Boráros Imre Kossuth-díjas színművészt ünnepelte Komárom

Nyitókép: Buday Mária

Március 2-án a Tiszti Pavilon dísztermében magas színvonalú jubileumi ünnepségre került sor, amelyen Boráros Imre Kossuth-díjas színművészt, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagját köszöntötték kerek születésnapja alkalmából. A hatalmas közkedveltségnek örvendő, köztiszteletben álló színművész február 28-án töltötte be 80. életévét. A vetítéssel egybekötött jubileumi rendezvény méltó keretet adott az ünnepnek, amely végigvezetett Boráros Imre művészi pályáján, s amelyen jeles művészek előadásai emelték az ünnep hangulatát.

Az Isten által is a színészi pályára teremtett, kivételes tehetségű, sokoldalú művész 80. születésnapja mellett idén ünnepli színészi pályájának 60. évfordulóját, valamint az általa életre hívott Boráros Imre Színház megalapításának 10. évfordulóját.

Az ünnep megnyitójaként kellemes aláfestő zene kíséretében Boráros Imre foglalta össze életútját ifjúkorától kezdődően; visszaemlékezve szüleire, szerető családjára, akik tisztességre, becsületre nevelték – nekik köszönetet mondva, s köszönetet mondva mindenkinek, akik átvezették, s mellette voltak, vannak élete egyes szakaszaiban. Az érett művész lélekemelő összefoglalóját a közönség hangfelvételről hallgatta meg. 

   

A hangulatkeltő bevezetés után Tarics Péter, az ünnepség műsorvezetője név szerint köszöntötte a magas rangú vendégek hosszú sorát, elsősorban Boráros Imrét, valamint párját, Petrécs Annát, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagját, fiukat, Boráros Henriket,  Cseh Oroszlán-díjas színházi és filmes látványtervezőt. Üdvözölte a határom túli, valamint a hazai társadalmi-, kulturális- és politikai szervezetek képviselőit és a műsorban fellépő jeles művészeket. A továbbiakban Tarics Péter az ünnepelt életútját, érdemeit foglalta össze:

„Boráros Imre azt vallja, hogy megszállottság és hit nélkül nem lehet színházat csinálni. Minden kornak és elszakított magyar nemzetrésznek megvan a maga kiváló képességű és kiemelkedő teljesítményt nyújtó egyénisége, művésze, géniusza… Ez a régió olyan kivételes tehetségű és sokoldalú művészegyéniséggel büszkélkedhet, mint a Kossuth-díjas Boráros Imre színművész, aki az idén ünnepli 80. születésnapját.

… Ezen a szép évfordulón leginkább Boráros Imre művészi és műfaji sokoldalúságát emelném ki, hiszen működött színpadi színészként, filmszínészként, önálló estjeivel és monodrámáival előadóművészként, táncdalénekesként, rádiózott és televízióban szerepelt.

… Rendkívül termékeny előadóművészi tevékenységével, pódiumművészetével, színházi- és irodalmi estjeivel megalkotta a maga egyszemélyes színházát. Előadóestjeit saját maga állítja össze és rendezi meg.

… Az általa előadott monodrámákban rendkívül hitelesen és szuggesztíven formálta meg
többek között Dózsa György, Vlagyimír Viszockij, gróf Esterházy János, Mindszenty József bíboros, gróf Széchenyi István, II. Rákóczi Ferenc, Szent István király alakját.

Munkája elismeréseként több rangos kitüntetést kapott, így a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét, a Nemzeti kisebbségekért-díjat az Esterházy János-hagyományok ápolásáért, a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettjét… (további hosszas felsorolás)

Kedves jelenlévők! Ünnepeljük tehát együtt a 80 éves Boráros Imrét és gazdag életművét. Fogadják szeretettel jubileumi előadásunkat, amelyben köszöntők és színpadi produkciók egyaránt lesznek majd. Kellemes időtöltést kívánok mindnyájuknak.”- hangzott el Tarics Péter bevezető köszöntőjében.

A kultúrműsor nyitó részében Kövesdi Szabó Mária azokra a színpadi élményeikre emlékezett, amelyeket közöse élt meg Boráros Imrével, és mindezek fokozásául Petőfi Sándor Színészdalát adta elő:

Minden művészetek / Fején a korona:
A mi művészetünk, / Ellen ki mondana?
Mi szép, mi szép, mi szép / A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá, / Hogy színészek vagyunk.

A vers után a muzsika hangjai csendültek fel – Lakatos Róbert brácsaművész hangulatos Improvizációjának dallamiban gyönyörködhetett a közönség.  

Az ünnepség folyamatában fényképes prezentáció került közszemlére Boráros Imre életpályájáról, amely 1965-től 250 fényképben sorakoztatta fel a művész legjelentősebb színházi alakításait, s emellett több fénykép személyes életének emlékezetes pillanatait is felvillantotta.  A prezentáció Apagyi László és Tarics Péter közreműködésével valósult meg.

A vetítést követően polgármesteri köszöntők hangzottak el – elsőként Keszegh Béla, Észak-Komárom polgármesterének méltató szavait hallhattuk:

„Nekünk, felvidékieknek, az itt élő közösségnek jutott az a szerencse, hogy leggyakrabban láthattuk Boráros Imrét… de ő a világ minden tájára elvitte a kultúrát, hogy így is segítse távolban élő közösségeinket…
Én bízom abban, hogy a jövőben is gyakran találkozunk… Azért is kívánok neki nagyon jó egészséget, hogy még sokszor láthassuk őt, akár színdarabban, akár monodrámában, hiszen számunkra ez hatalmas élményt, feltöltődést jelent.
Kívánok neki a magam és Komárom város nevében sok sikert, számos aktív évet.” 

Dr. Molnár Attila, Dél-Komárom polgármesterének írásos köszöntőjét, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, Tarics Péter olvasta fel. A dél-komáromi polgármester köszöntőjében elhangzott:

„Engedjék meg, hogy Vörösmarty soraival indítsam gondolataimat: Csakhogy aztán, Majd ha ember kell a gátra / Gyenge gyáván / Ne maradjon senki hátra…
Biztos tudom, a Szózat költője, ha közöttünk lenne, Boráros Imrét példaképül állítaná a nemzet elé. Azt a színészt, aki életében mindvégig vállalta felvidéki magyarságát, ami természetesen –sajnos – politikai vélemény is, azonban sohasem ezzel foglalkozott. Tette a dolgát. Játszott a színpadon jobb időkben, rosszabb időkben. Magyarul. s ennek a nyelvnek művészi birtokosaként fogalmazott meg katartikus, életeket befolyásoló gondolatokat hitről, reményről, szeretetről, de Luciferként a tragédiában a kétségről, a kérdésekről is…

80 év alatt nem sikerült felmorzsolni a felvidéki magyarságot, hiszem, ezután sem fog sikerülni. ehhez azonban szükség van Boráros Imrére, s tudjuk, megtesz minden tőle telhetőt. A mai nap azonban az ünneplésé: ha már Vörösmartyval kezdtem, hadd idézzem fel újra őt:
– Ez jó mulatság, férfimunka volt.”

A következő percekben Dr. Balogh Csaba, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott pozsonyi nagykövetének ünnepi gondolatait hallhattuk, aki a Magyar Állam nevében köszöntötte a 80. életévét betöltött Boráros Imrét.

„A Jóisten sokunknak ad valamilyen talentumot, valamilyen tehetséget, és megadja a szabad választás lehetőségét is … a jó és rossz között, és eldönthetjük, hogy amit tőle kaptunk, azzal mihez kezdünk…Én azt hiszem, hogy Boráros Imre nem a könnyű utat választotta… azt az ajándékot, amit a Jóistentől kapott, kamatoztatta, nevelgette és mindannyiunk hasznára fordította. Kívánok Boráros Imrének… jó egészséget, és további hosszú életet.”

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár írásos köszöntőjét Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezetője olvasta fel, amelynek kiemelendő gondolatai a következők:

„Engedjék meg, hogy köszöntő gondolataimat Bethlen Gábor erdélyi fejedelem soraival kezdjem, aki úgy fogalmazott: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”
Ez az idézet az elmúlt száz évben összefonódott a külhoni magyarok sorsával, hiszen feladatunk mindig az volt és ma is az, hogy hazánk a Kárpát-medence, és nemzetünk megmaradása, gyarapodása érdekében mindent megtegyünk, amit lehet. Akadnak azonban kiemelkedő személyek, akik ezt a feladatot társaiknál is komolyabban veszik, és minden erejükkel azon dolgoznak, hogy mindaz, amit ma magyarnak nevezünk, megmaradjon holnap és száz év múlva is…

Boráros Imre művész úr ezen kiemelkedő személyek sorába tartozik. Szenvedélye és elkötelezettsége a magyar nemzeti identitás megerősítése iránt inspiráló és példaértékű mindínnyiunk számára…
Kérem, engedje meg, hogy ezúton mondjak köszönetet Önnek azért a kitartó munkáért, amelyet hosszú évek óta a felvidéki és a Kárpát-medencei magyarság megmaradása, valamint a magyar nyelv és kultúra továbbörökítése érdekében végez. Magyarország Kormánya nevében köszönöm, hogy tevékenységével és személyével öregbíti az összmagyarság és szülőföldje hírnevét.

Írásos köszöntők érkeztek még Molnár Imre történésztől, valamint Kucsera Tamás Gergely művészeti szakírótól, akiknek jókívánságait a program műsorvezetője, Tarics Péter tolmácsolta.

A tartalmas ünnepi köszöntőket követően ismét a zenéé lett a főszerep, amelyben három kiváló művész, Lakatos Róbert, Farkas Róbert és Hanusz Zoltán muzsikáját hallgathatta a közönség. A zenészek a táncházak pergős hangulatát idevarázsoló széki köszöntővel üdvözölték az ünnepeltet, és a hangszerekből előcsalt vidám dallamokkal helyet teremtettek a jókedvek.

A következőkben a színházi világ további nagyszerű egyéniségei léptek a pódiumra.

Császár Angéla Jászai Mari-díjas Érdemes- és Kiváló Művész, akadémikus, a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata képviselője gyönyörű ünnepi köszöntőjét Ady Endre: Adja az Isten versével koronázta meg: 

Adja meg az Isten / Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett / Sok víg hétköznapot / Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten / Sírásaink végét,
Lelkünknek teljességes / S vágyott békességét, / Adja meg az Isten.(Részlet)

Boráros Imre több jelentős szerepben játszott a Soproni Petőfi Színházban, ezt méltatva köszöntötte őt Pataki András Jászai Mari-díjas rendező, a soproni Petőfi Színház volt igazgató-főrendezője „Soproni emlékek Boráros Imrével” összefoglaló címmel.

Horányi László Jászai Mari-díjas színművész, rendező, Vörösmarty Mihály Fóti dalával
emelte, s tette vidámmá az ünnep hangulatát.

Fölfelé megy borban a gyöngy; / Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az, / Ami gyöngy; / Hadd maradjon gyáva földön / A göröngy.

Borban a bú, mint a gyermek, / Aluszik. / Magyar ember már búsult sok / Századig.
Ideje, hogy ébredezzen / Valaha: / Most kell neki felvirúlni / Vagy soha.

Légyen minden óhajtásunk / Szent ima, / S férfi-keblünk szent imáink / Temploma.
És ürítsük a hazáért / E pohárt: / Egy pohár bor a hazáért / Meg nem árt. (Részlet)

Lakatos Rák Viktória színművész – Leonyid Zorin művének alapján a Varsói melódiából adott elő egy érzelemdús részletet, Lakatos Róbert megzenésítésében, amellyel hatalmas sikert aratott. 

Szintén a köszöntők sorába lépett Csáky Pál volt európai parlamenti képviselő, politikus, közíró, akit saját elmondása szerint több évtizedes barátság fűz az ünnepelthez. Összefűzi őket a közös alkotás is, hiszen a jeles színművész Csáky Pál több irodalmi művét vitte színre, így például a Hit és hűség-et, valamint a Hit és illúziót, amelyek több mint 200 előadást értek meg, hatalmas sikerrel. A jókívánságok között azt is megtudhattuk, hogy Csáky Pál egy új művet írt Boráros Imre részére, melyet majd az ősz folyamán a Pozsonyban megrendezésre kerülő Magyar Kulturális Napokon láthat a nagyérdemű.

Az rendezvény befejezéseként Boráros Imre köszönetét fejezte ki minden közreműködőnek a csodálatos ünnepért, és Seress Rezső örökzöld slágerével búcsúzott a közönségtől, mely az emberi élet röpke, tömör összefoglalójaként csendült fel: Csak átutazó vagyok itt a Földön… Ám a művész vitalitása még számos kiváló színpadi alakítás lehetőségét vetíti előre.
Isten éltesse sokáig, erőben, egészségben!

Buday Mária