Lázár Ervinnel a mesés valóság határán – Kiállítás a komáromi Szinnyei József Könyvtárban

Nyitókép: Körkép.sk

A komáromi Szinnyei József Könyvtár Eötvös utcai főépületének emeleti előterében Lázár Ervin emlékkiállítás fogadja a látogatókat. Bár a vándorkiállításként Komáromba érkezett tárlat már decemberben is megtekinthető volt, de egészen január végéig várja még az érdeklődőket. A közkedvelt író életét és munkásságát szemléltető összeállítás kiváló lehetőséget nyújt a megszokottól eltérő, alternatív irodalom órára, vagy egy napközis mesedélutánra.

A tablószerűen elrendezett, egyedülálló anyag fényképeken mutatja be az író egyes életszakaszait, műveinek rövid, szöveges kivonatát; s mindez kiegészül személyes tárgyaival, kopott bőröndjével, íróasztalával, amelyen művei megszülettek. S természetesen nem hiányzik megjelent könyveinek egy-egy példánya sem, amelyekkel a magyar gyermekirodalmat gazdagította. 

   

Lázár Ervin a huszadik század utolsó harmadának, napjainkra is kiható, közkedvelt írója. Bár műveit a gyermekirodalomhoz sorolják, azonban, ha bármelyik könyvét a kezünkbe vesszük, már néhány sor elolvasása után érezhetjük, mondanivalója ugyanannyira szól a felnőttekhez, mint a gyerekekhez. Az általa életre kelt mesefigurák mind valódi emberi tulajdonságokkal bírnak, és a társadalomban megjelenő élethelyzeteket példázzák.

Az író bár Budapesten született (1936), kisgyermekkorától a Tolna megyei tanyavilágban, Alsó – Rácegrespusztán nevelkedett. Gyermekéveiben a mesemondás, a mesélések hallgatása a mindennapok részét képezte, ahol a valódi történetek összevegyültek a képzelet szüleményeivel. Mindez meghatározta írói kibontakozásának vonalát. 

Lázár Ervin Kossuth-díjas író, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett tanári diplomát. Élete folyamán mint újságíró számos lapnál tevékenykedett, ám kiemelkedő jelentőségű műveket a gyermekirodalomban alkotott.  Műveinek nyelvezete szinte kínálta magát, hogy azokat színházi, filmes adaptációk, rádiójátékok formájában is feldolgozzák.

Számos kötete közül a gyerekek körében egyik legkedveltebb A Négyszögletű Kerek Erdő, mely szerkezetileg tulajdonképpen önálló mesék füzére, s ezeket az állandó helyszín, valamint a szereplők azonossága tesz egységes meseregénnyé.

A könyv elején megismerkedhetünk az összes szereplővel, akik mind más-más jellemvonásokat hordoznak magukon. Az első történet legelején az elbeszélő (az írót sejthetjük benne) a Szomorúság elől szeretne elbújni, mert gyakran meglátogatja, de nem talál megfelelő rejtekhelyet. Ekkor jelenik meg Mikkamakka, és együtt futnak el a négyszögletű kerek erdőbe, és itt találkoznak a további mesefigurákkal: Vacskamatival, Dömdödömmel, Bruckner Szigfriddel – a kiszolgált cirkuszi oroszlánnal, Ló Szerefinnal – a kék színű paripával, Aronoval, Nagy Zoárddal, Szörnyeteg Lajossal. Az erdő lakói mind különböző egyéniségek, eltérő adottságokkal, jellemmel, s ugyanúgy, mint a valós társadalomban meg kell tanulniuk az elfogadást, az alkalmazkodást.

Az író kedvelt könyvei közé tartozik a Szegény Dzsoni és Árnika is, melynek kezdetén egy kislány kéri az apját, írjon neki egy mesét; de azonnal meg is adja a mese szereplőit, melyek a kacsakirály és a kacsa királykisasszony.
A történetben Szegény Dzsoni a világ legszabadabb embere, ám beleszeret Árnikába, s itt kezdődnek a bonyodalmak. Mert ugye megjelenik a Százarcú Boszorka is, akinek gonosz varázslata révén az egyikük mindig kacsává változik. Persze, ahol ott a rossz, ott a jó is helyet kap, ez esetben a Hétfejű Tündér személyében.

Az író műveinek sokaságában beszélhetnénk még a Berzsián és Dideki meseregényéről, amelyért 1982-ben Andersen-diplomával tüntették ki.

Lázár Ervin meséinek sikeréhez nagyban hozzájárul, hogy hagyja működni a gyermeki fantáziát, tehát az olvasó képzelete is szerephez jut.  A közkedvelt író idén májusban lenne 88 éves, a komáromi Szinnyei József Könyvtárban bemutatott kiállítás az ő játékos, mesés szellemiségének továbbéltetését is szolgálja.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei