Most, hogy sokszor szóltam Múltról,
S elpocsékolt Időről,
Szerelemről, amely Rég volt,
S Vágyott, vesztett szép Nőről,
Most hogy feltártam már talán
Örökre e titkokat,
Új Téma kell, s Új Élet, mik
Új Emberhez méltóak.
Szólni hangom elég erős,
S van is még mit mondanom,
Nincs Múlt többé, s puszta Vágy, hisz
Másokról kell szólanom:
.
Nem arról, mi egykor hajtott,
De mi ma is lángra gyújt,
Arról, mi még jövőm lehet,
S nem arról, mi halott múlt.
.
Mindarról, mi lehetek még,
S mindarról, mi Most Vagyok,
Nem arról, mit egykor vágytam,
Arról, mit most Akarok.
.
Nem arról, ki egykor Társ volt,
S azóta csak emlékkép,
(hisz a való, ha megélem)…,
Lehet Csoda, lehet Szép.
.
Tervekről és nem Álmokról,
Célokkal és nem Vággyal,
Kitartással, Megdolgozva,
Reménykedve és Lázzal,
.
S fel nem adva, rájőve, hogy
Nem dőlhetek hátra még,
Ami voltam, s amit tettem,
Bármi volt is, Nem Elég.
.
Mert az élet még előttem,
Oly sok Szerep vár még rám,
Kell az Úr, hogy büszke legyen,
S mosolyogjon kisfián,
.
Kell még az, hogy megháláljam
Ajándékát: Életem,
És hogy létem ne csak nekem,
Másoknak is Kincs legyen.
.
Így hát csak a Jelent vetem
Mosttól fogva papírra,
Merthogy folyton visszanézni
Átkos, Szomorú Hiba.
.
S várom, vajon ki marad le,
S ki mindenki tart velem,
Mosttól csak az Újat írom,
Most már csak a Jelenem.
Mert most érzem, újra érzem,
Megélem az Életet,
S van az az út, amely Utam,
S van az, aki Társ lehet.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
