A Komáromi Protestáns Nőegylet megemlékezett Oláh Imréné Domonkos Ilona legendás személyiségéről

Nyitókép: Selye János Gimnázium archívuma

A Komáromi Protestáns Nőegylet október végén nagyon szép megemlékezést tartott a mindenkori Magyar Tannyelvű Gimnázium (Selye János Gimnázium) legendává vált híres tanáráról, a Protestáns Nőegylet újraindítójáról, hajdani diákok Ica nénijéről, Oláh Imréné, vitéz Domonkos Ilona Viktória feledhetetlen személyiségéről.

A rendezvényen a nőegylet tagjain kívül jelen volt Fazekas László, a Református Keresztyén Egyház emeritus püspöke és Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszony.

   

Az összejövetelen Spátay Adriana, a Selye János Gimnázium tanára prezentációval egybekötött előadásban emlékezett meg a komáromi református gyülekezet hitéletében is óriási szerepet vállaló nagyasszonyról.

A prezentációt gazdag, egy életet összefogó képanyagból válogatták össze, amely az elhunyt hagyatékában maradt fenn, majd pedig digitalizálásra került.

Spátay Adriana előadását Ica néni szépirodalmi stílusban megfogalmazott önéletrajzának felolvasásával kezdte:

 

„Az én nevem Oláh Imréné, született Domonkos Ilona Viktória. 1936-ban születtem református tanítói családban. Szüleim már nem voltak fiatalok … amikor karácsonykor egyszer csak „kopogtatott a gólya” a tanítói lakás ablakán. Anyám 36 éves volt. Odahaza születtem, súlyom meghaladta a 4,5 kilogrammot. Egy alacsony, púpos falusi bába néni volt anyám mellett, amikor a legkisebb probléma nélkül hozta világra egyetlen gyermekét. A későbbi években, ha az utcán találkoztunk Ida nénivel, anyám szólt, siessek, öleljem meg, pusziljam meg a kezét …”

Spátay Adriana számos apró részletet emelt ki az önéletrajzából, melyek óriási fordulatot jelentettek Ica néni életében. Ilyen volt például, amikor 6 éves korában, a II. világháború idején súlyossá vált vakbélgyulladása miatt egy orosz katonaorvos műtötte meg, a helyi falusi iskola egyszerű asztalán, így mentve meg az életét.

Nagy változást jelentett az is, amikor a háború végeztével kisdiákként az iskolában nem értették a tanító néni szavát, mert az idegen nyelven (szlovákul) szólt hozzájuk.

Szinte meseszerű, amikor gyerekkorában saját keresztneve páratlansága miatt bánkódva édesanyja megvigasztalja, hogy Ilonának Imre a párja, és sok évvel később ez boldog házasságában tényszerűen be is igazolódik férjével, Oláh Imrével az oldalán.

Az életrajzi előadás menetét időnkénti megszakításokkal irodalmi csemege díszítette, amelyben a Selye János Gimnázium diákja, Bajcsi Boglárka Ica néni legkedvesebb költeményeiből, imáiból adott elő.

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
(Assisi Szent Ferenc imája)

Az est folyamatában Spátay Adriana teljességében összefoglalta a gimnázium és református gyülekezet e jeles személyiségének életútját, gyermekéveitől kezdődően, iskoláin, pedagógiai munkásságán át, sokrétű társadalmi és szociális tevékenységéig, amelyekért megillette a Pro Urbe díj, a Magyar Örökség díj, és mindezek mellett méltán avatták a Vitézi Rend tagjává.

Oláhné Domonkos Ilona 1936-ban született Nagymegyeren, pedagógus-kántor családban, 1954-ben érettségizett Dunaszerdahelyen, majd a Comenius Egyetem Természettudományi Kara következett, ahol 1958-ban fejezte be tanulmányait, matematika–fizika szakos tanárként. 1958-tól a komáromi gimnázium tanára volt, egészen 1996-ban történt nyugdíjba vonulásáig.

A gimnáziumban ismerkedett meg Oláh Imrével, akivel hathetes ismeretség után, 1958 karácsonyán kötöttek házasságot. Közös jelszavuk, ami egész életüket jellemezte, a Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség lett, 54 éven át kiegyensúlyozott, békés házasságban éltek, egymást segítve mindenben. Az iskolának, a tanítványaiknak szentelték idejüket, ebben nagyban segítette őket Ica néni édesanyja, aki a háztartást vezette.

Az Oláh házaspár munkája is nagyban hozzájárult, hogy a komáromi gimnázium az ország első iskolái közé emelkedett, a tanárnőnek volt az első eredményes megoldója a fizikai olimpia versenyén.

Ica néni rangsorolása szerint az ember életében legfontosabb az istenhit, majd utána következik a család, a nemzeti hovatartozás megélése, és a hivatás.

Spátay Adriana több léptékben értékelte Ica néni pedagógiai pályafutását, s mindezek mellett hangsúlyozta szociális tevékenységét is: 14 éven keresztül tagja volt a városi önkormányzat szociális bizottságának, ahol alkalma nyílt belelátni nehéz emberi sorsokba, és segíteni a rászorulóknak.

Az emlékezés fonalai a továbbiakban a komáromi református gyülekezet hitéletéhez kapcsolódtak, ahol Oláh Imréné – Ica néni 1990-ben újraindította a Protestáns Nőegyletet, és ahol 2002-ben a református gyülekezet első asszony kurátorává választották. E feladatnak élete utolsó pillanatáig eleget tudott tenni, s pályája egyik legszebb szolgálatának tartotta.

Spátay Adriana kiemelte Icuka néni szerepét a komáromi Csokonai szobor felállításában is, melynek kapcsán még a debreceni városatyákkal is felvette a kapcsolatot, hogy ez létrejöhessen.

Beszélt továbbá arról, hogy 2013-ban az MTA székházában a komáromi Oláh család több évtizedes matematikai és fizikai tanári tevékenységéért, valamint a magyar kultúra megőrzése érdekében tett munkásságáért Magyar Örökség díjban részesült.

Icuka néni ezen az ünnepségen fogalmazta meg tanári hitvallását, mely szerint  „Aki gyökereit nem ismeri, jelleme sivár, jövője pedig nincs.” továbbá  „A jó pap holtig tanul, a jó pedagógus holta után is tanít.”  E mondatai szinte már szállóigévé váltak.

Icuka néni szavait idézve, az emlékezésben a jó humor is helyet kapott, hiszen ez is gyakran jelen volt életében. Nem egyszer hallhattuk tőle: „Az ókori gondolkodók véleményével ellentétben, akit az Úristen szeret, abból akár még pedagógus is válhat.”

A következőkben a Protestáns Nőegylet jelenlévő tagjai hangfelvételről meghallgathatták Oláh Imréné Domonkos Ilona a Magyar Örökség Díj átvételekor elhangzott gondolatait. Magával ragadó beszéde, előadásmódja, annak tartama, legnagyobb történelmi személyiségeink szónoklataihoz hasonlítható.  Életének legnagyobb eseményei közé sorolható továbbá, amikor 2007-ben a budapesti Mátyás-templomban vitézzé avatták.

A műsor zárásában Spátay tanárnő Feszty Zsolt református lelkész Oláh Imréné, vitéz Domonkos Ilona gyász-szertartásán elmondott szavait idézte, aki szerint a megboldogult történelmi nagyasszonyaink, Kanizsai Dorottya, Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilona, Árva Bethlen Kata sorába lépett. Vitathatatlan tény tehát: Icuka néni a legnagyobbak közé emelkedett.

Emlékét több generáció diáksága, a református egyházközség nagy gyülekezete, a város polgárainak jelentős része a szívében őrzi.

A komáromi református temetőben felkereshetjük nyughelyüket. A sors földi pályájuk befejezésébe még bevitt egy kis matematikai huncutságot, hiszen jobb létre szenderülésük időpontjait ugyanazon számjegyek variációi jelzik. Imre bácsi 2012-ben lelt örök nyugalomra, Ica néni pedig 2021-ben – láthatjuk, az évszámokban a két utolsó számjegy csupán felcserélődött, fordított sorrendben követi egymást.

Ők ketten most már fentről számlálgatnak bennünket, hányan haladunk azon az úton, amelyen elindítottak.

Emlékük legyen áldott!

Buday Mária

A rendezvényen készült fotók a szerző felvételei.
Oláh Imréné digitalizált fényképei a Selye János Gimnázium archívumából származnak.