharos tettekre késztette
1888-ban a művész az indokkal, hogy délen több fényt talál majd alkotásaihoz, elhagyta a fővárost, és Arles-ban telepedett le. Paul Gauguin, a december 23-i végzetes vita másik szereplője szintén követte barátját.
Van Gogh 1888. december 23-i kitörése egyébként nem volt előzmények nélküli, ugyanis már többször szanatóriumba akarták küldi őt. A festő pontos betegségét ugyanakkor a kutatók máig csak találgatják: egyesek a szifiliszből származó paralízisre, mások epilepsziára gyanakszanak, de lehetséges diagnózisként a mániákus depresszió is felmerült.
Életformája súlyosbító körülményként hatott egészségére
Az mindenesetre tény, hogy van Gogh életformája felnagyította baja tüneteit, hiszen, miközben nem táplálkozott megfelelően, az abszint rabja lett, emellett pedig rengeteget dohányzott.
Továbbá Van Gogh sokat szenvedett attól, hogy barátja, Gauguin gyakran fölényeskedő, lekezelő volt vele szemben, ezzel együtt pedig attól is rettegett, hogy a festő előbb-utóbb elhagyja majd Arles-t.
Vélhetően ez a félelem robbantotta ki azt az 1888. december 23-i vitát is, mely során Vincent egy borotvapengével támadt Gauguinra, miután pedig a másik férfi elmenekült, hazament, és levágta bal fülét, amit később egy prostituáltnak ajándékozott.
Az öncsonkítás a végső depresszióba sodorta
Bal fülével együtt van Gogh mondhatni mindent elveszített: Gauguinnal soha többet nem találkozott, a Langlois hídja és a napraforgókat ábrázoló híres csendéletek esetében tapasztalt vidámság és elevenség pedig messze szállt a festővászonról.
Bár a művész öncsonkítása után is alkotóereje teljében maradt, utolsó képei nagy része – például az Önarckép levágott füllel, vagy a Gauguin karosszéke – határtalan magányról, bánatról tanúskodott, és egy teljesen megtört embert mutatott be a szemlélő számára.
Annak ellenére, hogy orvosai 1890 júliusában egészségesnek nyilvánították őt, nemsokára önkezével vetett véget életének. A művész július 27-én, az auvers-i várnál szíven lőtte magát, két nappal később, 29-én pedig örökre lehunyta szemét.
Amíg élt, nem sokra becsülték…
Vincent van Gogh „tipikus” művész volt abból a szempontból, hogy tehetségét, zsenialitását csak az eljövendő korok tudták megfelelően értékelni: míg élt, művésztársai lebecsülték, a galériák, kereskedők elfordultak tőle, így a festő élete nagy részét szerény körülmények között, állandóan anyagi csődtől fenyegetetten élte le.
Hihetetlennek tűnik, ám igaz, hogy van Gogh pályafutása alatt mindössze egyetlen képet tudott eladni, azt is potom 400 frank áráért; A vörös szőlőhegy új tulajdonosa, Anna Doch bizonyára nem sejtette, milyen nagyszerű üzletet költött, pedig a vevők egy évszázaddal később már 70-80 millió dollárt sem sajnáltak Vincent van Gogh alkotásaiért.
Forrás: rubicon.hu/irodalmiradio.hu
Nyitókép: biography.com
Megosztás:
Címkék: Arles bal fül betegség Főoldal holland festő Napraforgók párizs Paul Gauguin Vincent van Gogh
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
