Második napja áll már a bál a szlovák parlamentben. Ennek oka, hogy az országot az EU-ba és NATO-ba bevezető demokratikus ellenzék az Unió jövőjét meghatározó Lisszaboni Egyezmény ratifikálása kapcsán érdekes pókerjátszmába kezdett. Röviden összefogalva, arról van szó, hogy az alkotmányos többséget, tehát 90 szavazatot igénylő Lisszaboni Egyezményt az SDKU és az MKP addig nem hajlandó megszavazni, amig a kormánykoalició le nem veszi a napirendről és át nem dolgozza az itthon és külföldön egyaránt nagy vihart kavart, antidemokratikusnak titulált sajtótörvényt. A harmadik ellenzéki párt, a KDH alapból EU ellenes, igy Ficonak hiányzik 5 szavazat a sikerhez. Csak margóra, maga az Egyezmény vitája egyébként nagyon érdekes felszólalásokat hozott, melyre rég nem volt példa a szlovák törvényhozásban. Helyenként tényleg élmény volt hallgatni az EU-t dicsérő és lesajnáló nyilatkozatokat, érveléseket. Ha pedig megvizsgáljuk az emlitett pókerjátszma hátterét, érdekes következtetésekre juthatunk:

Dzurinda, Csáky és Hrusovsky felismerték, hogy végre ideális helyzet alakult ki ahhoz, hogy Robert Fico tudtára adják létezésüket. A jelenlegi parlamenti erőviszonyok mellett ugyanis mindefajta más, normális ellenzéki politizálás eleve halálra van itélve. Koordinált taktikájukkal, a demokrácia és sajtószabadság védelmével érvelve úgy látszik, átmenetileg a saját oldalukra állitották a nemzetközi struktúrákat és a sajtót is, akik egyelőre kivárnak. Megértették ugyanis, hogy a Lisszaboni Egyezmény ratifikálása egyáltalán nincs veszályben. A kérdés csak az, mikor kerül rá sor.

Az ellenzék felismerte azt is, hogy ha az elkövetkező időszakra a számukra oly fontos status quót és respektált ellenzéki partnerszerepet ki akarják harcolni, annak most jött el az ideje. A Fico-Slota-Meciar tandemnél ugyanis teljességgel újra meg kell harcolni mindenért, még a legalapvetőbb demokratikus jogokért is. Mégpedig most, amig a SMER bebocsátásért esdekel az európai szocialisták frakciójába, addig, amig Robert Fico ennek elérése érdekében hajlandó engedményekre. És hogy hajlandó, az erősen valószinűsithető, látva a mai Lisszaboni Egyezményről való szavazás elnapolását, látva azt, hogy a szlovák kormányfő már kevésbé szuverén, arca sápadtabb. Szó mi szó, már nem az a magabiztos figura, aki egészen mostanáig volt.

Az ellenzék tehát pillanatnyilag lovon van, és számára most a legfontosabb a jó kommunikáció. Fontos, hogy a választóknak, az EU nagyköveteinek, a brüsszeli struktúrának elmagyarázzák, mi is a helyzet és a tét valójában. Fontos, hogy értésére adják mindenkinek, hogy nem a közös európa jövőjének megtorpedózásáról van szó, hanem a honi politikum és a jövőbeli demokratikus játékszabályok világos meghatározásáról, a koaliciós-ellenzéki párbeszéd újraondolásáról. Mégpedig akkor is, ha első látásra a sajtótörvény és a liszaboni szerződés nem is függ össze. Pedig összefügg.

És hogy a magyarázat nagyon is szükséges, az némely irásokból jól látható. Főleg, amikor azt olvasom, hogy az ellenzék talán tart a gázművek állitólag jogellenes privatizációjáról szóló elemzéstől, miközben annak előterjesztését egyöntetűen támogatták. Ivan Miklos mai felszólasát végighallgatva, ahogy az egész támadást kivédte, a gyanusitgatásokat pedig apró darabokra szedte, felismerhetővé vált, hogy a lényeg ezúttal egészen máshol van. Itt most tényleg az európai értékrend védelme a tét!

 hirdetes_300x300  
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!