Minden lében két kanál

Két ország, két miniszterelnök, két különböző karrier. Gyurcsány Ferenc és Mikuláš Dzurinda politikai pályájának alkonya mégis nagyban hasonlít egymásra. A bal és jobboldal e két markáns szereplőjének sorsa remekül példázza, hogy ellentétes irányba indulva is lehet ugyanoda érkezni. Magyarország és Szlovákia korábbi kormányfőiben sokkal több közös vonás található, mint azt első látásra gondolnánk.

Gyurcsány Ferenc és Mikuláš Dzurinda szeretik a hatalmat. Ebben talán nincs is semmi meglepő, hisz aki egyszer már belekóstolt az izébe, az nem válik meg tőle egykönnyen. Még akkor sem, ha a nagy loholás közepette időnként bizony elfogy a szufla.

Aki nézte Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédét, az messze nem egy, a levezetőkörét futó politikusi teljesítményt láthatott. Gyurcsány Ferencnek érezhetően komoly tervei vannak még a jövőben, melyek megvalósításához hozzá is lát rögvest, amint Mesterházy Attila, az MSZP áldozati báránya listavezetője elviszi az előre borítékolható (nagyrészt épp Gyurcsány Ferencnek köszönhető) választási vereségért járó felelősséget.

Mikuláš Dzurindának átmenetileg szintén visszavonulót kellett fújnia, miután Robert Fico két gyors sajtótájékozatóval, rámutatva pártja állítólagos korrupciós ügyeire, tarthatatlanná tette addigi pozícióját. Le is mondott a választási lista vezetéséről és a parlamenti listáról is. Dzurindát így júliustól már hiába keresnénk a parlamentben. A pártelnöki posztot és az ezzel járó lehetőségeket viszont nagyonis meghagyta magának. Aki ismeri Dzurindát, vagy a sajtón keresztül követi az eseményeket, az tudhatja, hogy a kétszeres szlovák kormányfő igazi maratonfutó, aki nem ijed meg holmi emelkedőktől. Jól látható, ahogy most is aktívan végigasszisztálja pártja választási kampányát, koordinálva a választási program előkészítését, kézben tartva a gyeplőt. Szorosan ott van az új listavezető, Iveta Radičová nyomában, aki szinte érzi a leheletét. Ugrásra készen várja a megfelelő alkalmat.

Gyurcsány Ferenc és Mikuláš Dzurinda az újkori Magyarország és Szlovákia két, leghosszabb ideig hivatalban levő miniszterelnöke. És mint ilyenek, nem adják fel egykönnyen. A kérdés csak az, hogy sikerül-e még visszaverekedniük magukat a hatalomba, megóvva közben pártjukat attól a megaláztatástól, hogy a Vona Gábor vezette Jobbik ill. Ján Figeľ kormányozta Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elhúz mellettük valamelyik kanyarban.