Sehová se jutva én el,
Nézem, időm, hogy szalad,
S mindeközben rám egyre több,
Fojtó, nehéz sár ragad.
Lendületem távol emlék,
Tervem mozdulatlan mind,
Örömet rám csak a távol
Múlt és Jövő képe hint.
S fáradt testem fölött többé
Nem érzek már hatalmat,
Felemészti lelkem ez a
Sok egyforma, furcsa nap.
Távol vagyok Világomtól,
Melyben egykor éltem én,
Álmaimban tér vissza csak,
Mint egy drága, szép Remény.
Visszatér a Lány, a Város,
Megsimítja lelkemet,
S enyém akkor újra minden
Ifiúi lendület,
Ám ébresztőm szörny-haragja
Elkergeti álmaim,
S ködös képet állít elém:
Átkos Hétköznapjaim.
Szívemből, mint kézből homok,
Szélsebesen illan el,
Ami voltam, makacshitű,
Ábrándos gyermekember,
De minden nap újra hiszem,
Tudom, visszatérhetek,
Oda, ahol emlékeim
Legszebbike született.
Kerepesi Igor
Kép: Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor lány pillanatok pozsony város vers visszatérhetek
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
