Artúr és Ginevra – Győrfi András Rimaszombatban

Mottó:  „Artúr és Ginevra most alszik. Vagy elutaztak oda, ahol nem érjük utól őket.

              Ha visszajönnek, majd köszönnek nekem, szia, itt vagyunk, írsz rólunk?

              És én újra írok. Mert ők mi vagyunk, és mi ők vagyunk.”  Győrfi András

Győrfi András, festőművész Kaposváron született 1964-ben. Festői pályafutása mellett egy évtizede foglalkozik írással is. Kritikusan, folyamatosan kutatja az általa vélt igazságot, festményeiben és írásaiban újra és újra megpróbálkozik a hazugság szélmalmainak legyőzésével.

   

Lelkes rimaszombatiaknak sikerült a művész egyedi, de érdekes festményeinek kiállítást szervezni a kultúrházban, amelyet megtetéztek egy könyvbemutatóval is. Rimaszombat érdeklődő közönsége így képet kaphatott egy művész tevékenységéről, akinek Magyarországon – aktivitásának, sokoldalúságának, művei művészi színvonalának köszönhetően – már neve van.

A könyvbemutatón Szászi Zoltán, rimaszombati költő kérdései sorjáztak a művész felé:

1. hogy kezdődött a festői életútja?
2. mi a hitvallása?
3. mi a sikerének a titka?
4. fegyelmezett az  írásban?
5. a nő szerepe műveiben
6. van-e még független művészvilág?
7. álmok, tervek?

Győrfi András válaszol:

1. 1973-ban, kilencévesen, 5000 rajz között megnyertem egy rajzversenyt Indiában. Kipling Dzsungel könyvét rajzoltam, filccel dolgoztam. Ez el is döntötte későbbi irányultságomat.

2. Ha úgy gondoljuk, hogy valamit tudunk, akkor azt csinálni kell. Az én önképem az, hogy nagyon sok festő vállán állok. Véleményen szerint a képzőművészet így építkezik. Ma már az én vállamon is állnak. Az ilyen társaságban jól érzem magam, lubickolok.

3. Harcos alkat vagyok, fölveszem a kesztyűt minden csatában. Én a festészetben előre haladok, nem szeretnék ellazulni.

4. Fegyelmezett vagyok az írásban, persze igénylem a magányt. Ha zavarnak, ideges vagyok. De például a festésnél nem zavar, ha jelen vannak mások is. 

5. A nőt egy ideig kerültem, távolságot tartottam. Amikor megismerkedtem Angélával, a mostani párommal, őt helyeztem műveim középpontjába. Megtestesíti a festményeimben a nőiességet. A férfi én vagyok, az aki igazságot akar tenni. Írásaim legfőbb kritikusa is a párom. Ha túlságosan politikusnak érzi, akkor szól. És igaza van. A festészetembe nem hagyok beleszólni.

6. A független művészvilág problematikája összetett dolog. Kis szekértáborok vannak, például a mi csoportunk 10-15 tagú, ez a művészvilág perifériája. Segítjük egymást, ahogy tudjuk. Mit is irigyelnének? A festékvásárlást nem veszik el tőlünk. Politikával nemigen foglalkozunk, az ideológiát itt-ott nyesegetjük,ennyi.

7. Álmaim úgy nincsenek. Talán, hogy minden nap úgy kelek, hogy ma jobb lesz az alkotásom, mint a tegnapi.

Mede Géza

Fotók: Gecse Attila