Bakelit-sztorik 18 – A Metro együttes

A Metro együttes. A magyar beatzene triumvirátusának méltatlanul háttérbe szorult tagja, mely az Illéssel és Omegával folytatott rivalizálása közben olyan slágereket hozott létre, melyek feledhetetlen, mára kultikussá lett alkotásai a magyar zenetörténetnek, s egy korszak hangulatának és érzésvilágának remek kifejezői.

A Metro olyan nagyszerű muzsikusok bölcsője volt, mint Zorán, Frenreisz Károly, Schöck Ottó, Sztevanovity Dusán vagy Brunner Győző. Ők voltak az első magyar koncertlemez megalkotói, a legendás Metro klub házi zenekara, kik noha egy évtizeden át szem előtt voltak és számos kislemez-dallal jelentkeztek, nagylemezük mindössze kettő jelent meg. Az éppen 50 éves Metro című korong, majd az azt követő évben az Egy este a metro klubban című zseniális koncertlemez.

Tagjai mind kiváló muzsikusok voltak, remek zeneszerzők és szövegírók, kik a korban szokatlanul jó minőségű hangszereken játszhattak, s kik komoly presztízzsel bírtak a szakmában. Az együttes felbomlása után csaknem minden tag megtalálta számításait: Brunner és Zorán a Taurus együttesbe távoztak, majd Zorán a 70-es évek végén azóta is tartó sikeres szólókarrierbe kezdett, Frenreisz Karcsi pedig az LGT majd a Skorpió alapítója és frontembereként küzdötte végig a következő évtizedeket.

   

Számos slágerüket mindmáig játsszák a retro partikon és a rádiókban, köztük olyanokat, mint a Kócos kis ördögök, az Ülök egy rózsaszínű kádban, vagy épp a Citromízű banán. E slágereiken túl azonban számos komolyabb, mélyebb, progresszívebb daluk is van, melyeket csak a rajongók ismernek, s melyek mégis kifejező képet festenek az együttes nagyszerűségéről.

Hölgyeim és uraim, a Metro együttes!

A Metro, helyesebben az elődjét jelentő Zenith együttes a beatkorszak sztárjai közül az egyik legkorábbiként, még 1960-ban alakult, megelőzve ezzel magát az Omegát is. Kezdetben, mint oly sokan, külföldi slágereket játszottak a nyugati zenékre kiéhezett fiatalságnak. Shadows és Roy Orbison nóták hangzottak fel a zenekar bulijain, melyeket kotta nélkül játszottak, hallás alapján, ahogyan azt le tudták fülelni a különböző rádióműsorok adásaiból.

Akkoriban külföldi előadók albumaihoz nem lehetett hozzájutni, s persze legtöbb esetben a zenekartagok angol tudása is hagyott némi kivetnivalót maga után, a tömeg azonban így is imádta a külföldi ikonok dalait, s persze magukat a közvetítőket, így a Metrot is. Az együttest, mely 1961-ben nevet váltott, s állandó fellépőhelyük, a Metro klub után nemes egyszerűséggel Metro együttesnek keresztelték el magukat.

E név alatt jelentkeztek aztán az első Ki mit tud-ra, ahol azonban fellépésüket megelőzően technikai okokból leégett három erősítőjük, így produkciójuk meghiúsult. Következő éven – mivel a Ki mit tud szabályzata tiltja, hogy ugyanaz az együttes kétszer jelentkezzen a showba – Zorán szólóban jelentkezett a Metro együttes kíséretében. George Gershwin Summertime című dalának magyar változatát adták elő és hatalmas sikert arattak vele. Győztesekként kiutazhattak a Szovjetunióba.

Ezt követően még évekig külföldi slágerek előadóiként ismerték elsősorban őket. A korábbi repertoárhoz Elvis Presley, Rolling Stones, Kinks és Beatles dalok is csatlakoztak.

Mindent megváltoztatott azonban az 1965-ös év, ami számomra a beatzene igazi születésének éve, hiszem az Illés akkor írta és jelentette meg első magyar nyelvű saját nótáját, az Oh, mondd-ot. Ez a bátor cselekedet ösztönzőleg hatott Presserékre és Zoránékra is, így 1966-tól a Metró saját, magyar szerzeményekkel kezdett közönsége elé állni.

35 magyar nyelvű kislemezük sorában elsőként az Édes évek jelent meg, majd azt olyan sikerek követték, mint a Fehér sziklák, a Gyémánt és Arany, mely Banovich Tamás első magyar beatfilmjében és az abból készült azonos című Ezek a fiatalok című korongon is szerepelt, vagy éppen a Pár csepp méz címu kellemes Metro klasszikus.

Az első nagylemezre azonban várni kellett, egészen 1969-ig, mikor is az Illés és Omega után végre a Metro is önálló albummal jelentkezhetett.

S hogy milyen volt e korong? Színes, erőtől, életörömtől, létvágytól, kreativitástól és hangulatoktól duzzadó. Mindez pszichedelikus, a hatvanas éveknek tökéletesen megfelelő albumborítóval, melyen elől az együttes tagjainak portréi láthatók, hátoldalán pedig egy léggömb. Fedélzetén még a Beatles is feltűnik, akik csak azért repültek arrafelé, hogy hallhassák a Metro zenéjét. Kedves kis elképzelés.

Az album dalszövegei Dusánt dicsérik. Ő bizonyult a legtehetségesebb szövegírónak az együttesben, s azóta tudjuk, a magyar popzene egyik legnagyszerűbb szövegírójának is olyanokkal karöltve, mint Bródy János, Horváth Attila vagy éppen Adamis Anna.

Az album legelső dala az Ülök egy rózsaszínű kádban című bohókás Metro klasszikus, mely egy házibuli utóéletét írja le, s mely a 60-as évek tobzódó zenei világára reflektálva csemballó hangjával indul. A dal középrészében egy kislány hangját is hallhatjuk, amint egy mondókát mond el.

A lemezindító dalt a remekbeszabott Okos szamár című dal követi, mely Frenreisz Karcsi hangján szólal meg, s mely a basszusgitár és a virtuóz orgonajáték kiváló egyvelegének köszönheti átütő erejét. Hallgassák csak a középrész orgona szólóját!

A szobrok című klasszikus az egyik leggyönyörűbb Metro dal, mely a későbbi lírai Zoránt is előrevetíti.

A felmásztam egy jó nagy fára és a Fekete Pál az album könnyedebb hangvételű dalai közé tartoznak, melyek előkészítik a terepet az A oldal csaknem 7 perces opusának, a Hazárdjáték című dalnak, melyet Karcsi énekel, s mely egy velőtrázó gitárszólót és szaxofon szólót is magába foglal. A lemez egyik csúcspontja számomra.

A lemez B oldalát a Metro talán legismertebb dala, a Citromízű banán nyitja meg: játékos, humoros szöveg, és remekbeszabott zenei aláfestés jellemzi. Ez nem rock and roll, ez amolyan jazzes mókázás a zenekar részéről.

Ezt a dalt a Ne szólj rám és az Egy szót se szólj cimű szerzemények követik, ez utóbbi inkább említésre méltó: balladisztikus, csemballó alapokon nyugvó dal, mely a korai Rolling Stones egyik lírai dalát emlékezteti (As tears go by), s mely Zorán hangján szólal meg.

A B oldal következő nagy dobása a Pénz című dal. Örök téma, remek zenei köntösbe bújtatva. Hallgassák csak!

Az anyagias téma után egy szinte vallásos élményben lehet részünk a Mária volt című dalnak köszönhetően, mely a templomi orgonák magasztos hangjaival indul, s melyben Zorán éneke is úgy csendül fel, mintha egy istentisztelet szövegét mondaná el. Gyönyörű dal, és a lemez sokszínűségének fokozója.

A majdhogynem szakrális hangulatot egy köznapi, vidám téma váltja fel a lemez utolsó dalának keretén belül, melynek címe Elfogyott a só.

Az együttes e lemezt követően, mondhatni pályája csúcsán, omladozni kezdett: a billentyűs Schöck Ottó távozott a bandából, új stúdiólemez már nem készült. 1970-ben azonban piacra dobták még a Metro klubban adott koncertjük hangfelvételét Egy este a metro klubban címmel, mely műsort egyetlen, zongorára helyezett magnóval rögzítettek.

A korong, mely az első magyar koncertlemez címének büszke tulajdonosa, azonnal hatalmas siker lett, elsősorban a Kócos kis ördögök című dalnak köszönhetően.

Az album azonban számtalan jobbnál jobb és komoly hangvételű dalt tartalmaz, például személyes kedvencemet, a háborúellenes Ha Júliát kérdeznék meg című szerzeményt.

1971-ben azonban komoly tagcserék következtek be. Előbb a dalszerző, énekes, basszusgitáros Frenreisz Károly távozott a csapatból és megalakította a Locomotiv GT néven ismert első supergroupot, majd pedig a banda dalszövegírója, Dusán hagyta ott testvérét és az együttest.

Zorán megpróbálta átmenteni a Metro örökségét, s kurta életű új formációkkal próbálkozott még, 1972-ben azonban a banda végérvényesen feloszlott. Nem hagyva maga után mást, mint a több tucatnyi remek dalt és halhatatlan slágereket, valamint a Metró név örök ragyogását a magyar zenerajongók számára.

Kerepesi Igor