Elfeledett levelek közt
Bóklász félve két szemem,
S megint újra, ahogy sokszor,
Lelkem feléd emelem,
És szegény a továbblépést
Újra s újra halasztja,
Mert miattad annyi édes
Álom, öröm dagasztja,
S elveszítni mindezt a Jót
Semmiképp sem engedi,
Inkább mesét kreál és az
Örömét ott benn leli.
Szebb egy régen elmúlt álom,
Bárha nem visz semmire,
Mint az Új lap, s továbblépés
Még kietlen jelene.
Sokan mondják: Menekvés ez,
Gyáva, gyerek cselekvés,
Pocsékolni mind az időt,
Amely így is oly kevés,
De én tudom, nem érthetnek,
(S nem is kell, hogy értsenek),
Én szerettem, Én álmodtam,
S el is Én engedtelek,
S mért tagadnám meg a vágyat,
Mikor vele több vagyok?
(Békén hagy, hogy működhessem,
S építsem a Holnapot)
Mert napközben Jelenmért
Teszek, élek, hidd csak el,
Ám esténként majdnem mindig
Emlékével alszom el.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
