A Stószi Remete Komáromban

 Nyitókép: Körkép.sk

Tetszetős és tartalmas emlékkiállítás nyílott  a komáromi Duna Menti Múzeumban Vox Humana címmel, Fábry Zoltán tiszteletére.

A kiállítást a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, valamint a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás rendezte a pozsonyi Brämer kúriában, még az előző esztendőben, az író halálának ötvenedik évfordulójára.  Jelenleg ezt a kiállítást tekintheti meg a komáromi közönség.

   

Az ünnepséget Csütörtöky József, a múzeum igazgatója nyitotta meg, aki üdvözölte a jelenlévőket, valamint röviden összefoglalta a Fábry Zoltán emlékkiállítás küldetését.

Ünnepi beszédet Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke mondott, aki rávilágított, hogy Fábry emléke lassan elvész a köztudatból. Ezért feladatunk, hogy a fiatalabb generációval is megismertessük munkásságát, hiszen a felvidéki magyarság élő lelkiismerete volt. Híd volt ő, kapocs, a határokon túli magyarok között, stószi otthona pedig szellemi őrhely, ahol sok jeles személyiség megfordult.

Bárdos Gyula az író munkásságából  A vádlott megszólal című művét emelte ki, amely a második világháborút követő jogfosztottságokat, kitelepítéseket tárja az olvasó szeme elé.

A kiállítást Tóth László, József Attila-díjas író nyitotta meg, és szintén méltatta Fábry Zoltán ránk hagyott eszmeiségét. Felidézte, hogy a rendszerváltást követően többen megkérdőjelezték munkásságának értékét, de éppen ez vezetett rá, hogy bebizonyosodjon, művei ma is időszerűek, hiszen erkölcsi magatartásról, a magyarság-tudat erősítéséről tanúskodnak.

Tóth László hangsúlyozta, hogy már a hetvenes évek derekán fellobbant a Fábry-kultusz szikrája, magyar értelmiségi csoportok Fábry-díjat alapítottak, Fábry Zoltán Napokat szerveztek az író gondolatiságának éltetésére.

A Kultúrpalota dísztermében tartott ünnepséget a Komáromi Művészeti Alapiskola zenepedagógusai varázsolták hangulatossá, akik hegedűn és zongorán Sosztakovics dallamos műveit adták elő.

A nyitóbeszédeket követően magát a tárlatot a múzeum kiállítótermében tekinthette meg a közönség. Az igényesen összeállított kompozíció Fábry Zoltán személyes tárgyaiból, valamint méretes paneleken bemutatott fényképeiből, életrajzi ismertetőiből tevődik össze, mindez esztétikus elrendezésben.

Pozitívumként értékelhető a kiállítás kétnyelvűsége, hiszen ha történetesen szlovák anyanyelvű látogató tekinti meg a tárlatot, így képet nyerhet Fábry munkásságáról. Elgondolkoztató azonban a kiállítás tételmondatainak elhelyezése, amelyek kiemelten, egy-egy kompozíció címadójaként állítják a fókuszba a lényeget. A tárlat egy felvidéki magyar író emlékének tiszteletére készült, feltételezhetően elsősorban magyarajkú érdeklődőknek, magyar oktatási intézmények diákjainak.

És itt vetődik fel a kérdés: Miért szerepelnek a kiemelt mondatok először államnyelven, és csupán alatta magyarul? Eleve alárendeljük magunkat? Vagy a szlovákiai magyar kulturális intézmények számára ez a forma talán kötelező? Miért? Hát Fábryn keresztül nem a nemzeti öntudat erősítését célozza a kiállítás?

Tudhatjuk, a vizualitásnak jelentős szerepe van a nevelésben. Mi ragad majd meg egy nyolcadikos diák szemében? Hogyan értelmezi, amit lát? Bizonyára néhányan megkérdezik, hogy magyar, vagy szlovák író volt-e Fábry, esetleg ebben a viszonylatban kettős identitású… Talán érdemes ezen elgondolkozni…

De térjünk vissza egy pillanatra Fábry Zoltánhoz, már nem a kiállítás kapcsán. Ha a nyugati régiókból (is) a keleti tájakra tévedünk, ha Kassa környékén, Jászón, netán Stósz-fürdőben járunk, érdemes a Stószi Remete szülőházába ellátogatni, ahol a hetvenes évek derekától emlékház működik, ugyanazzal a berendezéssel, amelyek közt az író mindennapjait élte.

A régi ház kedves egyszerűsége lakójának szerénységére vall, aki  stószi magányában is sokezres könyvtárával, levelezésével, kapcsolatépítéseivel a „szlovenszkói” magyarság szellemi vezetőjévé tudott emelkedni. Baloldalisága nem egyenértékű korunk baloldaliságával, ő valóban a kisember érdekeit kívánta szolgálni. Szülőházának udvarán kopjafa őrzi emlékét, és zöldellő lankák, széles, virágos mezők övezik a tájat, ahol élt. Itt mindig friss, tiszta levegő suhan át a dombok felett, és a vidék lakói tévedéseik, gyarlóságaik ellenére is tiszták tudnak maradni.

Buday Mária
A képek a szerző felvételei