Kultúra

Bakelit-sztorik 08 – Az Omega

Lehet szeretni, vagy csak legyintve leszólni, de figyelmen kívül hagyni semmiképp. Az Omega mára már fogalommá nőtte ki magát. Megkerülhetetlen része lett a magyar rocktörténetnek, már csak azért is, mert kreatív tevékenysége több mint fél évszázadot ölel fel.

 

Egyidős a világ legrégibb, máig működő rockcsapatával, a Rolling Stonesszal, s pályafutása során számtalanszor váltott arculatot, mindig megőrizve azonban azt a sajátos pluszt, ami a hangzás, a színpadkép tekintetében minden más együttestől elkülönítette őt.

 

A fiatal Omega, valamikor a 70-es évek elején.

 

A banda a vasfüggönyön túli világ, a keleti blokk talán legnépszerűbb zenei portékája volt. Egy csapat, amelynek előbb volt angol nyelvű nagylemeze, mint magyar, egy együttes, mely először alkalmazott látványos színpadi showt a koncerteken, mely először játszott spacerock-ot, mely elsőként jelentetett meg teljes mértékig önálló nagylemezt, s melynek egyik dalát, a Gyönyghajú lányt, azóta külföldön is szétkapkodják. Az Omega a legek együttese: megannyi műfajban kipróbálták magukat, megannyi rekordot állítottak fel, s megannyi dologban voltak a legelsők,  pályafutásuk 55 éve több generáció fiatalságát is befolyásolta.

 

 

Az együttes kezdetei a 60-as évek legelejére tehetők. Akkoriban igencsak népszerű foglalatosság volt az amatőr zenekarok alapítása, amelyek tagjai – noha hangszeres tudásuk nemigen volt – igazán lelkesnek bizonyultak, s a rádiókból gondosan lefigyelték a külföldi rockdalokat, hogy aztán nem túl fényes minőségű hangszereiken eljátsszák a magyarosított angol és amerikai klasszikusokat. Igy volt ez a szóban forgó bandával is, akik 1962-re fellépési lehetőséget kaptak egy klubban, nevüket pedig a klub gondnokának köszönhetik, ő hirdette meg ugyanis az együttest Omega néven.  A korai évek a még csak félprofinak sem nevezhető banda életében azzal teltek, hogy a külföldi slágereket énekelték a hazai ifjú közönségnek.

 

Az Omega, még a nagy ugrás előtt. Balról jobbra: Presszer Gábor – billentyűs hangszerek, Laux József  dob, ütőhangszerek, Mihály Tamás – basszusgitár, Kóbor János – ének, ritmusgitár, Benkő László – billentyűs hangszerek,….és még valaki a jobb szélem 🙂 )

 

Kóbor János lett a zenekar énekese, saját bevallása szerint csak azért, mert ő tudott legjobban angolul, egyébként sosem készült énekesnek. A billentyűs hangszereket Benkő László szólaltatta meg, a dobot Laux Jószi verte, basszusgitáron pedig az egyetlen valódi zenei képzettséggel rendelkező Mihály Tomi játszott. Mihálynak azon túl, hogy páratlan kifinomultsággal szólaltatta meg hangszerét, és remek dalokat köszönhet neki az együttes, azért is köszönetet kell mondanunk, mert ő volt az, aki meghívta a zenekarba iskolatársát, a kiváló tehetségű zongorista, Presszer Gábort.

 

Az Omega a hatvanas évek végén … bizony, volt is minek örülniük.

 

Fontos tudatosítanunk: ha nincs Presszer, talán Omegáról sem beszélhetnénk manapság. Ő volt, aki a zenekar elsőszámú dalszerzője lett, ő volt az, aki magyar nyelvű dalok írására biztatta az együttest, s ő volt az, akinek az első három Omega-lemez anyagát köszönhetjük. Olyan dalok szerzője, mint a Trombitás Frédi, Ha én szél lehetnék, a Régi csibészek, Petróleum lámpa, Gyöngyhajú lány, az 1958-as boogie-woogie klubban, avagy az Éjszakai országúton.

 

 

A felfrissült együttes első sikerkorszakában szerepelt Banovich Tamás 1967-es  magyar beatfilmjében, az Ezek a fiatalokban, s noha a banda csak egyszer bukkant fel a filmben, akkor is mint Koncz Zsuzsa kísérőzenekara, reklámnak ez mindenképpen jó volt. Ezt követően egy külföldi menedzser felfigyelve rájuk Britanniába hívta őket, s annyira elvarázsolta őt az együttesben rejlő lehetőség, hogy hihetetlen tempóban, három nap alatt felvette velük a banda első nagylemezét. Mindezt azelőtt, hogy Magyarországon ez bárkinek is eszébe jutott volna. Aztán persze észbe kaptak, s hirtelen ajánlatot tettek az együttesnek, hogy elkészítsék első magyar lemezüket, amely a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek címet kapta, s rögtön aranylemez lett.

 

Trombitás Frédi és a rettenes emberek,….az Omega első magyar nyelvű nagylemeze, mely azonnal aranylemez lett.

 

A következő évben megjelent az előzőnél is sikeresebb album, az első kinyitható lemezborítóval, mely a korai Omega talán legkimagaslóbb alkotása lett: ez volt a 10 000 lépés, olyan dalokkal, mint a Petróleum lámpa, a Gyönyghajú lány, Az udvari bolond kenyere és hasonlók.

 

A 10000 lépés, rajta a Gyöngyhajú lánnyal. Ez volt az első kinyitható lemezboritó Magyarországon.

(A 10000 lépés, rajta a Gyöngyhajú lánnyal. Ez volt az első kinyitható lemezboritó Magyarországon)

 

A beat zenét szép lassan hard rock elemek váltották fel, fejlődött a zene és a szöveg, s az együttes egy sajátos, megismételhetetlen hangzást produkált. A lemezből félórás tv show is készült, amely szintén első volt a maga nemében. A soron következő harmadik lemez, az Éjszakai országúton már egy jóval sötétebb, baljósabb hangzással bírt.

 

A dalokon felfedezhető a Blind Faith és a Led Zeppelin hatása: a dobhangzás magával ragadó, a gitárok fémesek, súlyosak, az orgona bámulatos. Sajnos nem lett folytatása, hiszen ez a lemez jelentette az együttes első korszakának záróakkordját: Presszer, Laux és a kivaló dalszövegíró, Adamis Anna távozott az együttesből.

 

Úgy tűnt, az Omegának befellegzett, dobos és dalszerző nélkül maradtak (meg is orroltak akkoriban Presszerre, aki kilépése után megalapította az ország első szupergroupját, a Locomotiv Gt-t). Kóborék azonban megrázták magukat és továbbmentek. Debreczeni Ferenc személyében új és kiváló dobosra leltek, és új hangzások irányába indultak. Kiadták első koncertlemezüket, az Élő Omegát, mintegy bizonyítékként, hogy nem lehet csak úgy kiherélni őket. Ezután megjelent a Szvit című 5. Omega-lemez, ami már előrevetítette az együttes új, kiforrott hangzását, mely teljes egészében a Nem tudom a neved című klasszikus dalban és a nevét viselő lemezen mutatta meg magát.

 

 

Az album azóta a banda legnagyobb klasszikusai közé emelkedett. A Nem tudom a neved lelket-fület gyönyörködtető progresszív rockhangzásán túl az Addig élj című dal és a Bűvész lettek még slágerek, s nekem további nagy kedvencem a Benkő nevéhez fűződő futurisztikus, melankolikus dal, a 20.századi városlakó. A következő évben, 1977-ben már egy új korszak csillant fel, az űrrock avagy spacerocké, mely azt együttes legkimagaslóbb időszaka – legalábbis az én értelmezésemben.

 

Az Omega az Űrkorszak idején, a 70-es évek második felében.

 

3 album tartozik ide: Az Időrabló, melynek angol nyelvű változata a legnagyobb példányszámban – 1 millió darab – elkelt Omega-lemez lett, a Csillagok útján – a Léna című slágerrel – és személyes kedvencem a Gammapolisz.

 

A Csillagok útján borítója.

 

Ezek szövegeit Bródy János írta. Az együttes legkísérletezőbb, legszebb korszaka ez kifinomult szintetizátor-hangzással, megbízható, precíz dobalappal és összetéveszthetetlen gitárszólókkal. Az együttes a csúcsok csúcsára ért, s amit e korlátolt lehetőségű országban el lehetett érni, azt ők mind elértek. A Gammapolisz egyébként is egy együttes sikertörténetének gyönyörű magaslata, egy lemez, mely a címadó Gammapoliszon kívül olyan klasszikusokat tartalmaz, mint a Nyári éjek asszonya, Az őrültek órája avagy éppen az Ezüst eső. Gyönyörű tanúságtétel. Íme a bizonyíték:

 

 

Az űrrock kimagasló fejezete után nehezebb idők köszöntöttek az együttesre. Soron következő 10. lemezük, Az Arc már egy egészen más képet mutat, nehezen határozható meg stílusa, kísérletező zenéről, újhullámról van szó. Sosem könyvelt el túl nagy sikert, ahogy a soron következő Omega XI. című lemezük sem, noha a korábbiaknál elmélyültebb szövegek, és továbbra is minőségi zene jellemzi a korongot. Az együttes ekkoriban törődött bele abba, hogy a tényleges világsiker sosem lehet az övék. Ekkoriban főleg magyarországi és NSZK-s turnékon vettek részt, majd 1986-ban megjelentették A Föld árnyékos oldalán című lemezüket, mely újra népszerűvé tette őket, többek között olyan daloknak köszönhetően, mint a Fekete pillangó.

 

 

A következő évi Babylon c. nagylemez után 7 évre visszavonult az együttes. Szólólemezeik jelentek meg, s a csapat tagjai belevetették magukat az üzleti életbe. A csendet végül Transz and dance című 95-ös lemezükkel törték meg, amely azért is érdekes, mert 25 év után először dolgoztak együtt Presszerrel.

 

Az együttes 2012-ben ünnepelte 50. születésnapját, 2 évvel később azonban a belső feszültségek és eltérő nézetek következtében egy tag, méghozzá a kezdetektől velük zenélő Mihály Tamás távozott a bandából. (Nekem még szerencsém volt, láthattam őt a banda 2014-es Hősök terén rendezett fellépésén. E héten azonban a Best of Omega koncertről már hiányozni fog.)

 

Ámde konfliktusok ide vagy oda, a szekér fut tovább. 55 év elteltével is él és lüktet az Omega pulzusa. Tagcserék, műfaji kalandozások, mélységek és magaslatok után még mindig itt vannak, s azon kevés magyar együttes sorát erősítik, akikre őszintén, minden kétség nélkül büszkék lehetünk.

 

Az Omega a Kossuth-díjak átvételekor …

 

Isten éltessen, Omega!

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket