Rimaszombatban november 17-én, vasárnap vetítették a zsúfolásig megtelt Orbis moziban Szekeres Éva és Lichtmannegger László Bársonyos kisváros című dokumentumfilmjét. A film azokkal az eseményekkel foglalkozik, amelyek a bársonyos forradalom óta történtek Rimaszombat városában. Megpróbált emléket állítani, példákon keresztül ábrázolni az elmúlt harminc évet, illetve felvázolta azokat az érzéseket, amelyeket az elmúlt időszak váltott ki az emberekből.
Négy embert szólaltattak meg a szerzők. Gaál Lajos geológust, Tóth Judit nyugdíjas ápolónővért, Hizsnyan Géza orvost és aktivistát, valamint Balázs István festőt. Mind a négyen hiteles, ismert személyiségei Rimaszombat városának.
Elmondták tapasztalataikat, benyomásaikat és őszinte véleményüket. Kifejtették, hogy mi tetszett nekik a történésekből, de elmondták azt is, mi nem. Egyrészt sajnálták a város tönkrement és lebontott gyárait és üzemeit, amellyel nagyon sok emberi sors is összefüggött az évek során. Másrészt kiemelték a város mostani szépségét, fejlődését. A film képsorai drámai módon, de hűen adtak igazat az elmondottaknak.
Az emberek helyzetét Tóth Judit vázolta talán a leghitelesebben a filmben. Ő külföldön ápolónő. Muszájból dolgozik, pedig már ő is szívesen élvezné a nyugdíjas évek örömét családja körében, de nem teheti. Látja a fiatalok helyzetét is, akik kint dolgoznak, igaz, jó pénzt keresnek, de sajnos el vannak szakítva a családjuktól. Nincs munka a városban.
A közönség vastapsa arról tanúskodott, hogy a film tetszett. Egységes, kiegyensúlyozott képet adott, emellett látni lehetett, hogy az alkotók nagyon sokat dolgoztak rajta.
Rimaszombatban ezzel még nem volt vége a megemlékezéseknek. 17:00 órától a dohánygyár előtt gyűltek össze az emberek, hogy emlékezzenek a harminc évvel ezelőtti eseményekre. Most is, mint akkor, egy pótkocsi raktere szolgált pódium gyanánt.
A mintegy 300 résztvevő előtt sorban léptek fel a „nyolcvankilences forradalmárok”. Kik is voltak ezek az emberek Rimaszombatban? Említsünk meg közülük néhányat a teljesség igénye nélkül: Daniel Brezina, Tibor Durdiak, Vas Vilmos, Hizsnyan Géza, Henrietta Hrinková.
Fellépésük jellemzően arról szólt, ahogy a társadalom ma vélekedik a változásokról, az elmúlt harminc évről, a társadalom mai helyzetéről. Elhangzott jó és rossz is. Kicsengett a nagy dilemma itt is, ami talán az emberiség örök dilemmája is egyben:
„Húsosfazék vagy Szabadság?”
Hizsnyan Géza magyarul is szólt az egybegyűltekhez. Annak idején ő képviselte a város forradalmi magyarságát a Független Magyar Kezdeményezés keretein belül.
Vas Vilmos elmondta, nagyon örül, hogy most ennyi ember gyűlt össze, hiszen az elmúlt harminc évben volt olyan év, amikor jóformán csak ő maga volt jelen a megemlékezésen. Lehet, hogy azért jöttek el ennyien, mert megint érzik a változások szükségességét a városban is, de főleg a társadalomban?
Bizonyára ennek a gondolatnak a bizonyságát akarták kiemelni azok a résztvevők is, akik hatalmas szerszámkulcsokat ütögettek ütemesen. Hát igen, ezek jóval nagyobbak voltak, mint a nyolcvankilences kulcsok.
Henrietta Hrinková Pozsonyban volt fő részese a novemberi eseményeknek. Ezekben a napokban a fiatalabb nemzedék is megismerhette a nevét. Ő volt a szlovák forradalmi ifjúság szóvivője-szónoka.
„Mint főiskolás egy pillanatig se volt kétségem azokban a napokban, hogy tenni kell valamit. És ezt ma sem bánom. Rimaszombatiként kapcsolatot tartottam a központ és Rimaszombat között, hiszen akkor is nagyon fontos volt az információcsere”
– mondta el Hrinková portálunknak.
A kerek évforduló alkalmából a résztvevők lelepleztek egy emléktáblát is a Dohánygyár falán, amelyet a város képviselőtestülete készíttetett.
Mede Géza
Képek a szerző felvételei.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
