Katona Vajk István tekerőlantjával jutott az ezüstsávba az országos versenyen

Nyitókép: Archív

A Nyugati-Tátra, másképpen, a Liptói-havasok előhegyeinél, Liptószentmiklóstól (Liptovský Mikuláš) északi irányban, mintegy 15 km-re található egy szép kis szlovák település, Habovka, amely úgy szerzett magának hírnevet, hogy már több évtizede itt rendezik meg a szlovákiai folklór együttesek és szólisták országos seregszemléjét. A háromfordulós verseny a Vidiečanová Habovka címet viseli, őrizve a falu híres szülötte, Jozef Vidiečan emlékét, aki kiváló autentikus népzenész és hagyományápoló volt.

A Vidiečanová Habovka folklór-verseny országos fordulójára idén 2023. november 17 – 19. között került sor, a helyi kulturális központban, ahová a járási versenyeket követően a kerületi versenyek legjobbjai jutottak el, a népzene, a néptánc területéről, hogy országos viszonylatban is összemérjék tehetségüket, tudásukat, s azzal egymást gazdagítsák.

   

Számunkra mindez azért is érdekes lehet, mert e magas szintű zenei megmérettetésre eljutott egy 16 éves fiatalember a komáromi járásból. A martosi Katona Vajk István, aki jelenleg az ógyallai szakközépiskola másodikos diákja, tíz éves korában kezdett tekerőlanton játszani, és évekig tartó buzgalmának köszönhetően az idei országos versenyről ezüstsávos minősítéssel tért haza. E nagyon szép eredmény kapcsán tőle érdeklődtünk a siker titkáról.

Megtudtuk, hogy számára a tekerőlant csak úgy egyszerűen játszani kínálta magát, hiszen akadt a házban egyszerre kettő is, csupán le kellett akasztani a falról, próbálkozni rajta, mit is tud ez a hangszer. E téma kapcsán talán érdemes megemlíteni, hogy Vajk édesapja Katona István, a Felvidék-szerte ismert néptáncos, neves koreográfus, hagyományápoló, a felvidéki táncház-mozgalom elindítója, mondhatni, atyja, a Feszty Árpád Művelődési Park létrehozója és működtetője. Talán így már érthető, hogy Vajk születésétől kezdődően népi hangszerek társaságában nőtt fel. Azonban a fenti eredmény eléréséhez természetesen saját tehetségére, szorgalmára, igyekezetére is nagy szükség volt. 

Katona Vajk István elmondása alapján megtudtuk, hogy előbb a járási versenyen kellett bizonyítania zenei tehetségét, ahová tekerőlantjával a hangszerszólósok verseny-kategóriájába jelentkezett. 

A járási szintű verseny Érsekújvárban került megrendezésre, itt két járás összevont versenye folyt, még májusban, ahol Vajk aranysávos minősítésben részesült és továbbjutott a megyei, illetve kerületi versenyre. 

E második megmérettetésre július végén került sor Nagytapolcsányban (Topoľčany), ahonnan a tekerőlantos ifjú zenész szintén aranysávos minősítéssel került ki, így máris hozzáfoghatott a további alapos felkészüléshez. A hosszú évekig tartó tanulási folyamatról, ami az eredményt meghozta, Vajk így nyilatkozott: 

Miután a tekerőlantot 10 – 11 éves korom táján leemeltük a szögről, az első két évben édesapám, Katona István foglalkozott velem, majd Havasréti Pál zenetanár-népzenészre bízta képzésem, és jelenleg az országos versenyre is ő készített fel. Neki is köszönhetem, hogy a Vidiečanová Habovka folklór-verseny országos fordulóján szólóhangszeres kategóriában ezüstsávos minősítésben részesültem, ami számomra lelkesítő, és további gyakorlásra biztat. A repertoárom Ágh Tibor gyűjtésében egy lassú csárdásból, egy gyors csárdásból, valamint egy ugrósból tevődött össze. 

 

Jelenlegi eredményemen túl az is nagy öröm, hogy nem mindig egyedül gyakorlok, hiszen két népi zenekarban is játszom, mégpedig a Gímesi Igricékben, melyben a gímesi Bencz Levente szintén tekerőn, és Bencz Zsolt pedig dudán játszik. Nemrégiben született még egy banda, mégpedig a Mérges banda, melynek dudása Vörös Gellért, tekerőse pedig jómagam vagyok. Gyakran fellépünk különféle rendezvényeken, két-három hetente színpadra kerülünk, vagy iskolákban tartunk nevelői koncertet. Célunk, hogy megszerettessük saját korosztályunkkal is a népzenét, hiszen ehhez kötődnek a gyökereink.

Az ifjú népzenész azt is örömmel adta hírül, hogy a Vidiečanová Habovka országos döntőjébe két magyar népzenei együttes is bekerült, mégpedig a diószegi Dió héj Citerazenekar, valamint a rozsnyói Sajó Banda, akik szintén ezüstsávos minősítésben részesültek.

A továbbiakban a tekerőlantról, mint népi hangszerről is érdeklődtünk, de ezt a témát már az édesapa, Katona István fejtette ki, akinek szinte egész életét a magyar népzene, a néptánc újraélesztése, és életben tartása tette és teszi ki. Így a tekerőlantról is volt bőven mondanivalója: 

A tekerőlant eredetében nyugat-európai hangszer, onnan szüremlett be a középkorban, főként a reneszánsz- és a barokk idején, a történelmi Magyarország területére.  Megtalálható volt szinte az egész Kárpát-medence területén, valószínűleg Lengyelországból, a krakkói királyi udvarból került át hozzánk. Szlovákiában nyenyere, vagy nyinyera (szlov: ninera) néven ismert. A szlovák népzenében ma már kevésbé ismert a tekerő, mivelhogy az utóbbi évtizedekben nem találtak élő tekerőlantost, aki átadhatta volna tudását.

A poprádi múzeumban van egy diatonikus tekerő, ami több mint valószínű, hogy szintén Lengyelországból került át, és a komáromi múzeum padlásán van archiválva egy kromatikus tekerő. Ezt valószínű, a harmincas években Manga János vitte be a múzeumba Csallóköz-Aranyosról. 

Az elhivatott népművészeti szakember arról is beszámolt, hogy régiónkban még két évvel ezelőtt is talált adatközlőt, név szerint a Gábor bácsit, Kingyesről, akinek elmondása alapján az ő gyerekkorában tekerőlantos szolgáltatta a zenét az egyik lakodalomban, tehát azokban az években még valódi élő funkciója volt ennek a hangszernek.

A továbbiakban Katona István örömmel ismertette azt a tényt, hogy a 2018-ban létrehozott Ágh Tibor Zenetanodát, amely Martoson, a Feszty-parkban működik, összesen 12 citerás, 3 dudás, 8 tekerőlantos látogatja.  Úgy látja, ha elég szívósak lesznek a gyerekek és bírják a tempót, akkor egy kis népzenei műhely alakul ki, aztán az itt megszerzett ismereteikkel saját iskolájukban, saját településükön gazdagíthatják a helyi hagyományápolók tevékenységét, például kísérhetik a néptáncegyüttesek, éneklőcsoportok műsorát, vagy önállóan is koncertezhetnek.

E gazdag tevékenység kapcsán az ifjú Katona Vajknak további sikereket. az apának, Katona Istvánnak pedig minden közösségformáló tervéhez jó erőt, egészséget kívánunk.

Buday Mária

A képeket a rendezvény hivatásos fotósa, Juraj Bednárik készítette.