Rendhagyó „kulturális“ születésnap Naszvadon – B. Szabó Péter könyvbemutatóval egybekötött köszöntése

Nyitókép: Körkép.sk/Tarics Péter

Megható születésnapot szervezett a naszvadi Mécsvirág Irodalmi Kör és a Csemadok naszvadi alapszervezete a Naszvadról elszármazott (1969-ben emigrált) és jelenleg Zürichben élő B. Szabó Péternek. A helyi művelődési házban tartott ünnepségen bemutatták B. Szabó Péter lejújabb verseskötetét, mely a budapesti Kráter Kiadó és a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör – SMIKK gondozásában jelent meg, s melynek címe: Bolygó magyar.

 Az ünnepséget Csontos Erzsébet, a naszvadi Mécsvirág Irodalmi Kör vezetője nyitotta meg, aki egyben méltatta B. Szabó Péter munkásságát, illetve bemutatta a szerző új kötetét. A mintegy másfél órás műsorban a Mécsvirág Irodalmi Kör tagjai olvastak fel B. Szabó Péter verseskötetéből költeményeket.

A felolvasott és elmondott versek között volt szerelmesvers, hazafias- és magyarságvers, de életünk bölcsőjéről, elmúlásáról, filozófiájáról is hallhattunk költeményeket. Az estet Bencsik Betti és Asztalos Luca éneklése tette gazdagabbá, akik elsősorban magyarság-dalokat és népdalokat adtak elő.

   

Az ünnepeltet – a műsor záróakkordjaként – Molnár Zoltán, Naszvad város (2020. január 1-je óta város) polgármestere, illetve a Simonics Tibor, a Csemadok naszvadi alapszervezetének elnöke köszöntötte.

A rendezvény után B. Szabó Péter dedikálta a könyvét, majd a részvevők állófogadáson vettek részt. A Mécsvirág Irodalmi Kör nagyon kitett magáért ezen az estén is. Nemcsak szerepléseikről ismerjük őket nagyon jól, hanem kedves és gazdag vendéglátási módjukról is.

1. Szabó Péter magyar közéleti és jogvédő, illetve az emigrációban végzett tevékenysége őszinte elismerést, tiszteletet, piedesztálra emelést érdemel, hiszen amit a nyugati magyar emigrációban, később a szórványmagyarság életében tesz és tett az elmúlt évtizedekben, az felbecsülhetetlen értékű. Ennek a mentalitásnak már a hatvanas évek végén megvolt az előzménye, hiszen 1969-ben éppen 1968-as politikai tevékenysége miatt kényszerült elhagyni Csehszlovákiát.
2. Szabó Péter írásai valóságtartalommal gazdagítottak, publikálásra, átgondolásra valók. Publicisztikái azt jelentik és azt üzenik, hogy a történelmi Magyarország területén és a szórványmagyarságban milyen érzés magyarnak lenni, milyen érzés és érték magyarként alkotni és élni, milyen érzés a magyar világérzést, a magyar hitvallást megfogalmazni érthetően, plasztikusan, tisztán, magyarul. Írásai rólunk és nekünk szólnak. Politikai és társadalmi programokat fogalmaz meg az anyaország és a szórványmagyarság együttműködése tekintetében, amelyek fontos részei lehetnek a magyar nemzet újraegyesítésének.
3. Szabó Péter nem tett és nem tesz mást, mint emberi sorsokon és a magyar nemzet sorsán keresztül – a valóság hű krónikásaként – írásaiban, programnyilatkozataiban megfogalmazza azt, ami történt, s azt, hogy e történések milyen érzéseket, lelkiállapotokat, tűnődéseket idéztek elő lelkivilágában. Írásainak közösséget egybekovácsoló és közösséget teremtő igyekezetével, valóságismeretével, magyarságszeretetével és világos, egyértelmű fogalmazásával mindnyájunk lelkivilágát és szellemi értékrendjét gazdagítja, erősíti, formálja. Gondolatban együtt iszunk vele abból a tiszta forrásból, amelyből a magyarság programját megszülő B. Szabó Péter táplálkozik, s amelyből a magyarság összetartó ereje árad.

Amikor B. Szabó Péter elhagyta a Felvidéket és szülőfaluját, Naszvadot, pontosan tudta, hogy küldetése van és rendeltetése az emigrációs magyarság – ma már úgy mondjuk: szórványmagyarság – körében is. Tudta, hogy amit alkot, amit írásaiban megfogalmaz, amit közéleti tevékenységében képvisel, az rábízatott. Az ő hitét és kitartását az a mély emberi meggyőződés táplálja, hogy magyarságért végzett tevékenysége egy idegen országban közösségteremtő értékvilágot teremt. És teremtett.

Tudatában volt és van annak, hogy ez a hit táplálta küldetés, ez a Teremtőtől kapott talentum nemcsak kitüntetés, sokkal inkább szolgálat és felelősség. Így is tesz, ekképpen is alkot. Persze alkotásaiban benne van a naszvadi, a felvidéki lélek, az édesanya és édesapa tisztelet, az anyaország iránti szeretet és aggódás, a magyarság iránt érzett feltétlen tisztelete, a szülőföld és a történelmi magyar haza szeretete. Ezek mind visszaköszönnek írásaiból, munkájából.

1. Szabó Péter írásaiban s közéleti, kulturális, könyvkiadói, magyar közösségi tevékenységében hatékonyan sáfárkodik szellemi örökségével. Gondolatainak tudományos értékű tanulmányaiban összefoglalt gyűjteménye komoly értéket képvisel a kortárs magyar politikai programalkotásban is. Hiteles gondolkodó, aki tárgyilagosan tárja elénk mondanivalóját. Folyamatosan megismerve írásait, olvasva értekezéseit, újra és újra azt tapasztalom: a magyar szellem igazi ereje – gondolatain keresztül (is) – a tiszta forrásban, az eredetiségben, a valóságtartalomban és a hazaszeretetben rejlik.
2. Szabó Péter 1946. június 23-án született parasztszülők gyermekeként a felvidéki Naszvad község Hamusad nevű tanyáján. Alapiskoláit a Kingyes-pusztai egyosztályos alapiskola első öt osztálya után (1952-1957) a naszvadi polgári iskola elvégzése követte 1960-ban. Az első osztálytól a 8. osztályig kitüntetett tanuló volt. Gyermekkori fejlődését a vallásos családi otthon mellett az Ógyalláról Kingyes pusztára száműzött Feszty-családhoz fűződő szoros kapcsolata, nem kevésbé dr. Vida Tivadar, volt ímelyi r.k. lelkész és később műfordító (a közelmúltban is még aktív volt a Máriaremete-i kegytemplomban) hittanórai befolyásolták. Pályaválasztása egybeesett a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával, valamint az erőltetett iparositással, így mint egész generációja, az ipari tanintézetekben talált elhelyezést. 1960-64 között elvégezte a jó nevű komáromi gépipari technikumot, műszaki érettségivel. 1964-66 között katonai szolgálatot teljesített a csehszlovák hadseregben. Leszerelése után a komáromi hajógyárban helyezkedett el, mint műszaki ellenőr, párhuzamosan pedig beiratkozott a pozsonyi közgazdasági egyetemre, mint levelező hallgató. Az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, s már az azt megelőző 1967-es „erjedési folyamat”-ban aktívan közreműködött, mint a megújult ifjúsági szövetség országos viszonylatban legfiatalabb járási titkára. A Duray Miklós és Varga Sándor nevével fémjelzett Magyar Ifjúsági Klub és a köré szerveződő mozgalom egyik legaktívabb szervezőjeként számtalan magyar ifjúsági klubot alapít a komáromi járásban. A demokratizálás folyamatában röplapokat terjesztett és nagygyűléseket szervezett, aminek következménye lett 1969-es emigrálása Svájcba.

Svájcban, először Neuchatelben, majd Zürichben telepedett le.  1975-ben gépészmérnöki és 1982-ben üzemmérnöki oklevelet szerzett. 1983-tól egy szellőző és légkondicionáló cég társtulajdonosaként, 1992-től pedig önálló vállalkozóként keresi kenyerét.1973-tól 1996-ig tartó, Szakállos Mártával kötött házasságából két gyermekük született: Attila 1975-ben, Emese Noémi 1982-ben. 1992-től svájci-magyar kettős állampolgár. A sors és a Gondviselés örömeként Katharina élettársával kötött kapcsolata gyümölcseként 1998-ban megszületett Szilvia Kinga Beatrix nevű harmadik gyermeke.

Hatékonyan bekapcsolódott az 1956-os magyar emigrációs szervezetekbe, majd további szervezeteket alapított.  1970-ben létrehozta a Zürichi Magyar Ifjúsági Klubot, melynek az emigráció első független folyóiratát szerkesztette, Jövőnk c. címmel. Kezdeményezésére a vele párhuzamosan Svédországban tevékeny Szőllősi Antallal létrehozzák az Európai Szabad Magyar Ifjúsági Szövetséget. 1976-ban, az 1956-os forradalom 20. évfordulójára Bozsóki Jánossal és Magyari Sándorral létrehozta a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kört (SMIKK), melynek tizenhat évig főtitkára, majd elnöke lett.

Tíz éven át szerkesztette a SMIKK Értesítőjét. Megszervezte a kör könyvkiadói és könyvterjesztői tevékenységét SMIKK-Versand néven, melynek vezetője felesége, Szakállos Márta volt. Ez a könyvkiadói és terjesztői tevékenység a 80-as években rendkívül fontos kapocs volt a hazai szamizdat és a nyugati tiltott irodalom nyugati és hazai értelmiségi körökben történő megismertetésében. Mintegy 30 könyv, elsősorban a Luganoi Tanulmányi Napok előadásait tartalmazó kiadvány jelent meg a SMIKK kiadásában.

1988-ban a Ceausescu-féle falurombolási politika elleni tiltakozások, valamint a közép-európai rendezetlen kisebbségi viszonyokról történő jobb tájékoztatás koordinálására Zürichben kezdeményezte és létrehozta a Kisebbségvédelmi Társaságot (KVT), melynek főtitkára lett.

1991-ben kezdeményezte és dr. Eva Maria Barki ügyvédnővel Bécsben egyik alapítója volt a Közép-európai Népcsoportok Fórum (KENF) elnevezésű –nemzetközi hatékonyságú – kisebbségvédelmi szervezetnek, melynek szintén főtitkári tisztét töltötte be. Több nemzetközi sajtótájékoztató és konferencia kezdeményezője és társszervezője volt Genfben, Bécsben és Budapesten.

Amikor 1991-ben Budapesten újraalapítottuk a Magyarok Világszövetségét, először elnökségi, majd választmányi tagja lett a világszervezetnek. Évek hosszú során segítette a Magyar Világszövetségének munkáját.

Tisztelt B. Szabó Péter! Megtiszteltetés sokunk számára, hogy tolmácsolhatjuk Kárpát-medence-szerte mindnyájunk lelkét befolyásoló, magyar közösségekért aggódó gondolataidat, melyekből nem a depresszió és a kilátástalanság, sokkal inkább a jövőbe látás és a megvalósítandó ötletek halmaza sugárzik. Köszönjük, hogy élesztetted a tüzet, a magyar szellemet, hogy magad köré gyűjtötted tűzélesztő barátaidat (bár egyre fogynak), s végül őrizted és őrzöd a lángot. Az egységes magyar nemzet szellemiségének a lángját.

Tarics Péter