I.
Asztalomon régi fénykép
Bontogatja színeit,
S mint szelíd kar, öleli át
Életem múlt éveit,
S ki rajta van, oly távol jár,
Mint miképp az „álom” is,
Melyhez képest, mind az öröm
Őszintétlen most, s hamis.
S mi most fénykép már, csak emlék,
Régen elmúlt, távol, holt,
Büszkén s bánva sóhajtom: „jaj
Régen ez mind enyém volt”.
S talán újra enyém lehet
Mind a vágyott szép csoda!
Mert véget ér, e hónap még
A görcsök hosszú ostroma.
II.
S Talán tér nyíl hamarosan,
Kapu tárul előttem,
S lerak már a forgószél,
Mely soká játszott énvelem.
S valami új, régen vágyott
Gyermeki szép öröm vár,
S mi most még a tömlöcbe rejt,
Örökre lehull a zár.
S akkor majd épp úgy ölelem
Át a múló perceket,
Mint azelőtt, hogy e furcsa
Erő hatalmába vett,
S végre újra, görcsök nélkül
Élhetek és járhatok,
Addig is, Ti: Öröm, s Kaland,
Még egy kicsit várjatok!
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék fénykép Főoldal hamarosan igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor kiemelt Komárom pozsony változatok vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
