A mai szlovák-magyar kapcsolatok nem a legjobbak. Amit általában egymásnak szokás felróni, az a meg nem értés, tájékozatlanság, a másik fél sérelmei iránti érzéketlenség és a saját sérelmek állandó felemlegetése. Nos, a március 25-én Pozsonyban, a Szlovák Külpolitikai Társaság szervezésében rendezett konferenciára, melyet a szlovák-magyar alapszerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából tartottak, szintén ez volt a jellemző

A javarészt a szlovák külügyminisztériumból érkezett jelenlevők, akiket egy-két tudósító és érdeklődő egészített ki, két fordulóból álló konferenciát láthattak.

Az elsőn Franciaország és Magyarország pozsonyi, illetve Szlovákia budapesti nagykövete, Henry Cuny, Váradi Lajos, Peter Weiss, továbbá Miroslav Lajčák külügyminiszter vett részt, melynek vitáját Pavol Demeš, a German Marshall Fund igazgatója vezette.

A második részt, melynek vendégei a szlovák külügytől Ján Varšo, Miroslav Mojžita boszniai szlovák nagykövet, Július Lörincz külpolitikai elemző és Kollai István magyarországi történész voltak, a Szlovák Külpolitikai Társaságtól Tomáš Strážay vezette.

Említést érdemel még a konferenciát megnyitó Juraj Stern egyetemi tanár is.

Mint már a bevezetőben rámutattam, a megértést és a kölcsönös tiszteletet ezen a napon bizony nem nagyon ragozták. Legfeljebb csak a bevezetőben hangzottak el, majd a francia követ ismételte meg őket. Miroslav Lajčák már arról beszélt, hogy a a budapesti szlovák nagykövetségre dobott molotov-koktélok nem segítik a megértést.

 hirdetes_300x300  

Magát a vitát az aktuálpolitika kérdései határozták meg. Peter Weiss a követség előtti jobbikos tüntetéssel példálózott, melyre Váradi Lajos többször is Ján Slotát emlegetve vágott vissza. Érdekes volt megtudni azt a ma már feledésbe merült kulisszatitkot is, miszerint az alapszerződés tárgyalásánál a szlovák fél a magyar határrevízióról való lemondásért cserébe a kisebbségek esetében hajlandó volt lemondani a reciprocitás elvéről.

A vita további részeiben is markánsan szembe helyezkedett egymással a szlovák és a magyar fél, származzon az utóbbi a határ bármely oldaláról. Amíg Váradi az alapszerződés gyors magyar elfogadását emelte ki, a szlovák fél azt nehezményezte, hogy az akkori ellenzék ezt nem szavazta meg. Peter Weiss véleménye szerint Pozsonynak a ratifikáció azért tartott egy évig, mert 1995-ben kormányváltás volt, „és egy ilyen akadály Magyarországon nagyobb gondot okozott volna.”

A továbbiakban szóba került még a két kisebbség helyzete, a miniszterelnöki találkozók elmaradása vagy Bős-Nagymaros kérdése, de többször elhangzott a magyar határrevízió lehetősége is az autonómia elutasításával egyetemben.

20100325107-1023x616

Mint tudjuk, a diplomáciai bonton általában nem a konkrét, hanem az utalásokon keresztül kinyilvánított óhajok terepe. Ez a konferencia ellenben egyenes volt. Lenyűgöző volt látni, milyen mély ellentétek vannak a két ország között, mennyire uralják a különbségek még a diplomaták gondolkodását is. A vita rámutatott arra, hogy milyen kevés őszinte óhaj és elvárás áll a szlovák-magyar alapszerződés mögött, hisz már a megszületésekor elindult a félreértelmezése. Érdekes konstatálnunk azt is, hogy milyen kevés dolog valósult meg belőle.

Egy ilyen témában valószínűleg mindenki nemzeti hovatartozása alapján ad igazat a felszólalónak. A diplomáciában talán nem is lehet elfogulatlanul döntést hozni, hanem az ország érdekeit kell szem előtt tartani. Az ennyire nyílt egyet nem értés egy tizenöt éve megkötött szerződés esetében azért mégis meglepő. Kevés dicséret hangzott el, legfeljebb annyi, hogy jobb hogy van, mintha nem lenne.

Ami ezen felül még érdekes volt, az annak ténye, hogy egy magyar nyelvű felszólalás sem hangzott el. Bár Juraj Štern beszéde végén magyarul is köszöntötte a vendégeket. A francia követ anyanyelvén beszélt. Váradi Lajos magyar nagykövet bár csehül és kis akcentussal, mégis összefüggően, folyamatosan és érthetően szólt. Peter Weiss is a szlovák nyelvet választotta. Később elkottyantotta, hogy az említett jobbikos tüntetés alatt is fordítottak neki. Kollai István beszédét szintén kissé nehezen és akcentussal, de szlovákul mondta, csak a kérdésre válaszolt magyarul. A vita egyik „aranyköpése” volt, hogy Pavol Demeš Váradi bevezető beszéde után megjegyezte, hogy olyan jó volt a szlovákja, mint Juraj Štern magyarja. A záró részében a jelenlévők arra mutattak rá, hogy milyen keveset tudnak a másik ország kultúrájáról a két ország iskolásai.

A magyar nyelv használata azonban nem elvárás a szlovák diplomáciai körökben. Még akkor sem, ha egy alapszerződésről tárgyalnak.

A konferenciát végighallgatva jogosan merül fel a kérdés: tulajdonképpen miért született meg a szlovák-magyar alapszerződés? Belpolitikai okokból, hogy egy kormány sikert mutathasson fel? Külpolitikai okokból, hogy megkönnyítse a két ország euroatlanti csatlakozását? Az előbbi kérdésre érdekes megjegyzés hangzott el az egyik felszólalótól. Szerinte ez az alapszerződés volt az akkor már szinte teljesen elszigetelődött Mečiar-kormány egyetlen külpolitikai sikere. De lehetünk még konkrétabbak: minek van szükség olyan egyezményre, amelynek betűjét nem tisztelik, amely neve ellenére sem járult hozzá Magyarország és Szlovákia közeledéséhez? A két ország között diplomáciai szempontból minden rendben, formailag a legnagyobb megértésben élnek.

Most is bebizonyosodott, hogy ha hiányzik az akarat, bármelyik szerződés csak írott malaszt marad.

Megosztás:
Címkék: Alapszerződés Bős-Nagymaros Juraj Stern Miroslav Lajčák Peter Weiss szlovák-magyar
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!