A Lakszakállason működő Klapka György Helytörténeti Társaság formálisan 2019 nyarán alakult, az idei év tavaszától pedig már a szlovák belügyminisztérium által hivatalosan is bejegyzett polgári társulás, amelynek fő küldetése a község történelmének és hagyományainak megőrzése.
Az egyéves múltra visszatekintő szervezet megálmodója és mozgatórugója a szomszédos Szilas községben élő Nagy H. Tamás, aki szabadidejének jelentős részét a helytörténeti kutatásoknak szenteli. Egyébként pedig magánvállalkozó, grafikai munkák, reklámok kivitelezésével foglalkozik.
Lakszakállas és Szilas a térképen tulajdonképpen egy településsé olvad össze, ez a magyarázata, hogy a fiatalembert erősen foglalkoztatja a szomszédos község történelme is.
A Klapka György Helytörténeti Társaságot négyen alapították, Nagy H. Tamás mellett Domonkos Zsuzsa – Lakszakállas község kulturális referense, valamint Bartal Klaudia és Nagy Mária. A szervezet életéről, működéséről az elnök tisztségét betöltő Nagy H. Tamással beszélgettünk.
Mi a Klapka György Helytörténeti Társaság küldetése, mik a legfontosabb terveik, célkitűzéseik?
Társaságunk pontos tevékenységét a belügyminisztérium által is elfogadott alapszabályzat taglalja. Legfőbb célunk hagyományaink, népszokásaink, épített örökségeink minden részletének felkutatása, feldolgozása és széles körű megismertetése.
Részt kívánunk venni műemlékeink, templomaink, temetőink megóvásában, megtartásában, ápolásában. Eredményeink közlésének érdekében célul tűztük ki kiadványok, szóróanyagok, videók, hanghordozók és egyéb népszerűsítő anyagok közreadását, valamint kiállítások, koncertek, bemutatók és más közösségi rendezvények szervezését.
Hangsúlyt szeretnénk fektetni az idősebb nemzedék emlékeinek, tapasztalatainak az átörökítésére, s egyben korosztályuk felkarolására, lehetőséget adva, hogy közre adhassák megélt személyes történeteiket.
Miért éppen Klapka György nevét választották? Kötődik valamiképp a neves honvédtábornok a községhez?
Klapka György 1849. augusztus 19-én este községünkben fogadta az első osztrák dandártábornokot, erről tanúskodik egy korabeli dokumentum, mégpedig Lieber vezérőrnagy levele. Tehát innen származik az alapötletet, mely szerint névadónknak választottuk, emellett tiszteletre méltó személyisége példaértékű közösségünk számára.
Egy éve alakultak, s azóta számos sikeres rendezvényük valósult meg: faluszépítések, karácsonyi gyermekrajz-kiállítás, zsidó temető felújítása. Mesélne ezekről időrendi sorrendben?
Hivatalosan csak idén áprilistól létezik a szervezet, de valójában több mint egy éve kezdtük el a munkát. Legelső tevékenységünk a múlt évi falunaphoz kötődik, amikor a katolikus és református egyházközösségekkel karöltve megszerveztük a nyitott kapuk napját. Ezt követően fogtunk hozzá a zsidó temető feltárásához.
Az ősz folyamán felújítottuk községünk egyik ikonikus szimbólumául szolgáló Krisztus-keresztet, melyet itt az adományozó családról Kasza-keresztnek neveznek. A megújult emlékművet novemberben Bíró Sándor atya szentelte újra.
Decemberben rajzpályázatot hirdettünk, amire nagy meglepetésünkre több mint 70 rajz érkezett. A tizenöt legsikeresebb pályamunkát a Mindenki Karácsonya községi rendezvényen értékeltük ki, de a többi résztvevő is emléklapban részesült. A beérkező alkotásokból az említett rendezvényen kiállítás készült.
Az idei év a vírus okozta korlátozások miatt másként alakult, mint terveztük, de március 15-én a csapat tagsága így is megemlékezett a magyar szabadságharc és forradalom évfordulójáról, majd pedig júniusban a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójáról.
Jelenleg folyamatban van a zsidó temető feltárásának második szakasza, valamint egy augusztusi rendezvény előkészítése, mely a magyar keresztény államalapítással kapcsolatos.
A zsidó temetőről beszélne kicsit részletesebben? Az eredeti állapot szerint állítják vissza a temető területét? Élnek még a községben a zsidó felekezethez tartozó személyek? Kapnak valamilyen forrásból anyagi segítséget ehhez a komoly befektetést igénylő munkához?
Községünkben az 1800-as évek végére már egy egész komoly kis zsidó hitközség létezett, amelyre az előző évben még gyomokba rejtett, mára részben kiszabadított temető emlékeztet csak.
Nem volt egyszerű hozzáfogni a feladathoz, mivel a zsidó közösség élete teljesen ismeretlen volt számunkra. Szerencsére nagy segítséget kaptunk a Komáromi Zsidó Hitközség elnökétől, Paszternák Antaltól, akinek a közreműködésével a helyi temetőben nyugvók budapesti rokonaira leltünk. További segítséget a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége nyújtott. Szintén sokat köszönhetünk a dunaszerdahelyi Kornfeld Tibor útmutatásainak. Az ő tanácsaik alapján történtek az első kapavágások a temető területén.
Az idei évre tervezzük a körbekerítendő temető hivatalos újra átadását. Jelenleg a talaj felső rétegének 30 cm mélységű átvizsgálása folyik, mivel a sírkövek nagy része eddig is a föld alól került elő. Ezt a munkafolyamatot a kerítés építése és tereprendezés zárja majd.
A Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség jelezte felénk, hogy támogatja munkálatainkat, és a földméréssel kapcsolatos kiadásainkat már át is vállalta.
Önöknek az elmúlt napokban egy sok évtizede lezárt templomajtót sikerült megnyitni. Meséljen erről!
A jelenlegi római katolikus templom elődjét Ghyczy Rafael építtette, a mellette álló kastély kápolnájaként. Mára ebből csupán a torony alsó része maradt érintetlenül. A templomot többször átépítették, a legradikálisabb átépítés 1989-ben kezdődött, az altemplomon és a tornyon kívül minden megváltozott.
Ehhez köthető, hogy több napi próbálkozás után sikerült kinyitni a templom régi bejáratát és bejutni a torony aljába. Tehát az általunk kinyitott ajtó az építmény legrégebbi részébe vezet. A falban itt két beépített pad található, melyet a koldusok padjának szoktak nevezni. Ezek mellett hevert a talajon egy öntöttvas corpus, amelyen aranyozás nyomai láthatóak. Ennek beazonosítása folyamatban van. A jövőben bizonyára sikerül majd méltó funkciót találni a most feltárt helyiségnek.
Kik azok a személyek, szervezetek, akik segítik munkájukat?
Megalakulásunkhoz, valamint a szervezet hivatalos bejegyeztetéséhez nagy segítséget nyújtott a falu polgármestere, Mayer Ferenc, akire minden tevékenységünkben bátran számíthatunk.
Említést érdemel, hogy jól együttműködünk a helyi NyugiLak nyugdíjasklub, a református és katolikus egyházközösség, valamint a Csemadok alapszervezetével is.
A Klapka György Helytörténeti Társaságnak van-e saját helyisége, otthona? Hol szokták megtartani tagsági gyűléseiket, rendezvényeiket?
A társaság székhelye jelenleg a helyi könyvtárban van. Itt tartjuk alapszervezeti gyűléseinket és találkozóinkat is. A jövőben viszont, ha a lehetőségek engedik, a szervezet találkozási pontját szeretnénk átköltöztetni a templom melletti kastély épületébe.
Rengeteg régi fotó gyűlt össze a falu történelmével, közösségi életével kapcsolatosan. Hogyan jutottak ezek birtokába?
Jelenleg a közösségi oldal a csapat legfőbb hírcsatornája. Itt mutatjuk be tevékenységünk eredményeit, itt hirdetjük meg rendezvényeinket. Többször jeleztük a helyi lakosság felé, hogy régi fotók adományozásával, kölcsönzésével nagyban tudnák segíteni munkánkat. Kezdetben ez nehezen indult, de tavaly egy csodálatos gyűjteménnyel gazdagodtunk, mely Magyarországról érkezett hozzánk.
Farkas Béla egykori helyi kántortanító fotóit kaptuk meg, aki a világháborút követő lakosságcsere következményeként került Magyarországra. A fényképek a harmincas évek faluképét örökítik meg. A gyűjteményt Farkas Béla utódai, Molnár Sándor és Éva juttatta el hozzánk, amit szívből köszönünk nekik. Felbecsülhetetlen érték számunkra …
Továbbra is várjuk a fotó-küldeményeket, melyeket digitalizálás után – igény szerint – visszajuttatunk a tulajdonoshoz. A lényeg, hogy őrizzük a múltunk emlékeit, mert a gyökereinkben rejlik a jövőnk …
Köszönöm a beszélgetést!
Buday Mária
Képek a társaság közösségi oldaláról.
Megosztás:
Címkék: hagyományok Klapka György Helytörténeti Társaság Lakszakállas nagy h. tamás történelem zsidó temető
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
