Ábelfalván barangolva IV. – Haán János lelkész élete

Ábelfalva magyar személyiségei közül a legkevésbé ismert Haán János (Ábelfalva, 1779. február 3. – Békéscsaba, 1855. szeptember 12.) evangélikus lelkész. A településsel foglalkozó szlovák nyelvű munkákban is ritkán jegyzik. Ismerkedjünk meg az ő életével is.

Haán magyar evangélikus lelkész volt.  Édesapja, Haan János tanító, édesanyja Boon Mária voltak. Apja ötéves korába elhunyt, a család ezt követően olyan szegénységbe élt, hogy nem tudta támogatni a tanítását, így saját magára lett utalva. Tanulmányait a losonci református iskolában kezdte, majd Korponán folytatta, ahol rokona Plachy Ferenc városi tanácsnok támogatta, aki igyekezett áttéríteni őt a katolikus hitre. Ezután Csetneken Tsisch Tamás, Rozsnyón Farkas András és Keblovszky János vezették a hitoktatását.

Tehetségének és szorgalmának köszönhetően Pozsonyba, az egyetemre került, ahol filozófiát és teológiát tanult. Pártfogója anyai ágú rokona, Crudi Dániel szuperintendáns volt.

   

Anyagiak híján nem tudta folytatni egyetemi tanulmányait, így Pest megyébe került, ahol egy rövid ideig Szakáll Jakabnál volt nevelő. Hazalátogatott Ábelfalvára, ahol Petényi Gábor, evangélikus lelkész 100 tallérral támogatta továbbtanulását. Ez tette számára lehetővé, hogy 1805-től egy évet a wittenbergi egyetemen tanuljon, ahol többek között Schröckh, auch Schroeckh, (1733 – 1808), Georg Ludwig Schleusner (1841 – 1911, Georg Nitsch (1663 – 1729) voltak a tanárai.

Hazatérve  Jenkén (Ung vármegye) Pongrácz Ferencnél nevelősködött. 1809-ben a nógrád megyei Sámsonházán lett lelkész. Ugyanezen évben az egyházkerület felszólításának eleget téve felvállata a napóleoni háború miatt felkelő nemesi bandériumnál az evangélikus tábori hivatalt, ahol 9 hónapot töltött el. A hadjárat végeztével visszatért Sámsonházára, ahol folytatta szolgálatát.

1818-ban a békéscsabai egyházba választották meg adminisztrátornak Boszy Mihály (1818-1820), pap, tanár, író, fordító mellé, ahol rendes lelkész is lett. Az itteni evangélikus esperességnél dékáni, főjegyzői, pénztárnoki majd alesperességi hivatalt töltött be. Itteni papi szolgálata alatt 1824. június 29-én szentelték föl a békéscsabai evangélikus nagytemplomot, részt vett a helyi magyar iskola felépítésében is. Feljegyezte a helyi egyházi élet történéseit. Előmozdította egyháza gazdagodását, először termesztett Békéscsabán lucernát és dohányt,  az egyház részére pincét és magtárat építtetett, valamint egy 30 holdas szőlőbirtokot vásárolt. Kezdeményezte az eperfa ültetését is.

1811-ben megnősült, felesége Petényi Gábor ábelfalvai lelkész leánya, Mária Judit lett. Házasságukból 7 gyermek született: Vilmos János, Vilhelmina Johanna, Anna Constantina, Lajos August, Károly Albert, Constantina Elisabetha és Gábor Antal.

Békéscsabán hunyt el 1855 szeptember 12-én, napra pontosan azon a napon, amikor 37 évvel korábban ideérkezett. Békéscsabán, a Kastélyi evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Közelében temették el két gyermekét Haan Lajost és Haan Vilmost.

Gyermekei közül a legidősebb Haan Lajos (1818-1891) evangélikus lelkész, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Haan Antal (1827-1888) katona, festőművész lett. Antal Olaszországban Capri szigetén telepedett le, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából eredeti méretben lemásolta Rafaello vatikáni Stanza freskóit.

Művei: Carmen, quo dum munere suo professoris decederet vir clar. Stephanus Sabel, et auctoritate incl. conventus evang. Posoniensis ejus locum occuparet vir clar. Mich. Tekusch grates et optata juventus ejusdem gymnasii Posoniensis anno 1802 die 21. Dec. cecinit. Posonii, Carmen in honorem viri magnifici J. M. Schröckh, dum muneris sui sacrum semisaeculare celebraret, nomine popularium oblatum (Vittebergae, 1806), Flosculus in coronam pie denati L. B. Alexandri Pronay, supremi scholarum et eccles. evang. A. C. in Hungaria inspectoris. (Arad, 1839), O užitečnom sadění dohána, rozmluvání… pre lud čabjanský. A dohány hasznos ültetéséről. Párbeszéd… kiadva a csabai nép számára. (Szarvas, 1845), Alectryonada, quam zoophylo et ornithologo utrobique eminenti Joh. Salomoni Petényi, cum celebraret aetatis suae sacrum semisaeculare cecinit ex alitibus unus. (Szarvas, 1848.)

Puntigán József