Nyitókép: Buday Mária
A komáromi Limes Galériában ismét új kiállítást tekinthetnek meg a képzőművészet kedvelői, jelenleg Herman Levente műveiből. Az alkotások összessége a Vízözön címet viseli, ami huszonhárom nagyméretű olajfestmény egységesített installációja. A jelenlegi tárlat a Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesülete gondozásában jött létre.
A kiállítás helyszínéül szolgáló templomhajó maga is szerepet játszik az installációban, hiszen a 17. századi barokk ferences rendi templom indíttatásul szolgálhat a lelki elmélyülésre, a meditációra. Elgondolkozásra késztethet; jelen világunkban mi magunk mit tehetünk, hogy egy magával sodró özönvíz áldozataivá ne váljunk. A tárlat grafikai előkészítése Kovács Csonga Anikó képzőművész munkája.
A rendezvény főszervezője és házigazdája Balla Rita design- és művészetelemző, aki Daniela Jauregi Servint kérte föl a műalkotások értékelésére. Az elemző elsősorban az installáció összefogó címét világította meg.
„Az egyetemes özönvíz egy feltételezett globális özönvíz történetét meséli el, amelyről olyan ősi kultúrák ősi szövegei számolnak be, mint Sumer vagy Akkádia, ahol gyakran isteni büntetésként mutatják be. Ahol megtisztítják a világot a gonosztól, előkészítik a Földet az újjászületésre, és örökségként adják át azt az igazaknak és a hívőknek.
A Genezis könyvében szereplő zsidó-keresztény hagyományban Noé az, aki megmenti családját és a katasztrófa túlélésére kiválasztott állatpárokat. Most van az, ahol a művész Noé módjára lehetőséget ad nekünk, hogy beszálljunk a bárkájába, de nem előbb, minthogy erőteljes reflexióval rázzon meg bennünket a földi átkelésünkről.”
Az alkotó, Herman Levente a budapesti Képzőművészeti Egyetemen végzett multidiszciplináris művész. Erdélyben született, s mindez visszatükröződik művészetében is; a képeken jelen van a kommunizmus diktatúrájának kemény mélyszegénysége, ami az egyes élettereken nagyon szembetűnő, ugyanakkor az erdélyi táj varázsa, ami egyszerre gyönyörű és félelmetes, mutatva megrongálást, de legyőzhetetlenségét. A műelemző erről a következőképpen szól:
„Az alkotásokban szereplő képek többnyire a mindennapi élet látszólagos ábrázolásai. De mindegyik között erőteljes filozófiai diskurzus húzódik meg, amely a hétköznapokból kiindulva elgondolkodtatásra és a kortárs világ, amelyben élünk, társadalmi és politikai kritikájára invitál bennünket.”
„A fehér hóban lángoló gázcsap szinte úgy ég, mint egy szent templom belsejében, a „Boldog születésnapot Jézus” felirat egy fémkapuval és egy szürke cementszerkezettel áll szemben. Egy olyan világba invitálnak bennünket, amelyet csak a művész emlékeiben ismerünk; egy apró hópelyhekkel megvilágított erdőt egy inkognitóban lévő megfigyelő irányít, aki folyamatosan figyel minket, még a föld legtávolabbi helyein is. Az erdő a vágyakozás inaktív entitásává alakul át az egykor volt és most már nem létező dolgok után.”
A kiállítás megtekintésekor a szemlélőnek mindenképp szüksége van saját képzelete aktivitására a képek sugallata kapcsán. Korunk lenyomatai ezek, amelyekről első benyomásra lepusztult külvárosi lakótelepek juthatnak eszünkbe, de benne van az elmagányosodott, olykor cél nélküli, kétségbeesett ember; a merengő, vagy vágyakozó nő, a magukra hagyott gyerekek. Láthatjuk a falfirkákat, korunk jellemző graffitijeit, ami sokat mondó, találó lélekábrázolás.
Beszédes, amint egy kislány éppen a falra vetíti ki korunk érzelemvilágát, minden -izmusával együtt, ami nagyon is jellemző életképet mutat. Egymást követi a patriotizmus, a kommunizmus, a fanatizmus, a nihilizmus, a liberalizmus, a cinizmus.
Beszédes kép továbbá a magányos nő is, amint egyetlen szem vadgesztenyét bámul a hófehér párnáján, körülötte vadgesztenye figurácskák a külső világban, melyek talán az egyes idősíkokat ábrázolják, a gyerekkor játékosságától az öregedésig. Ugyanakkor jelen van a nő háta mögött is egyetlen szem magányos gesztenye, ugyanúgy, ahogy a párnáján. Elképzelhető, hogy a kép az életút szakaszának ábrázolásán belül a párkeresés, vagy a megtermékenyülés iránti vágyat akarja hangsúlyozni.
Ugyanennyire gondolatébresztő a hófehér ágyon, tetőtől talpig fehérben kuporgó, lehajtott fejű magányos férfi, de az útszéli korláton háttal ücsörgő kisfiú és kislány képe is.
Hangsúlyos, hogy mindenütt megjelenik a természeti táj, ami az emberi beavatkozás nélkül talán békét, nyugalmat, megmenekülést, felüdülést tudna nyújtani.
Herman Levente Vízözön címmel egységesített művei talán azt a kérdést feszegetik, jelen világunkból mi az, amit hagynánk egy megtisztító vízözönnel pusztulni, és mi az, amit magunkkal vinnénk a megmentő bárkára, hogy egy megújult életben felerősödjék.
A jelen kiállítás október 13-ig tekinthető meg a komáromi Limes Galériában, keddtől péntekig 13.00–16.00 óra között, vagy pedig egyéni bejelentkezés alapján.
Elérhetőségek: [email protected], www.mamsze.sk.
Buday Mária
A fotók a szerző felvételei.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
