Egy áram nélküli tanyán nőtt fel a nanogépeket megalkotó Nobel-díjas tudós

Nyitókép: Sir Fraser Stoddart jobbról a második, forrás: https://stoddart.northwestern.edu/

Élvonalbeli futballista vagy teniszező szeretett volna lenni, végül világhírű tudós lett a 2016-os kémiai Nobel-díj egyik kitüntetettje. Sir Fraser Stoddart elektromos áram nélkül, olykor éhezve telt gyerekkoráról, és a molekuláris nanogépek feltaláláshoz vezető útról beszélt a Kossuth Rádióban hallható exkluzív interjúban.

Havi rendszerességgel hallható a Kossuth Rádió Felfedező – a tudomány világáról című műsorban a Nobel-díjas történetek című rovat. A tudósokkal a Cambridge-i Egyetem doktorandusza, Stark Klára Aliz beszélget. Legutóbbi interjúalanya a molekuláris nanogépek egyik kitalálója és megalkotója, a 82 éves Sir Fraser Stoddart kémikus volt.

A tudós Edinburgh-ben született, édesapja gazdaként igazgatta az Edinburgh-i Egyetem földjeit, ám úgy döntött, saját gazdaságot szeretne, fia ekkor mindössze hat hónapos volt.

   

„1942 novemberében vidékre költöztünk, a fővárostól 15 mérföldre és egészen 18 éves koromig családommal elektromos áram nélküli helyen éltem. Különleges formája ez a létezésnek. A második világháború után nem volt mit ennünk”

emlékezett vissza gyerekkorára a Nobel-díjas kémikus. Ekkor még egészen más karriert képzelt el magának.

„Nagyszerű futballista szerettem volna lenni, később pedig azt reméltem, hogy teniszezőként tehetek szert világhírre. Amikor kiderült, hogy nem vagyok atléta alkat, a művészetek kezdtek érdekelni.”

A zongorista pályához megvolt a technikai hátterem, de a hallásom nem volt az igazi. Ekkortájt az iskolában elkezdtünk a természettudományokról tanulni, és a mi osztályunk kiváló kémia tanárt kapott. Ő keltette fel azóta sem lankadó érdeklődésemet a kémia iránt”. Tanárai tanácsát követve végül az Edinburgh-i Egyetem vegyész szakára jelentkezett, és amint belépett a laboratóriumba, azonnal érezte, hogy a helyén van. A kutatás a szenvedélyévé vált, családja pedig támogatta mindenben.

„A feleségem maga is kutatóként dolgozott és ez a hétköznapokra is kihatott: más párok együtt vezették a háztartást, mi felváltva. Míg az egyikünk bevásárolt, a másikunknak volt ideje még egy kísérletre a laborban”.

Sir Fraser Stoddart két kutatótársával együtt 2016-ban vehetett át Nobel-díjat a parányi molekuláris eszközök megtervezéséért és megkonstruálásáért. A nanovilág kémiai fortélyok segítségével összeépített, forogni-mozogni képes készülékei a mindennapi életben használatos gépeknél körülbelül ezermilliószor kisebbek. A tudós a Kossuth Rádió műsorában a Nobel-díjhoz vezető kutatásáról is beszélt, kiemelve: egy új kémiai kötés felfedezése rendkívül ritka.

„Nekem szerencsém volt egy ilyenhez, amikor a mechanikai kötéseket tanulmányoztam. A mechanikai kötés két vagy több alkotórész összefonódása a térben, amelyek az atomok közötti kémiai kötések megszakítása vagy torzítása nélkül nem szüntethetők meg. Úgy kell ezt elképzelni, mint például két egymásba kapcsolt gyűrűt, vagy mint egy súlyzót, aminek a közepén egy szűk gyűrű lóg, amit nem lehet a bunkókon áthúzni. A Nobel-díjat végül az erre a kötésre épülő molekuláris gépek tervezéséért és szintéziséért kaptam”.

A tudós minden sikere közül a pályájukat az ő laboratóriumában kezdő több száz, mára a világ különböző pontjain dolgozó professzorokra a legbüszkébb. Úgy gondolja, a jövő kutató generációjának biztosítása a valóban maradandó hagyaték.

A teljes beszélgetés a műsor Médiaklikk-oldalán hallgatható újra.

A Kossuth Rádió Felfedező – a tudomány világáról című műsora részeként minden hónap első csütörtökén 14:32-től Nobel-díjas felfedezések nem mindennapi történeteit ismerhetik meg a hallgatók.

MTVA