Oh, ha tudnád mennyi kétség
Nyugszik most a szívemen,
(Keserűvé téve, mi még
Tegnap édes volt nekem),
Megfojtva az örömömet,
Dúlva-tépve álmomat,…
Oly kevés volt még az öröm,
S oly sok már a bűntudat.
Oh, ha tudnád, mennyi álmom
Mennyi éber percemet,
Mennyi szépnek indult vágyat
Fojt e bűntudatom meg,
S óh, ha tudnád, hányszor áldom,
S átkozom a nagy napot,
Mikor végre kimondtad,
Hogy te is éppúgy akarod.
Mert szeretnék kincsed lenni,
Mindig jó, csak jó veled,
Mégis érzem, szívem mélyén,
Fájni fogok még neked,
Oly szép vagy és enyém lenni
Akarsz, s kívánsz, jól tudom,
És mert mégis kételkedem:
Butaságom fájlalom.
Boldog időt bennem sűrűn
Komor percek váltanak,
Bocsásd meg hát nekem vétkem!
S bocsásd meg, ha bántalak!
Egy vagyok csak azokból én
Kik maguk sem értik még,
Személyüknek s napjaiknak
Céljait és lényegét.
Utam s célom kutatom még,
Zavart, fáradt s zord vagyok,
Nem értem, mit miért teszek,
Nem sejtem, mit akarok,
Téged is bár szeretnélek,
S ragaszkodom hozzád én,
Mégis egy más, távol élet
Szebb reménye int felém.
S oly sok bűnös érzés ég benn,
S jó lenne mind feledni,
Jó volna csak egyszerűen,
Bűntelenül szeretni,
Jó volna csak most e percet,
Jelenünket élni meg,
Jó volna, mint akkor este,
Átölelni testedet.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal függőben Gömörhorka igee Igee Kerepesi Karcolatok Kerepesi Igor Komárom pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.