Szívvel-lélekkel ünnepelt Komárom város március 15-én

Nyitókép: Buday Mária

Komáromban az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc Emléknapja tiszteletére megtartott rendezvénysor már március idusának előestéjén megkezdődött, amikor a diákság magas színvonalú kultúrműsorral tisztelgett a hajdani hősök előtt, az Egressy Béni Városi Művelődési Központ színpadán.

Március 15-én egymást követően három helyszínen tartottak ünnepséget; a délelőtti órákban elsőként a magyar nevelési nyelvű óvodások vonultak a város főterére, ahol a hős tábornok szobra előtt, a városháza tornyának ablakából kilépő huszárral együtt, közösen zengték a közkedvelt Klapka-indulót.

   

Híres Komárom be van véve / Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre / Hajrá huszárok! Utánam előre!

Szintén a délelőtti órákban a Felvidéki Értékőrzők, valamint az Egy Jobb Komáromért polgári kezdeményezés a komáromi ifjúságot szólította meg, Petőfi jelszóvá vált verssorával „Talpra magyar, hí a haza!”, hogy legnagyobb forradalmi költőnk, Petőfi Sándor mellszobránál szavalják el közösen a Nemzeti Dalt.

A rendezvényen szintén a helyi magyar tanítási nyelvű óvodák, valamint a magyar tanítási nyelvű iskolák csapatai vettek részt, de rajtuk kívül megjelent a dél-komáromi Petőfi Általános Iskola diákserege is, mintegy szimbolizálva az Összetartozás Városának valós voltát. Az ünnepségen jelen volt Bajkai János, a Városi Hivatal főosztályvezetője, valamint Szénássy Tímea, a városi képviselőtestület tagja.

Az ünnepséget Mihacs Szilvia, a Felvidéki Értékőrzők alelnöke nyitotta meg, majd Pallag György, a társulás elnöke méltatta a márciusi ifjak szabadságvágyának, hazaszeretetének korunkra is ható jelentőségét.

Az ünnepség fényét Oláh Kálmán középiskolai tanár fokozta, aki elhozta közénk Molnár Attila, Dél-Komárom polgármesterének üdvözletét, és jókívánságait; majd pedig az előadóművészek közé sorolható tanár elszavalta a Nemzeti Dalt.

Az ünnepséget tovább színesítette, hogy Stirber Lajos zenepedagógus, a Magyar Kultúra Lovagja megtanította a jelenlévő ifjúsággal a Klapka-indulót, valamint Petőfi Sándor: Távolból című versének megzenésített változatát, melyeket hegedűkísérettel énekeltek el.
Ez az ének nagyban hozzájárul az ifjú generáció a szülőföld iránti tiszteletének és szeretetének elmélyítéséhez, a nemzeti öntudat erősítéséhez.

Kis lak áll a nagy Duna mentében; / Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája / Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig! / De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, / S odahagytam őslakom s anyámat.

Az ünnepi műsort követően az egyes társadalmi szervezetek, valamint a jelenlévő óvodások és diákcsoportok megkoszorúzták Petőfi Sándor mellszobrát. A kicsi óvodások saját készítésű háromszínű dekorációikkal is feldíszítették a legnagyobb magyar költő, a forradalmi hős mellszobrának talapzatát.

Elmondható, hogy Komáromban a Felvidéki Értékőrzők közössége nagy hangsúlyt fektet rá, hogy a márciusi ifjak iránt érzett elismerő tiszteletet továbbadja a felnövekvő nemzedékek számára.

A délutáni órákban a katolikus temető A10-es parcellájánál a Farkas és a Bartakovics család szervezésében a két éve felújított 1848/49-es emlékmű megkoszorúzására került sor. Az ünnepségen Farkas Adrianna gimnáziumi tanár mondta el ünnepi gondolatait, majd pedig a megjelentek elhelyezték a kegyelet virágait.

A nap fő programjaként, az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc tiszteletére megrendezett, többszázas tömegeket vonzó városi ünnepségre Komárom főterén, Klapka György tábornok szobránál, a Csemadok Területi Választmányának, valamint a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének szervezésében került sor.

A műsorfolyam nyitószámaként a Szózat hangjai csendültek fel, a Concordia Vegyeskar előadásában, Stubendek István karnagy vezényletével.
Az ünnepséget Szabó Csilla, a városi képviselőtestület tagja, pedagógus, az És?! Színház amatőr színjátszó társulat rendezője nyitotta meg, üdvözölve a megjelent ünneplő tömeget, és ismertetve a rendezvény programját.

Az ünnepi műsor keretében az És?! Színház tagjai – Várady Kornélia, valamint Panyi Zoltán – Katona Tamás történelmi hűségű írását olvasták fel, amely összefoglalta a kor történéseit, egyben megteremtette az emlékezés alaphangulatát. Mindezek fokozására Petőfi Sándor: Feltámadott a tenger című költeménye hangzott el.

Az ünnepség fő szónoka Csáky Csongor, a Rákóczy Szövetség elnöke volt, aki beszédében összefoglalta a 176 évvel ezelőtti történéseket, emlékeztetve a 12 pont máig ható jelentőségére:

„Elődeink meg tudtak állapodni olyan 12 pontban, amit társadalmi, gazdasági, nemzetiségi helyzettől függetlenül mindenki a magáénak vallhatott. Március 15. ünnepi nagysága ebben az egységben jelölhető meg, akkor és azóta is.
Illúzió lenne azt feltételezni, hogy 1848-ban ne lettek volna ellentétei a kor politikusainak, különböző érdekcsoportoknak, vagy a hétköznapi embereknek. A reformkor, a Pozsonyi Magyar Diéta másról sem szólt, mint a vitákról, az élet szinte valamennyi területét beleértve.

Ám a viták ellenére 1848. március 15-én mindenki fel tudott sorakozni a 12 pont követelései mögé. Ez egy meghatározó és szinte egyedálló történelmi pillanat volt.
Nehéz a magyar történelemben március 15-höz fogható nemzeti, társadalmi egységet találni, ahol az egész magyar társadalom egy emberként ki tudott volna állni, egy azon ügy érdekében…Március 15-én nem tudott érvényesülni az oszd meg és uralkodj elv. Ez a nap valójában a modern, polgári értelemben vett magyar nemzet születésének a napja, kulturális és politika értelemben egyaránt.”

Az nagyhatású ünnepi szónoklatot követően az egyes társadalmi és politikai szervezetek végeláthatatlan sora elhelyezte a tiszteletadás koszorúit Klapka György tábornok szobránál.

A rendezvény hangulatát jelentősen emelte a Concordia Vegyeskar, Stubendek István karnagy vezényletével. Gazdag repertoárjukban felcsendült Egressy Béni közkedvelt szerzeménye, a Klapka-induló, Petőfi Sándor Nemzeti Dalának megzenésített változata, valamint a Magyar Hiszekegy dallama is.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, / hiszek egy isteni örök igazságban,
hiszek Magyarország feltámadásában!

Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc tiszteletére megrendezett ünnepség végén a Himnusz hangjai csendültek fel, melyet a szívvel-lélekkel emlékező többszázas magyar közösség együtt zengett a kórussal.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei