Nyitókép: Körkép.sk
Szeressük egymást gyerekek címmel adott ünnepi műsort a GAUDIUM vegyes kar a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében. A népszerű, nagy tömeget bevonzó dalestre 2024. március 24-én került sor, amelyen a komáromi kötődésű Seress Rezső zeneszerzőről emlékeztek meg, s egyfajta slágermúzeum gyanánt idézték vissza népszerű, fülbemászó dallamait.
Maga az előadás a Csemadok megalakulásának 75. évfordulója jegyében történt, melynek történelmi jelentőségét Stirber Lajos méltatta, megvilágítva, hogy a szervezet minden időben a közös kultúra erős gyökereivel igyekezett a felvidéki közösséget összefogni és egyben tartani.
A Gaudium jelenleg az énekkarok szokványos felállásától eltérően, dramatizált formában mutatta be Seress Rezső nem mindennapi életútját, aki a legnehezebb körülmények közül eljutott a világsikerig.
A színpadi kép egy kiskocsmát jelenített meg, melynek asztalainál az énekkar tagjai, mint vendégek foglaltak helyet, a zongoránál pedig vendégszereplőként Dobi Ákos Seress Rezsőt személyesítette meg – prózában, dalban végigmesélve annak életét.
A komáromi születésű Dobi Ákosról érdemes tudni, hogy néhai Dobi Géza, egykori zeneiskolai igazgató fia, jelenleg pedig Magyarországon él és orvosként praktizál. Így külön érdemnek tekinthető, hogy hazajött Komáromba és elvállalta a szerepet.
A zenés előadás a színen visszaidézett Seress Rezső bemutatkozásával kezdődött:
Elnézést kérek, még be sem mutatkoztam. Seress Rezső vagyok, egy zongorista zeneszerző a Kis pipából. Nem szeretnék szerénytelen lenni, de Otto Klemperer, a világhírű karmester amikor itt Budapesten meglátogatott, azt írta az emlékkönyvembe, hogy nem zenész, de zseni. Kétségtelen, hogy nem vagyok igazi zenész, hiszen nem tanultam zongorázni, csak úgy a magam és a vendégeim kedvére játszogatok, jószerével fél kézzel. Miután nem ismerem a kottát, a dalaimat kottázáshoz értő emberek vetik papírra, fütty után.
Életem során rengeteg dalt és dalszöveget írtam, egyik jobban, másik kevésbé jól sikerült, az egyik egészen híres lett, más dalok meg egészen nem. Ez így szükségszerű.
Azonban biztos, hogy a nevemet hallva sokan elkezdik dúdolni néhány híresebb dalomat. Mondjak példákat? Hát, melyiket is említsem:
Szervusz, te vén kujon…, Egyszer fent és egyszer lent a kerék…, Ha néha visszaűznek téged…, Szomorú vasárnap…, Szeressük egymást gyerekek…, Fizetek főúr, Én úgy szeretek részeg lenni….
A dalok előadásának folyamatában a Gaudium vegyes kar valamint Dobi Ákos mellett gyönyörködhettünk még további profi szinten éneklő műkedvelő, így Stirber Lajos, Siposs Jenő, Pfeiferlik Tamás, Grassl Ferdinánd, Pfeiferlik Erzsébet, Bálint Albert előadásában, de a műsorban szerepet vállalt a csodálatos orgánumú Dráfi Mátyás, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész is. Egy-egy alkalommal az énekkar és a szólóénekesek mellett a nagyközönséget is bekapcsolták a közismert slágerek előadásába. Sokak számára elég nagy meglepetést okozott, hogy a közkedvelt, Gyere Bodri kutyám kezdetű magyar nóta szintén Seress Rezső szerzeménye, amit nagy átéléssel énekelt az egész publikum, Stirber Lajos hegedűkísérete mellett.
Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat, / Megcsaltak bennünket, kövesd a gazdádat.
Téged bottal vertek, engem kacagással, / Gyere Bodri, majd csak megleszünk egymással.
Egymás mellett megyünk, mint két kivert kutya,
Mért bántak így velünk, egyikünk sem tudja.
Ne könnyezz, jó pajtás, menjünk csak előre, / Majd csak megpihenünk, künn, a temetőbe.
A népszerű, örökzöld slágerek elhangzása közben folyamatosan megismerkedhettünk Seress Rezső egész életútjával. A világhírnévre szert tett zeneszerzőről a komáromiak tekintetében azt is érdemes kiemelni, hogy gyermekéveit Komáromban töltötte, ezért a város a magáénak tudja: utcát is neveztek el róla.
A színpadon elhangzottakból a következőket tudhattuk meg:
Seress Rezső bár Budapesten született, gyermekéveit Komáromban töltötte. 1889-ben látta meg a napvilágot egy kereszténységre áttért zsidó családban, eredeti neve Spitzer Rudolf. A szájhagyomány szerint nagyon rossz, szófogadatlan gyerek volt, így egy szép napon az éppen Komáromban járó vándorcirkuszosokkal elszökött otthonról, és artistának állt. Pályáját segítette apró termete, mert felnőtt korára sem nőtt meg 156 cm-nél magasabbra. Azonban egyszer, sima gyakorlás közben leesett a trapézról, és a baleset következtében majdnem életét veszítette.
Felépülését követően ismerkedett meg Bilicsi Tivadarral, és az ő javaslatára a színészkedéssel próbálkozott. Nem ért el ugyan nagy sikereket, de a színházban figyeltek fel zongorajátékára, s egyik jóakarója beajánlotta őt a Kulacs vendéglőbe.
Az I. világháborút követően még nagyon népszerű volt a kávéházi, kocsmai muzsikálás, hiszen a hanglemezfelvételek, a rádió, a televízió még nem rabolták el a közönséget a vendéglőkből. Seress Rezső saját dalai komponálásába, előadásába kezdett, és hatalmas sikereket ért el. Dalai általában szomorkásak, mélabúsak, tele mély érzelmekkel, melyik felszínre merik hozni a fájdalmat is. Ezek mulatozások közben a mai napig gyakran elhangzanak, például, Szeressük egymást gyerekek, Én úgy szeretek részeg lenni, Még egy éjszaka, Engem még nem szeretett senki…
Világhírre a Szomorú vasárnap vers megzenésítésével tett szert, melyet 28 nyelvre fordítottak le, és híres előadó művészek szólaltattak meg a világ minden tájékán. Ennek kapcsán a dal jogdíjaiból 370 ezer amerikai dollár halmozódott fel egy neki nyitott számlán, amiért azonban nem volt lehetősége elutazni Amerikába, az átutalás abban az időben pedig lehetetlen volt.
A mesés gazdagság élvezése helyett a nélkülözés, a II. világháború idején pedig munkaszolgálat várt reá. A kegyetlen körülmények közül egy német tiszt mentette meg, aki régebben hallotta őt Budapesten muzsikálni.
Az 1956-os forradalom időszakát sem használta fel arra, hogy Amerikába utazzon. Egyre nagyobb szegénységben élt, az ötvenes évek vége, a hatvanas évek eleje véget vet a kávéházi, kocsmai zenélés korábbi sikerének, ekkor már a rock and roll, a beatzene hódít, a Beatles feltörésével egy új korszak kezdődik…
A csupa érzelem Seress Rezső, a gyönyörű dalok szerzője kilátástalan helyzetében 1968-ban önkezével vetett véget életének.
A gyönyörű dallamokkal átszőtt műsor záróakkordját a Fizetek, főúr sláger jelezte, Dráfi Mátyás, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész előadásában, majd pedig a színpadi szereplők és az egész publikum együtt zengte a Szeressük egymást gyerekek slágerének örökzöld dallamát.
Szeressük egymást gyerekek, / A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a / A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll, / A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek, / Hisz minden percért kár!
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
