A komáromi őstehetség, Szkukálek Lajos életmű-kiállításán jártunk – Képgalériával

Nyitókép: Körkép.sk

A zseni az az istenadta tehetség, aki nem elsősorban tanulással szerezte meg saját különleges adottságát, hanem egy felső erő beléplántálta fogantatása pillanatában, vagy tán még azelőtt, és ott lakik benne, kitörni, születni vágyik, ezért szétfeszíti a lényét, hogy megmutathassa magát a világnak. Ilyen hát Szkukálek Lajos sorsa is, nem menekülhet maga elől, hiába állítja, hogy ő nem művész, alkotni kényszerül, mert a teremtés isteni szikráját kapta ajándékul a mindenség Urától.

Az idén 65 éves festőművész neve minden bizonnyal beíródik Komárom nagykönyvébe, mégpedig a város legjelentősebb szülötteinek névsorába, ahol Jókai Mór neve van, meg korunk Kaszás Attilája.

   

Szkukálek Lajos 1957-ben született Komáromban, iskolai tanulmányait a jelenlegi Jókai Mór Alapiskolában kezdte, melyet abban az időben még II. lakótelepi, később, az ezredforduló elejéig Béke Utcai Alapiskolának neveztek.

Az alapiskola elvégzését követően tanonciskolába (inasiskolába, szakmunkásképzőbe) jelentkezett, és a villanyszerelő szakmát tanulta ki. Egy ideig művelte is szakmáját, de tehetsége nem hagyta nyugodni, így hát jelentkezett a komáromi Művészeti Iskolában, ahol néhány éven át kiváló mesterektől tanulta az alapokat.

1987-től már szabadfoglalkozású művész, a rendszerváltást követően több nyugat-európai városban is megfordul, sőt, életvitelszerűen él, alkot, hazai berkekben pedig rendszeresen részt vesz ismert művésztelepek alkotótáboraiban. Festészete különleges, színgazdag, figurális ábrázolása meghökkentő.

Évek hosszú során szülővárosában élt és alkotott, pár éve egy apró településre, Violin – pusztára költözött, melyet a térképen legkönnyebben a Komárom-Gúta-Lakszakállas háromszög közepébe helyezhetünk be. Jelenleg e csendes, természetközeli tanyán él és alkot.

2022. július 8-án Komárom közössége az egészen új PLATZ Galériában tekinthette meg Szkukálek Lajos ÉLETMŰ-kiállítását.

A PLATZ Galéria megálmodója és létrehozója Méhes Vilmos, aki egy belvárosi elhanyagolt, romos épületet hozott rendbe a Megye utcában. Az épület emeleti részének tágas termeiben kapott helyet a képgaléria, a földszinten pedig egy kiváló, teraszos sörözőt hozott létre, ahol a sörkedvelő sportrajongók akár a focimeccseket is együtt nézhetik.

Méhes Vilmos a Körkép kérdésére elmondta, hogy célja elsősorban a galéria létrehozása volt a művészetek támogatására, a söröző pedig egyfajta ráadás, mely helyet biztosít a kellemes időtöltésnek, de akár a közösségépítést is szolgálhatja. Méhes Vilmostól azt is megtudtuk, hogy eddig összesen három kiállítást rendeztek, az előző Szilva József festőművész kiállítása volt, Vincent van Goghot ábrázoló műveiből, a legelső pedig Kertész André Adyval kapcsolatos fotómásolatait mutatta be.

Szkukálek Lajos életmű-kiállítását Illés Gábor népzenész családi közössége nyitotta meg. A Hárompatak zenekar több hangszeren muzsikáló zenésze jelenleg furulyázott, felesége ütőgordonon kísérte, három év körüli gyermekük pedig szépen, hangtalanul egy kisautóval játszadozott. A rendezvény házigazdái Méhes Vilmos és felesége, Méhes Anna voltak.

Szkukálek Lajos ÉLETMŰVÉT egy másik híres alkotóművész, Szilva József mutatta be, aki a helyi művészeti iskola generációk számára utat jelölő, tisztelt rajztanáraként ismeretes. Szilva József Szkukálek Lajos művészi tevékenységét így méltatta:

A jelen kiállítás látható anyaga csupán annyi, mintha egy hatalmas, vastag kötetből egy-két oldalt mutatnánk be, tehát az ő esetében rendkívül termékeny életműről van szó.

Képeket szavakkal jellemezni mindig kockázatos … Szkukálek Lajos festészetét nehéz valahová bekapcsolni, nincs definíció, -izmus, ahová besorolható, csupán közelít valamelyik irányzathoz.  Nem expresszionista, nem is szürrealista, és még a legabsztraktabbnak tűnő megoldások is emberi-lírai színharmóniák az ő esetében.

Az ókori görögök mondták, hogy a stílus maga az ember – ez érvényes Szkukálek Lajos festészetére is, minden műve egyedül az övé, eszköztára a végtelen lehetőségeké. Rajzolja a láthatót és azt is, ami láthatatlan… A valóság és a valóságon túli egységes képpé állnak össze,  alkotásai – képek, melyek az abszurditást sugallják. Bizarr formaalakítások, misztikus, irracionális értelmezések. És a játékosság, a fent és lent, a levegő, súlytalanság, a repülés, a szabadság érzete, az ébrenlét – álmodás festője …

Azért hoztam a kalapom, hogy ezek előtt a művek előtt megemeljem, és nagy tisztelettel gratuláljak Szkukálek Lajos festőművésznek.

Az alkotások méltatását követően megkértük a művészt, emlékezzen vissza gyermekéveire, miként, hogyan, mikor jelent meg életében az ihlet, a rajzolás utáni vágy. Szkukálek Lajos a Körkép kérdésére elmondta, hogy négy éves kora óta folyamatosan rajzol, alapiskolás éveiben is ezt tette, matematika órán, kémián egyaránt. Csupán testnevelés órán nem rajzolt, ekkor nem volt rá módja, testmozgás gyanánt inkább kavicsot hordott, annyira nem szeretett tornázni. (Persze az is lehet, hogy a kavicsokból figurális képeket rakott ki, de ez csupán feltételezés, nem a művész állítja). A testmozgáshoz való viszonya felnőttként az ellenkezőjére fordult, hiszen Tai Chi világkupát is nyert. E sportágat már bő három évtizede rendszeresen gyakorolja, ezt azonban most nem részletezte, ám a komáromiak számára köztudott tény.

A tárlatnyitó rendezvényen jelen volt a művész alapiskolai osztályfőnöke, Zvoda Janka is, aki nagy-nagy szeretettel ölelte magához egykori kedves tanítványát.

Ha valaki különleges, meghökkentő művészi élményben szeretne részesülni, és esetleg utána kiváló minőségű csapolt sört fogyasztani, okvetlenül térjen be a komáromi Platz Galériába!

A tárlat augusztus 12-ig tekinthető meg, melynek nyitórendezvényén több mint százan vettek részt.

További képek galériánkban.

Buday Mária

A fotók a szerző felvételei.