A húsvét utáni hetedig vasárnapon és hétfőn tartott pünkösdkor a keresztény hitet magukénak vallók a Szentlélek káradását ünneplik. Sok országban állami, nálunk csak egyházi ünnep.
A Biblia az Apostolok Csekedetei 2. fejezetében idézi fel a történet eredetét.
„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?
Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?” Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral.””.
A Losoncz és Vidéke c. hetilap rendszeresen köszöntötte az ünnepet. Idézzük az 1891. május 17-i szám vezércikkét: „Pünkösd napján”.
A keresztyén világ a megváltó ígérete beteljesülésének nagy ünnepét üti, melyen eljött az erőnek ama lelke, melynek hatása alatt különféle nyelveken zendült meg amaz igének hirdetése, mely immáron nem maradhatott meg egyetlen nép körében, hanem országokat, népeket nem tekintve teljes erővel megkezdte a lelkekben nagy hódító útját. A szeretet népeket, országokat hódított meg. A legfölségesebb forradalom volt ez a lelkekben, milyen sem azelőtt, sem azóta nem zúgott át az emberiség feje fölött.
A szeretet hatalmának nagy diadalútja kezdődik e napon, midőn az kilép a kis körből, melyben addig ápoló melegágyát találta, kilép s ellenállhatatlanul hódit népeket s országokat. Egymásután dőlnek le a régi előítéletek mindenütt; a merre halad, új élet, új tevékenységi körök keletkeznek nyomain, melyeken az ember igazi szabad világa, szellemi szabadsága épül föl. Elvesztik a régi rettentő eszmék hatásukat, a szeretet szent és magasztos elve aranyoz be mindent.
Egyek vagyunk a szeretetben mindnyájan. És e szellem majdnem kétezer év óta hódít ott, hol hódítani valót talál s lesz áldásává az emberiségnek ott, hol édes otthonra akad. Egyetlen lehelletére megváltozik körötte minden új élet, új eszmék sarjadnak, melyek átalakítják a régi vallások s régi társadalmak által teremtett életet nemcsak, hanem annak fejlődését biztosítják is.
A modern kor haladása egyedül és kizárólagosan e szellemnek köszönheti minden vívmányát. A hová e szellem be nem hatolt, megállott ott minden intézmény annyira, hogy szinte élettelenné vált. E szellem a pünkösdkor bódító útjára indult egyetemes emberszeretet lett teremtő oka a mai kor fölvilágosodottságának, világrészünk hódító hatalmának. E szellem él, hat ma is. Nem kell azt gondolni, mintha a nagy eszmék eredetükre, valóságukra nézve valamit vesztenének valaha ősi erejükből. Hiszen éppen az örökérvényűség a legigazibb bizonyítéka az eszmék fölmaradásra való jogosultságának.
Igaz. az eszmék ősi ereje, hatalma ma is megvan; de talán nem nyilatkozik úgy, mint nyilakozott volt a múltban: a mi azomban korántsem azt bizonyítja, mintha az eszmék valamit vesztettek volna ősi bájukból, tisztaságukból, hanem azt, hogy a mai emberiség nem egészen méltó hozzájuk. Ellepte a mai emberiséget az anyagiság, annak szeret áldozni s még a legnemesebb eszméket is úgy tekinti, mint melyek a múltból hangzanak felénk, de melyek nem egészen illenek be a mai kor zsibvásárjába. A nemes eszmék ható erejét nem igyekeznek fejleszteni még az arra hivatottak sem, hanem azokat merev alakokba igyekeznek kényszeríteni, hogy veszítsék el hódító erejüket, csupán a formaság kedvéért tartanak meg közülök némelyeket, hogy légyen külső alap, melyre hivatkozni lehessen.
Az egyetemes emberszeretet nagy elvét és eszméjét szereti a mai emberiség olybá tekinteni, mint a mely nem közös kincs, hanem kiváltságosan ez vagy amaz érdekkörhöz köthető; a kizárólagosság a jelszó, melynek aegise alatt minden megjárja; itt nyer a halandó gond nélküli életet, zsíros konczokat, felfogás szerinti lelki nyugodalmat; de a mi a körön kívül van, az maga a megtestesült kárhozat.
A szellem szabad röpte oly irányban, milyennek azt az isten teremtette, mai napság sokak szemében merő tagadása a pünkösdi szellem működő erejének csupán azért, mert az a picziny emberi szív jobb perczeiben keresztül töri a kizárólagosság korlátait s nemcsak keresi, hanem föl is találja az emberben a felebarátot s elfeledi, hogy ez miként imádja istenét, ki az emberiség egyes tagjainak kivétel nélkül szerető jó atyja.
Érdekek, hitvány, olykor piszkos anyagi érdekek kezdenek fölülkerekedni, legalább látszólag. Látszólag, de nem valódilag; mert a pünkösdi szellem igazi építő s teremtő munkásságát a maga teljességében s valódiságában fölfogó egyén nem hiszi, hogy a mai idők hátramenő szelleme állandó tehessen; előbb-utóbb el kell múlnia a lidércznyomásnak, mely immáron oly helyekre is kezd beszivárogni, hol azokat eddigelé még a hagyomány se találta föl.
Őrületes hajszát indított a mai kor az anyagi érdekek bálványozása érdekében; szeretlenség, középkori türelmetlenség, kígyó-símaságú képmutatás űzi aljas játékait, mely a legszebb álarcz alatt lopódzik be a családi körbe is, hogy azt megmarja s egyéni hiúságának tegye áldozatává. A barátság sokszor külső álarcz gyanánt használtatik, hogy egy ideig elfödje az önzéstől éhes, csattogó fogakat, melyek nem ismernek kíméletet semmi iránt, a mire megjött a gonosz étvágyuk. A társadalmi érintkezés sok esetben csak külszín rejtett czélok elérésére. Az önzetlenség és szolgálatkészség mezébe öltözködik a sötét önérdek, hogy saját egyéni hiúságát legyezze s anyagi czéljait elősegítse.
Oh ne mondjuk, hogy korunk fölvilágosodottságában mindent bírunk, mi a szellem igazi táplálékául szolgálhat. Oh ne mondjuk, hogy a pünkösdi szellem működése nélkül ellehetünk a mai korban!
Szükségünk, igazi szükségünk van az igazság amaz erejére, az úrnak ama lelkére, mely, mint sebesen fúvó szél zúgása megmozgatta ama bibliai tavat, hogy a rothadásból élet serkenjen, hogy az igazságnak, szabadságnak országa már e földi életben meghonosodjék!
Jöjjön is el mielőbb hozzánk eme tisztító szentlélek, mely tiszta szívben talál nyugalmat, mely ősi tisztaságába helyezi a lelket, mely igaz tudományt, erkölcsöt plántál belénk, mely lerontja a hamis bálványokat, mely arra indít bennünket, hogy igaz testvéri szeretettei öleljük magunkhoz istennek eme legszebb, legjobb, legigazibb világát!
Jövel szent lélek úristen! Alleluja, alleluja!
(Losoncz és Vidéke, 1891. május 17., 20sz. 1.o.)
Kiemelt kép: A szent szellem kiáradása. Forrás: napfenyes.hu/szellemi-tanitasok/szellemi-unnepek/punkosd-miszteriuma
Puntigán József
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
