Kenyérszelő péksegédből lett Nobel-díjas tudós Brian Kobilka

Nyitókép: MTI/EPA

„Sosem voltak precízen kidolgozott terveim, mindig éltem a kínálkozó lehetőségekkel, és végül egészen jól alakultak a dolgok” – mondta a Kossuth Rádióban hallható exkluzív interjújában Brian Kobilka belgyógyász, molekuláris biológus. A 2012-ben kémiai Nobel-díjjal elismert tudós a gyógyszerkutatásban új utakat nyitó felfedezéséről is beszélt.

Havi rendszerességgel hallhatják a Kossuth Rádió Felfedező – a tudomány világáról című műsorban a Nobel-díjas történeteket. A tudósokkal a Cambridge-i Egyetem doktorandusza, Stark Klára Aliz beszélget. Legutóbb Brian Kobilka belgyógyász, molekuláris biológussal készített exkluzív interjút.

Brian Koblika Minnesota államban, egy kisvárosban nevelkedett, édesapjának péksége volt, édesanyja pedig a háztartást vezette, és tortadíszítőként segítette a családi vállalkozást. „A szüleim nem voltak tanult emberek, és esetünkben sem erőltették a továbbtanulást. Nagyobbacska fiúként, kenyérszelőként dolgoztam a pékségben, majd később a kiszállításban segédkeztem” – mesélte az amerikai tudós, aki 2012-ben Robert Lefkowitz-cal megosztva kapott kémiai Nobel-díjat egy rendkívül fontos fehérjecsalád felfedezéséért és működése leírásáért.

   

Mivel mindig is úgy gondolta, hogy orvosnak született, orvosi egyetemre iratkozott, kardiológus akart lenni. Kutatás iránti érdeklődése lassan bontakozott ki tanulmányi évei során, majd a feszített tempójú orvosi élet után választotta a laboratóriumi munkát Robert Lefkowitz mellett, akivel együtt később megkapta a tudományos elismerést. Munkájuk során felderítették az úgynevezett G-protein-kapcsolt receptorok pontos szerkezetét. Ezek a kötőhelyek általában a sejtmembránban helyezkednek el, és a belső környezetből származó hormonok, idegingerület-átvivő anyagok, illetve a kívülről érkező információk, szagok, ízek, és fény közvetítésében játszanak szerepet. Munkájuk több új, sokszor életmentő gyógyszer fejlesztése felé nyitotta meg az utat, de számos régi orvosságról is kiderült, hogy valójában ezeknek a receptoroknak a működését befolyásolja.

„Kísérleteink olyan jól haladtak, hogy újra és újra kérvényeztem a kutatói státusz meghosszabbítását. Végül nem lettem kardiológus. Nem számítottunk a Nobel-díjra. Amikor publikáltuk a G-fehérje struktúráját, tudtuk, hogy ez jelentős eredmény, de mivel ez a tudományterület a korábbi években már két Nobel-díjat is elvitt, valamennyien úgy véltük, hogy ezen a területen már nem ítélnek oda több elismerést”.

A teljes beszélgetés a műsor Médiaklikk-oldalán hallgatható újra.

A Kossuth Rádió Felfedező – a tudomány világáról című műsora részeként minden hónap első csütörtökén 14:32-től Nobel-díjas felfedezések nem mindennapi történeteit ismerhetik meg a hallgatók.

MTVA