Megérkezett Ropog „José” József újabb slágere? A „Lesz még nyár” után itt a „Világítótorony” (Interjú)

Nyitókép: Sipos Géza

Egy világítótorony,

annak szánom ezt a dalom.

Magányos partokon

a ködben hallod-e a hangom?

   

…szól a refrénje Ropog József, alias José legújabb, Világítótorony című dalának.  Az egyedi stílusban alkotó felvidéki magyar előadó és dalszövegíró legújabb klipje alig két hete, szenteste került fel a legnagyobb videómegosztó portálra.

Igényes zenei hangzás, tartalmas, gondolatiságra serkentő dalok. Ezek jellemzik „José” munkásságát, aki két éve karácsonykor, a „Lesz még nyár” című slágerével robbant be a köztudatba. A rapsláger bemutatása anno a Körképen is nagy érdeklődést váltott ki.

A minőségi zenét kedvelő olvasóinknak is jó szívvel ajánlott Joséval beszélgettünk új, három országban két napon keresztül forgatott videóklipjéről, a dal mondanivalójáról és jövőbeli terveiről.

Interjú.

Mi ihlette a legújabb alkotásodat?

A dalt a jelenlegi szituáció, a világjárvány ihlette, amely nagyon erősen és agresszívan vált az életünk és a mindennapjaink részévé. A bezártság és az emiatt kialakuló magány komoly lelki problémákhoz vezethet néhány embernél és ez volt az, ami egy érdekes témát biztosított számomra. Persze lehetséges, hogy van, aki máshogy értelmezte a gondolatokat, de éppen ez a szép ebben. Mindenki azt lát, vagy hall bele, amit szeretne.

Hogyan értékeled a szám eddigi fogadtatását?

Rengeteg munkát és energiát fordítottam arra, hogy a videoklip világra jöhessen. Bízva abban, hogy nőni fog a közönségem és új hallgatókat tudok szerezni általa. Akikhez eddig eljutott és megnézték, azoknak nagyon tetszik, aminek nagyon örülök és nagyon hálás is vagyok mindenkinek ezért.

Kivitelezésben, hangszerelésileg, tartalmát, minőségét tekintve hová helyezed az alkotást a repertoárodban?

Abszolút elégedett vagyok a dallal és a videoklippel is. Az alapzenét egyébként Ryuichi Sakamoto filmzenéjének felhasználásával írtam, tehát volt már egy erős alapom, amire tudtam építkezni. Amikor nagyvonalakban készen volt a zene, akkor kezdtem el írni a szöveget.

A keveréssel és masztereléssel voltak kisebb-nagyobb gondjaim, többször is nekifutottam, de elégedett vagyok a végeredménnyel. A videoklip rengeteg előkészülettel és szervezéssel járt, de teljesen biztos vagyok benne, hogy megérte. Az eddigi legprofibb videoklipem lett és imádom minden másodpercét.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat a forgatás során?

Az egész forgatás emlékezetes volt, már csak abból a szempontból is, hogy ez volt az első videoklipem, amelynek két napos volt a forgatása. Egy három országon átívelő projektről van szó, még Ausztriában is forgattunk. Izgalmas volt a mólón forgatni a világítótoronynál, amikor idegen szemek vizslatták minden lépésünket, izgalmas volt a Duna-parton sötétedés után átöltözni az októberi hidegben majd belegázolni a Dunába, izgalmas volt fel-le lépcsőzni a Komáromi víztorony csigalépcsőjén, sok emlékezetes pillanat volt. Bármennyire is fárasztó volt, minden percét szerettem.

Hogy fogadta a közönség, a rajongók és a szakma a dalt?

Mint említettem, a saját közönségem, akik már ismerték a munkásságomat nagyon jól fogadták a dalt és csak pozitív visszhang jutott el hozzám. Ennek kifejezetten nagyon örülök. Csak azt sajnálom, hogy nem igazán bővült a hallgatóim tábora a dal hatására. Szakmailag egyébként nem igazán vagyok kapcsolatban más zenekarokkal, vagy előadókkal, főleg felvidéki zenészekkel nem. Ilyen stílusban, mint én, a Felvidéken nem igazán zenél senki és nehéz megtalálni a közös nevezőt. Magyarországon van egy maréknyi csapat, akikkel aktívabban kapcsolatban vagyok, nekik is nagyon tetszett a dal és a videoklip is.

Ki rendezte a klipet, milyen stábbal forgattál és mennyi ideig tartott?

A videoklipet egy nagyon tehetséges szolnoki barátom, Sipos Géza rendezte. Évek óta ő készíti a klipjeimet, nagyon jól megértjük egymást. Ő felel egyébként az utómunkákért és a vágásért is, szóval mondhatjuk, hogy szinte teljes egészében az ő keze munkáját dícséri a videoklip. Én ezúttal amolyan gyártásvezető szerepét töltöttem be. Segítségünk azonban akadt bőven és minden egyes résztvevőnek nagyon hálás vagyok.

A videoklip leírásában a YouTube-on részletezem, kikről is van szó, most csak néhány nevet szeretnék felsorolni. Less Károly komáromi képviselő rengeteget segített nekem a szervezésben és a forgatáson is, Ruman Patrik, a KOMVaK igazgatója intézte el, hogy a víztoronyban forgathassunk és a Komáromi Jókai Színháznak és Boškovics Erzsébetnek köszönhetjük a fergeteges kosztümöket. De ők csak a jéghegy csúcsa.

Milyen évet zárt zeneileg José és milyen terveid vannak a 2022-es esztendőre?

Idén egy kicsit kevesebb videoklipem jelent meg, mint szerettem volna, de nem véletlenül. Készül a sok éve halogatott albumom, így a dalszerzés mellett nem igazán jutott idő még a videoklipekre is. Nehéz alkotni, albumot írni és közben jelen lenni a köztudatban videoklipek és új dalok képében úgy, hogy közben a hétköznapokban alkalmazottként a civil munkámra is koncentrálnom kell. Emellett még egy grandiózus házfelújításban is vagyunk menyasszonyommal, szóval lehet, hogy még akkor se tudnék több dalt írni, ha egy nap legalább negyven órából állna és aludni sem kellene.

De van azért egy csekély létszámú menedzsmentem, akik segítik az utamat a mindennapokban, sok terhet levesznek a hátamról, amiért mérhetetlenül hálás vagyok. Készülnek tehát új dalok, új videoklipek és maga az album is 2022-re. Azt, hogy pontosan mikor fognak megjelenni, így előre nem tudom, de minden információt megtalálnak majd az érdeklődők a készülő web oldalamon és a szociális médiákon.

A koronavírus-járvány és az otthoni bezártság mennyiben és hogyan hatott rád?

Van egy dalom, az „Ilyen még nem volt“ című, amelyben arról beszélek, hogy engem igazából nem nagyon érintett meg, amikor először elkezdték ezt a maradj otthon témát, mert egyébként sem vagyok az a csavargós típus.

Szeretek itthon lenni és a négy fal között a saját dolgaimmal foglalkozni. Ahogy a dalban is mondom, végre kicsit az introvertáltabb személyek is kaptak egy szusszanásnyi időt és nem voltak kigúnyolva azért, mert egy picikét kevésbé szociális beállítottságúak.

Körkép.sk/KT